Kis kulagépem egész álló nap kakál. Hígat, zöldeset, savanyúszagút, teszi mindezt kábé két óránként. Szegénykém, tényleg áttörhetne már az a fog. Tényleg, már három hónapos kora után azt hittük, hogy hú, ennek a gyereknek legkésőbb 5 hónaposan foga lesz. Jajjjjjjj, de okosak vagyunk :DDD

A vasárnapi éjszaka után (bár akkor "csak" sírdogált szegényke) a mai húzósabb volt, sírdogált is sokat, aztán fél háromkor már ott ácsorgott az ágyában, mentem érte és átraktam magam mellé. 6 után, miután evett, már nem bírtam aludni, így csak feküdtem mellette és néztem az alvó csodámat. Olyan jó lenne, ha nem lennének fájdalmaik, de legalábbis el tudnák mondani, hogy konkrétan mi a baj. Mert hogy pukizik is jó pár napja, biztosan az is bántja. A chamomilla semmit se ér, pedig régebben használt a nyűgösségére valamennyit. Most éjszakára már adtam neki Nurophent, de nem igazán vettem észre, hoyg jobb lenne a helyzet. Azzal nincs gondom, ha éjjel kelni kell, csak ne fájjon neki. Nem vagyok egyébként én se gyógyszerpárti.

Négy napja a dumálást hanyagolja, csak morog, meg fura hangokat ad, főleg, amikor áll és kihúzza magát, nagyon édes, de hiányzik a mamama és társai. Mondtam neki, hogy most már váltson :D

Mi is fűtünk, előbányásztam a téli holmijait is, ami némi kiegészítésre szorul, de amúgy egész jól állunk. Kell még egy meleg sapesz, egy nagyobb kezes-lábas overál, meg egy kabát. Ja meg egy hosszúujjú hálózsák. Ezek egyébként mind vannak (a hosszúujjas hzs. kivételével), nem is egy, de kicsit nagyok. Most harisnyáskandúrom van, kisfiúkon elég vicces, de ha kell, akkor kell. Főleg az utcán.

Apa ma nem alszik itthon, persze telefonon küldöm neki a friss fotókat.