Új év, vártam már, pedig tudom, hogy újra bölcsi és meló melóhelyről. Mert meló eddig is volt, de itthonról, gyerek mellől, ami, mint tudjuk, nem igen kivitelezhető. Én már kicsit visszavágytam, mert untam az itthonlétet, nem bírom, ha sokáig egy helyben kell lennem. Hiába öröm minden perc Milánnal, de már eljutottam odáig, hogy nem volt mindig kedvem leülni vele játszani, hiszen egész nap ott kellett vele ülni :) Na, most jön a nagybötűs élet, akkor majd még visszasírom ezt :D
Nem tudom, hogyan fogja viselni a bölit két hónap szünet után, nagyon félek, de felkészültem a legrosszabbakra is. Mindenesetre, ha nagyon durva lenne a helyzet, akkor a mama ebéd után érte megy. Egyébként most mamáékhoz költözünk pár napra, mert nincs még kész a kocsi, de dolgozni és bölibe menni muszáj, innen nem tudnánk feljárni naponta Pestre. HOlnap buszozunk, vonatozunk, remélem lefárad Milán annyira, hogy legalább tíz előtt ágyba kerüljön, mert másnap nem alhat 9-ig.
A szilveszter itthonülősen telt, Milán éjfél előtt pár perccel dőlt ki.
