Jól telt a nyár. Nem vagyok termékeny, de őszintén szólva letojom. Nem ez az első. Milán megkapja mindenből azt, ami belátásunk szerint a legjobb neki, próbáljuk kielégíteni az igényeit, hol több, hol kevesebb sikerrel. Így van ez mindenkinél szerintem.
Emlegetett személy, alias Csibi (mint csibész) megérdemelten hasznája nevét. Az. A szó szoros értelmében, de ez így van jól. Sokszor kivagyunk, hogy minden másodpercben igyényel minket, szó szerint pisilni se tudunk tőle, mert hisztit rendez, de ha belegondolok, hogy pár év múlva visszasírom ezt, akkor meg folyton szeretném, hogy rajtunk csüngjön. Nem igazán érthető, lehet, majd a MIlánnak úgyis személyesen elmesélem. Csak egy-két ízlelőbimbónyi ez a blog, hogy emlékezzünk, mire is kell emlékezni.
Ez bevezetőnek elég volt. Talán. A fontosak. Bár minden fontos, kiemelni semmit nem lehet. Próbálom leírni a legfontosabbat. Nem akarom, hogy a már amúgy is reményvesztett blogom íratlan legyen;) Milánnak kezdtem írni, meg a családnak. Most is nekünk írom. Bár ez is mindegy, mert itt fejben minden megvan. Vagy nem? Nem, ne füllentsünk, nincs meg minden. Emlékszem - talán -, hogy milyen volt - három hónaposan. De nem minden eleven emlék él már bennem sajnos, csak képek, videók, hogy milyen is volt tényleg. Sok mindent elfelejtünk :(
Voltunk - utolsó bejegyzésem alapján írom - a tjopikájiumban. Élvezte, bár a felét végigrohantuk, mert csak a cápák... Cápaőrület ezerrel. Ahogy utánozza, elsorolja, milyen cápák léteznek. Milyen foga van, milyen a bőre, mekkora. Mindent tud. Cápatudós :D Imádom.
Lecsengett. Ahogyan a halőrület is. Van 100 literes akváriumunk. Kellett, mert kellett. mert Csibinek a halak voltak a minden. Lett. Van. Etetjük, évente tisztítjuk, folyamatosan zúg a szűrőberendezés, rájuk se néz, de van, mert a legfontosabb, hogy neki ez egykor öröm volt :))
Milán 4! hete folyamatosan bölcsis. Sose volt még ilyen, legtöbb eddig egy hét volt, az is talán egyszer. Igaz, még nincs annyira baciszezon, az idő is elég jó, de akkor is ez már kecsegtető. Talán volt értelme, hogy kivették az orrmanduláját. Imádja a bölcsit. A változás annyi, hogy Apa viszi egyedül, mert én itthonról dolgozom. Bent mondja is a gondozóknak, hogy anya a laptopon dolgozik ;) Változatlanul Mama jár érte, nem is tudom elmondani, hogy mekkora segítség ez. Keveset látom, ksit kevesebbet, mint amikor még bejártam melózni :( Ez nem túl jó.
Szobatisztaság. Ez félig megvan. Nappal (alvásnál se) nincs rajta pelus, szól mindig, ha pisilni kell. Kizárólag wcbe vagy fűbe. Éjjelre pelus, bár ő nem akar, de muszáj, mert bepisil különben. Kakiláshoz pedig pelust kér. Ügyes, nem zavar, hogy pelusba kakil, egyszer úgyis megunja ;) Persze szigorúan megtekinti az eredményt, nyugtázza, amit már amúgy is tudunk: ronda, büdös, övé.
Alvásügyileg ott tartunk, ahol elkezdtük, pedig annyira ígéretesen indult. Szépen aludt az ágyában, igaz, legtöbbször én vagy apa ott aludtunk a szobájába a földön. Na ez nem volt megoldás, mert így nem sok értelme volt, hogy mi külön, gyerek nem egyedül... Lényeg, hogy egy hónap saját ágyban alvás után megint együtt alszunk hárman, a mi ágyunkban. Ügyes, következetes szülők vagyunk ;)
Cumisüveg még mindig megvan, de csak itthon használja. El kéne már vennem tőle, nem akarom, hogy tönkremenjenek a fogai. Amúgy nem zavarna, felőlem használhatja, akinek meg nem tetszik, ne nézze. Többször mondta, hogy fáj a foga. El fogom vinni fogorvoshoz. Sajnos néha cukrot is szokott enni, de ezt is abbahagyjuk, két napja nem kap. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy folyton cukrot eszik, de egy-kettő biztosan lecsúszik egy nap. Hát, lehet erre azt mondani, hogy hú meg ha, de úgy vagyok vele, hogy ha én nem adok neki, máshol úgyis kap. meg ha teljesen tiltom tőle, nagyobb korában majd kicselez és két kézzel tömi majd magába.
