Ma eladtuk ismételten a fiunkat. Reggel indultunk a mamához, aztán elmentünk Tescozni, illetve a temetőbe a nagypapához és a dédimamához. Milán a végén már nagyon álmos volt, mert természetesen megint korán kelt és útközben se nagyon aludt.
Mama egyébként vett neki babakekszet, ma fogja megkóstolni gyümölccsel. A babapiskótának nem vagyok híve, szóval az felejtős, de a dokinéni is azt mondta, hogy inkább babakekszet adjunk neki.
Apával késődélután - hirtelen felindulásból - összeszedelődzködtünk, és elmentünk a barátainkkal éjszakai horgászásra. Fogni mindenki csak a sajátját fogta, halat nem, de nagyon jól éreztük magunkat. Én legalább másfél éve nem voltam így el sehol. Éjjel kettő körül mentünk haza, szerény személyen fél 11-ig aludt :D Tízkor már felébredtem, megnéztem az órát, és konstatáltam magamban, hogy jó, már elég későn van, így tápit már nem adok Milánnak, hanem egyből a gyümölcsöt készítem el neki... Még jó, hogy itthon se volt :D
Délután még egy alvást beiktattunk, fél hatkor alig bírtunk kimászni az ágyból :D Teljesen felborult a bioritmusom azt hiszem...
Vasárnap reggel ismét nehezen kecmeregtem ki az ágyikóból, de már mese nem volt, takarítani kellett és még a kertet is rendbe szerettem volna szedni. Délben aztán készen lettünk mindennel és elindultunk Buborért.
Hát nem kis hírek fogadtak minket: Milán vasárnap hajnalban felült keresztanyu szeme láttára. No, erről megint lemaradtunk :) Aztán délután a mama lába segítségével megmutatta új tudományát. Nem kapkodja el a dolgokat, sőt, nem is megy még tökéletesen, de azért alakul.
Aztán átmentünk a másik mamához is, ott a szomszéd is elrabolta egy kör babakocsizásra.
Este aztán teljes egészében visszakaptam Őt, szóval újra együtt a hármas csapat, bár Apa ma megint nem alszik itthon :(