Elkezdődött a nagy-nagy betűs élet, nem gondoltam volna, hogy ennyire nem lesz időm semmire.
Szombaton lementünk a Balcsira egy nagyon kedves barátházaspárral és kislányukkal. Csodaszép volt minden, nagyon jól éreztük magunkat, sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Voltunk Afrika-gyűjteményben, láttunk, simogattunk sok-sok állatot, pancsiztunk a Balcsiban, igaz, nagyon kellett imádkoznunk a jó időért - a szombati szeles, esős idő után nem gondoltuk, hogy mégis tudunk egyet csobbanni. Sajnos a bartánőm férje vasárnap lebetegedett, annyira, hogy kórház lett a vége, de holnap már kiengedik, és jönnek Ők is haza. Szombaton megyünk hozzájuk.
Hétfőn még intézkedtünk, aztán kedden elkezdődött a bölcsi. Milánnak nagyon tetszett, első nap egy órácskát voltunk ott, az udvaron szemlélődött, néha játszott, birtokba vett egy-két játékot. Második nap már közvetlenebb, felszabadultabb volt, akkor két órát töltöttünk ott.
Ma pedig már egyedül volt, én kint ültem, nem is látott ebédig. Három órát voltunk ott, az első fél óra intenzív sírással telt, de én nem hallottam be szerencsére. A gondolataim cikáztak, hogy vajon mit csinálhat, de meglesném, de odamennék hozzá... Egyszer tudtam leskelődni, akkor éppen labdázott. A szívem szakadt meg, miközben végleg elkönyveltem, hogy lezárult kettőnk azon korszaka, amikor kettesben lehettünk, amit kapkodás nélküli játékkal, meghitten, összebújva (néha sírósan, hisztikkel tarkítva;)) töltöttünk. Más lesz ezután, szoknunk kell, nem egyszerű semmilyen téren.
Negyed 12-kor mentem be, akkro már az asztalnál ült, vigyorral az arcán várta az ebédet. Én etettem, szépen, jóízűen falt, közben magyarázott. Egyébként, mielőtt bementem és már a teremben voltak, kihallottam, hogy folyton magyaráz és hogy jó kedve van, ez nagy örömmel töltött el. Ebéd után ment a csaphoz, sőt, látta, hogy a többi gyerek kezd becuccolni az ágyába, így ő is ment, levett egy autót a polcról és ráfeküdt az egyik ágyikóra. Ma még nem aludhatott ott, majd kedden lesz az első alkalom. Amikor mentünk kifelé, még sírt is, hogy vissza akar menni, tényleg kezdett belerázódni. Gyöngyi nénihez még oda is bújt :) Ma volt családlátogatás is, meg voltak elégedve, a Mamánál voltak,
Mama jött érte, amikor végeztünk, vele mentek haza, én melózni. Nagy segítség ez nagyon, nem kell otthagyni, háromkor érte megy majd továbbra is. Neki is fárasztó lesz biztosan, de legalább minden nap együtt lehetnek.
Amikor már beszokott, akkor nyolctól lesz ott háromig, Mamával hazamennek, mi pedig odamegyünk meló után. Ide kb. hatra fogunk hazaérni.
Próbálok majd írni, de most tényleg kapkodás van :) Megjövünk, játék, pancsi, evés, játék, alvás, készülődés másnapra...
Amúgy az esti alvás már simán, minden nyűglődés nélkül működik, igaz, nagyágyban, mellettünk, de öt perc alatt elalszik. Napközben ma két órát aludt.
