Jó lenne már idevésni valami értelmesebb bejegyzést, de megmondom őszintén most valahogy nem megy. Szinte nincs is semmi időm, csak amikor alszik. Olyankor csinálok mindent, pl. bekapok néhány falatot, gyorsan, szinte rágás nélkül nyelem, mert tudom, hogy nincs rá időm :D Szegény gyomrom.
Minden rendben van lassan egyfogú Manómmal, ügyesedik, de most inkább szellemi téren. A mozgásfejlődése stagnál a rekord gyorsasággal mászik, rugózik, ülve is rugózik, áll, egykézzel kapaszkodik, fal és bútor mellett megy, alacsonyabb dolgokra felmászik, lépcsőt mászik tudományoknál. De nem is baj, így is elég fárasztó :)
Értelmileg viszont tényleg látványosan tör előre, nagyon sok mindent megért, felismer dolgokat, a lámpa a kedvenc, áhítattal mutogatja, nézi. Tudja, hogy mit lehet és mit nem, persze mindig próbálkozik, hátha megengedem neki, hogy az áramos vezetéket rágcsálja. Na neeeem :) Pá-pára felemeli a kezét, de nem integet még. Tapsolni is csak félig-meddig tud, de tudja, hogy mit szeretnék tőle. Este ha elhangzik a megyünk pancsizni, akkor kotor a fürdőszobába, nagy sikongatások közepette. Simire simogat, puszit ad (magához húzza az arcomat és bekapja). Biztos van még más is, most ennyi jut eszembe.
A nappali alvása mostanában egész jó, általában kétszer 1 óra. Úgy látszik, tényleg igaz, hogy ha mászik stb. jobban elfárad és többet alszik feltevés.
Nasikból evett már túrórudit (csoki nélkül), sajtos kekszet, sajtostallért, pufit, persze csak kóstolás szinten. A natúrjoghurt és a túró már rendszeresen szerepel az étrendjében, általában ezeket gyümölccsel összekeverve kapja. A leveseket imádja, legyen az gombaleves vagy bármi más. Ezekből persze szintén csak kóstolót kap pár kanálkával. Kivéve a húsleves, azt pohárból issza :) Még mindig nem volt olyan étel, ami nem kellett neki, nem válogat (még) :D
Ja! 9100 gramm és 71 centi a kis óriás. Fáj is a karom, pénteken a nyakamban hurcoltam az Árkádban. Többet nem hallgatok senkire, hogy ne vigyük be a babakocsit :D
Az Árkádba azért mentünk, hogy kicseréltessük az alig több mint egy hónapja vásárolt Richter cipellőjét egy számmal nagyobbra, mivel ez egy első lépés cipő, ami úgy mellesleg 11500 ft volt, de menni még nem tud, és már most alig megy fel a lábára. Igen ám, de nem jártunk sikerrel, mert a cég kivonult Mo-ról, nem tudták visszavenni vagy cserélni másra. Azon csodálkozom, hogy nem álltam le vitázni... Pedig azt kellett volna. No mindegy, ha még rámegy majd a lábára, akkor hordja, aztán úgyis eladom. Persze dédi már egyből venni akart neki egy Siestát, de mondtam, hogy szó se lehet róla, majd ha már jár, akkor eljövünk aztán vehet neki felőlem öt párat is, de addig álljon le a cipővásárlással :)
Szerdán Milán a mamához megy, már régen töltöttek együtt több időt, most péntekig ott lesz.
Boti hála Istennek gyógyulgat, én bízom benne, hogy szépen lassan felépül a nagylegény. Sokat gondolunk Rájuk, szorítunk, hogy minden rendben legyen!