Voltunk ma is Vácon a nőgyógyászaton. Hiába mentünk oda reggel 8-ra, már így is ezren voltak előttünk. A hasam tegnap sajnos annyira begörcsölt megint, hogy azt hittem, szétszakadok. Szörnyű volt. Azt mondta az orvos (ez már egy másik volt), hogy a napi 2x1 magnézium nagyon kevés, szedjek 3x2-t. Szerencsére nem kell befeküdjek, egyelőre elég, ha itthon fekszem, és szedem ezt a csodát. Hát ez van.
Vettünk neked egy zoknit, nagyon aranyos, igaz, kék, de sebaj, zokninál annyira nem számít a szín.
Ez az első dolog, amit vettünk Neked. Már böngészem, hogy milyen cuccok kellenek az induláshoz, mert nem fogom az utolsó pillanatra hagyni, mivel nagy hassal már nem sok mindent fogok tudni csinálni. Úgy tervezem, hogy a 28. hét körül bevásárolunk. Addig is mondtam apucinak, hogy bármennyire nehéz is, de tegyünk félre havi 10 ezret erre a célra. Szerencsére sok mindent fogunk kapni, hiába, már most szeretnek Téged :)
Eldöntöttük azt is, hogy amennyiben fiúcska vagy, a neved Milán Zsombor lesz, mivel a Zsombor is tetszik nekünk, de főképp, mert Erzsike mamád szeretné. Én meg szeretnék a kedvébe járni, hátha ez változtat az amúgy nem túl jó viszonyunkon.
Mozgolódást nem nagyon érzek, bár még nem is törvényszerű minden nap. Éhséget viszont annál inkább. El is kezdtem gyarapodni rendesen. Nem igazán vagyok kívánós, sőt, inkább a nem is tudom mit ennék fajta vagyok. Apuci is nagyokat néz, hogy egyfolytában éhség van rajtam. Míg ő napi kétszeri evéssel beéri, nekem az 5 se elég :))
