Na vagyunk :) Gyermek hétvégére le lett "passzolva" a mamának. Pénteken szó szerint az idegeimre ment, annyira hisztis volt, folyamatosan nyekergett, hogy teljesen kikészültem. Komolyan mondom, abban az állapotomban még annak se tudtam volna örülni, ha azt mondják, hogy megnyertük a lottóötöst. Vártam már, hogy hazajöjjön Apa és induljunk a mamához, hogy kicsit megszabaduljak az én kis vérszívómtól. Tudom, nem szép ilyen dolgokat írni egyetlen gyermekemről, de ez van, pénteken fél háromkor tényleg így gondoltam. Persze amikor hazaértünk, már nagyon hiányzott és hiányzik azóta is. Csak a telefonban hallotamm a folytonos dumáját, sikítozásást. :D
Mesélte a mama, hogy átvitte a szomszédhoz, a bácsira egyből nevetett, de a két néni ahogy ránézett, eltörött a mécses. Hm. Lehet, hogy kezdődik ez a félős időszak? Mondjuk érthető, egyre okosabb, ezáltal talán bizalmatlanabb is az idegenekkel szemben. Eddig nem volt gond, Ő volt az a gyerek, aki az utolsó idegenre is egyből mosolygott, az se lett volna baj neki, ha megfogja, és elviszi magával. Na kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből. Nem akarok "idegenektől" síró-pityogó kisfiút :D
Mit kisfiút, nagyfiút, hiszen vasárnap már hét hónapos lett. Hihetetlenül gyorsan fejlődik, rakodik, felfedez, motoszkál, cirkál, jár-kel (értsd mászik) a lakásban. Minden, mindenki érdekli, sajnálom Őt, hogy sok mindent meg kell akadályoznom egy-egy nem szabad, nézd csak, itt egy kiskacsa, hogy hápog, gyere simogasd meg-gel elterelni a figyelmét. Engedékenyebb vagyok, mint azt gondoltam, "elterveztem" annak idelyén. Megint tanultam valamit.
A kábelek, vezetékek a kedvencei, na meg a függöny. Meg a virág. Meg a Dorka. Meg szereti a macskákat is. Az nekünk nincs. Milán hétvégén kalandba keveredett egy perzsával, szerelembe estek első látásra. Aztán a cicus annyira belelendült a játékba, hogy a nagy pompom kergetés közben Milán is odakeveredett, így véletlenül az arca egy kicsit meg lett karmolva. Szóval most kis sebhelyesképű, de jól áll neki ez is. :) Azért szombatra jó lenne, ha elmúlna, mert lagziba megyünk. ;)
Milán egy határozott, erőszakos, akaratos egyéniség, igazi vízötnő, mint én. Azt hiszem, sok bajunk lesz még egymással, meg kell vívjunk majd még egy-két csatát. :D Mindemellett a vízöntők összes jó tulajdonságát is hordozza, pl. nagyon barátkozós. Hétvégén a mamáékkal elbuszoztak egy ismerőshöz, a buszon végig mosolygott vissza az emberekre. Talán mégse lesz olyan félős :D
Testi fejlődését nem írnám le, hiszen nyomonkövethető. Azóta fénysebességel mászik, ha kiszemel valami célpontot, felhúzza az orrát, fújtat és sprintel a cél irányába. Mint fentebb említettem, imádja a vezetékeket. Na ez az, amit nem hagyok neki, az kéne, hogy megrágja aztán agyonvágja az áram. Persze ehhez fog is kéne, ami még mindig nincs. Nyál az van bőven, egyik nap eláztatja a ruháját, másik nap nem csorog semmi... A fogtündért már nem tudom nyomonkövetni, Bingit se gyanúsíthatgatom folyton, bár megjegyzem, Majának már megint eggyel több fog van a szájában... :D
Éjszakáink változatlanok, nappalaink vegyesek, bár mostanság a "jólviselkedikafiam" oldal irányába húz a mérleg hála Istennek. Mondjuk ma éppen nem :D
Bébirács vagy minek hívják felkerült még kedden. Milán azóta is serényen igyekszik a bejárat felé, de miután ott van az útonálló, így nem tud kiszabadulni a teraszra, hát kapaszkódnak használja.
Én jobban, ma már közértben is voltunk, ismételten rá kellett jönnöm, hogy egy pitiáner helyen lakunk, ahol a közértben még füstöltsajtot se tartanak, mert nincs rá igény :D Ehh, a márványsajtot már meg se említem. Camambertet még néha lehet kapni, de a csomagoltat meg dugják fel. Az nem camambert. Olyan nagy igény, hogy egy közértben ne csak trappista meg eidámi legyen? Az is az ócska akciós 999 ft-os. Még jó, hogy a párizsin kívül van még egy két sonka fajta is. De pelenka az sincs. Na abbahagyom, mert megint feldühítem magam. A lényeg, hogy javulok, szombatra muszáj, mert lagzi, amin szeretnék én is résztvenni fiammal egyetemben. Apa unokatestvére megy férjhez. Szeretjük Őket és nem csak videóról szeretnénk látni a nagy eseményt.
Itthon Apával kicsit átbeszéltük a dolgainkat, kezdtem már elhasznált, lestrappált háziasszonynak érezni magam, mióta Milán megszületett, kicsit ellaposodtunk. Apáról szólt a képzelt riport. Na de túl vagyunk ezen is, csodákat nem várok, de azért megpróbáljuk jó útra terelni magunkat :D
