Milán szerintem végleg beszokott a nagyágyba, a sajátjában, ha el is alszik, tíz perc után felébred, feláll, hogy jönni akar közénk... Erről ennyit, imádunk vele aludni, de azért kényelmesebb ha ketten feküdtünk, de ez van, nem bánom. A szobáját is csak azért csináljuk, hogy a játékai (nagy része) eltűnjön a nappaliból, mert lépni se lehet, illetve, hogy a ruháinak is legyen elég hely. Nem azért, hogy ott is aludjon :D Mert úgyse fog :D

Itt volt Irén mama, tegnap jött, de ma már ment is haza. Sokat játszott Milánnal, együtt fürödtek, ettek, jó volt, hogy nem voltam egyedül. Mostanában még jobban menekülök innen, mert itthon nem annyira szeret lenni Milán, így általában nagyon hisztis. Máshol nem :) Holnap is megyek a dédihez. Aztán csütörtökön meg pénteken majd megyünk itthon barátnőzni. Ma is voltunk egy nagyon aranyos, itteni barátnőmnél, Evelinnél, akinek van egy négy hónappal idősebb kislánya. Annyira jó volt kicsit beszélgetni, kicsit kiönteni a szívem, és rájönni, hogy nem csak én küzködök néha sírós depivel, hanem másnak is van hasonló problémája. Milán kapott egy nagy elefántot, Fürkészt. Ma este rajta lovagolt a manó :)

Kimostuk és feltöltöttük a medencét is (okulva az eddigi hibáinkból, tettünk bele algásodás gátlót, tényleg Bingi, hogy a francba olyan tiszta nálatok a medence meg a víz??? gondolom nem cserélitek naponta :D áruld el a titkot;)), füvetnyírtunk, gazoltunk, közben Milán extra módon hisztis volt, pedig Apa is itthon volt. Most meg szinte magától elaludt, úgy kifáradt, persze a nagyágyon :D

Evés terén változó a tendencia, sokat előjön a nem, üvölt, hogy nem, nem kell, nem akar, de ez nem csak a kaja terén van így. Még csak másfél éves lesz, nem hinném, hogy már dackorszak, de akkor mi lesz? Már így is fogy néha a türelmem :(

Jövő héten Apa szabin lesz, már nagyon várjuk. Szeretnénk elmenni strandra is, idén nyaralásra nem futja, se időnk, sem a pénztárcánk nem engedi :( De jó lesz itthon is, hármasban, lényeg, hogy együtt leszünk.

Mindjárt itt a szeptember, várom is, nem is, Milánnak jó lesz a gyerekek között, nekem meg lehet, hogy jó terápia lesz a munka, bár azt eddig is csináltam, de más itthon, hisztiző gyerek mellett, vagy éjszaka. Más lesz bejárni, barátnőm és barátaim mellett lenni. Csak az időnk lesz kevés, de majd belerázódunk. Már nem parázok, van így is épp elég hülyeségem, mindig csinálok valami idegeskednivalót magamnak, tök fölöslegesen :D