A mai napunk jól telt, elmúlt a takony is. Lehet, hogy a láztalanság, hogy nincs már kiszáradva, tehát hogy emiatt tört rá hirtelen az orrfolyás. Egy tüsszentés=egy takonytócsa a szőnyegen, vagy amerre éppen jár. Nem lehet az ember elég gyors :D

Dolgozni nem nagyon tudok Milántól, ha megpróbálok leülni egy kicsit a gép elé, egyből kitalál valamit, elkezd ugráltatni, de most komolyan, direkt csinálja a kópé, hogy ott legyek vele. Kér inni, adok, leülök, szól, hogy elég, odamegyek, elveszem, leülök, párnát kér, odaadom, leülök, gofrit kér, odaadom, leülök, ropit kér, odaadom, leülök, leesett a párna, odaadom, leülök és ez így megy fél percenként, csupa olyan kívánságokkal, amiket nem kéne kiszolgálnom, hiszen ő is meg tudja oldani - csak nem akarja :D Amióta hazajöttünk a kórházból, még az ágyakról is le kell segíteni, pedig simán fel-le közlekedik rajtuk régóta. Igaz, a kórházban jó magas ágy volt, így megszokta, hogy segítek neki, tehát ez nem direkt dolog :)

Továbbra sem lázas, jókedvű, kivéve, amikor nem körülötte forog a világ :) Gyönyörűen beszél, továbbra sem érdekli a gyurmázás, a rajzolás, az építés, csak az autó, a bújócska, meg a könyvek. Az étvágya is javul szerencsére.

Ma voltunk a gyerekdokinknál, tombol a nyavaja, rengetegen voltak nála. Mi kint várakoztunk,szerencsére ahogy megérkeztünk, hívtak is be. A füle még mindig be van gyulladva, így nem állította le az antibiotikumot. Pénteken megyünk vissza. Aztán, ha már jól lesz, kap egy immunerősítőt, amit pár hónapig kell majd adni neki. A sima influenza oltást is megkapja majd, de a külföldit, nem a magyart, mert abban nincsen higany. Legalább influenzát ne kapjon már ilyen legyengült immunrendszerrel. Idén már nincs bölcsi, nem mehet közösségbe, mert rossz vége lenne. Melóhelyemen örülni fognak.

Ja, ma odament az apjához, átölelte a lábát és azt mondta: Szeretem az apát. Én meg sárgultam az irigységtől :D