és még csak nem is világítottam :D Hát mit ne mondjak, teli gatyával mentem be az izotóp részlegbe, el volt kerítve, volt ott egy külön kórterem teli bácsikkal. Velük elegyedtem szóba míg vártam, érdeklődtem, hogy mi ez a nagy szeparáció, ennyire veszélyes lenne, mert akkor én már itt se vagyok. Neeem, ők pajzsmirigy vizsgálaton voltak, nekik nagy dózis kellett. Jaj, akkor még adok egy esélyt, mondtam.

Apa Milánnal itthon maradt, utasításokkal el lett látva, mármint hogy mit mikor eszik, de amúgy minden tud, profi apuci :)

Szóval kijött a nővéke, eszméletlen aranyos volt, na őt egyből lerohantam, hogy engem otthon egy tízhónapos gyermek vár, szóval maradjak meg :D Meg hogy ha olyan, akkor ne haragudjon, de nem vállalom a vizsgálatot. Mondtam neki, hogy számomra ez a sugárzás dolog annyira félelmetes. Nevetett, látta, hogy mondta, hogy egyáltalán nem veszélyes, pici dózis, csak a csontjaimat világítják át, persze jobb, ha estig nem megyek a közelébe, de ez a pisivel együtt nagyon hamar kiürül, sokat kell inni tralalala. Nah, jó, gondoltam, ha már itt vagyok, Apa meg otthon a bébivel, amit már nagyon várt, akkor legyen.

Hamar megvolt a vizsgálat, élek, ma már együtt vagyok Milánnal. A kutyát meg szétverem, elaludt Csimbó, ez meg éppen meg akarja enni az iskolásokat. Agggrrrrrh.

Amúgy Milán angyal volt, nem hisztizett, nem nyűglődött, nem lógott rajta, igaz, apa folyton lent ült vele a földön, de magában is szépen eljátszott. Csak engem tüntet ki a hisztis magaviseletével :D Szerintem un egy kicsit engem, el is hiszem, hogy majdnem tíz hónap után nap mint nap nem vagyok neki akkora társaság. Na de mégis csak azanyja vagyok vagy mi :D

Apa örült, hogy elmentem a vizsgálatra és életükben először kettesben lehetett a fiával. Máskor is megismételjük, de nem ilyen áron :D Én már sokszor mondtam neki, hogy kettesben más vele, kell a kapcsolatuknak. De lehetőség még nem adódott.

Megrendeltem az autósülést, remélhetőleg ezen vagy a jövőhéten megérkezik.

Jövőhét pénteken Mikulás ünnepség lesz apa cégénél a gyerekeknek. Fura, eszembe se jutott, ha nem figyelmeztetnek, elsiklunk felette. Sose tartottam említésre méltó eseménynek, de most más, hogy nekem is gyerekem van.

Kell írni pár mondatot a Mikinek. Segítsetek, mi a bánatot szoktak ilyenkor írni a Mikulásnak? Én életemben nem írtam neki, mert féltem tőle :D Nem vicc, egyszer, Miki napján az ablakban ültem. Egy sapkás elemlámpás valaki osont a kertünkben (apu volt az, de én nem tudtam), akitől én nagyon megijedtem, illetve azt hittem, ő a Mikulás.

Tényleg agyonütöm a kutyát.

Szóval mi a bánatot írjak? Help :D