Ismét mozgalmas napokat tudhatunk magunk mögött. A héten volt itt a dédi meg a Zsuzsi, mi voltunk a mamánál, én voltam dolgozni, bár majdnem feleslegesen mentem, mert véletlenül az adatbázisnak csak egy részét vittem magammal, így azt a munkát, amiért be kellett menjek, nem tudtam megcsinálni. Persze így is haladtam legalább a többivel, míg Milán a mamát varázsolta el újabb és újabb tudományával: a bútorok mellett már írtó nagy sebességgel végiglépeget, megmutatja hogy hol van a török és a tehenek, tudja, hogy kik hol vannak a falon (képeken) stb.stb.. Jókedélyű Móka Miki, bár megköveteli, hogy ott legyünk mellette, itthon legalábbis.
Voltunk ma vásárolni is, így hogy már beül a bevásárlókocsiba mint a nagyok, nagyon jól elvan és nem kell végigrohanni az áruházon. Sikongat, megfogdos mindent, mosolyog mindenkire, megeszi a kocsit.
A sok híg kaki még mindig megkeseríti napjainkat, szegénykémnek épphogy elmúlik a csúnyaság a popsijáról, jön egy újabb fosi és megint piros. Persze fog még nincs, lehet, hogy már nem is lesz, én már nem tudom, bár éjszakánként, hajnalonként sokszor nagy sírással ébred.
Kedden figyelmetlenségmből eredőleg baleset történt: én telefonáltam, Csimbikém a konyhában az etetőszékénél álldogált, aztán egyszer csak a tűzforró sütőhöz ment (történt ez egy pillanat töredéke alatt), persze, hogy ott is felálljon. Az ordításra kaptam fel a fejem, rohantam, szegénykém ott térdelt, két keze rajta a sütőajtón. Egyből hidegvíz, aztán (szerencsére múltkor kaptunk a mamától panthenolt) sokszor befújtam neki panthenollal, szörnyen sírt kb. 2-3 percig, ami akkor fél órának is tűnt. Sírtam vele én is. Szerencsére csak kicsit piros lett (de az is elmúlt egy óra alatt), nem hólyagosodott fel és ugyanúgy használta a kezecskéit mint az eset előtt. Én hülye, komolyan, el is felejtettem, hogy megy a sütő, amúgy is tehettem volna elé valamit, meg hát jobban kellett volna figyelnem. De tényleg egy pillanat volt.
Hétfőn újra mehetek be a melóhelyre, már nagyon elegem van ebből a melóból, remélem most már be tudom fejezni és nem találnak ki már semmit.
Csimbikém két napja apás lett nagyon, bár itthon inkább hozzám bújik, de ma rá többet nevetett. Disznóság :)