Milánnal az élet

Remélem, hogy nagy élmény lesz majd a gyerkőcömnek, ha rábukkan erre a dossziéra. Elképzeltem, ahogy olvasgatja a bejegyzéseket, újraélve vele a közös életünk kezdetét, az első közös otthonunk építését, az első kutyás kalandunkat, a hétköznapi és kevésbé hétköznapi dolgokat... Hát íme, kedves Milán. Ez a te naplód. Na meg az enyém :) Te vagy az egyetlen és egyben kedvenc Fiam. :D Érted, miattad létezem. Imádlak, szeretlek, Te vagy nekem a MINDEN. (Pedig néha próbára teszel,) )

Amire büszkék vagyunk

Ennyien

page counter

Ti mondtátok

  • Miskolci Sírásó (blackmamba): Ha megnősz, kiverheted a FARKAM ! (2013.03.11. 12:43)
  • Nani: Olyan rég írtál már! Mi van veletek??? (2011.03.22. 11:20) ez pedig egy ropogós...
  • Nani: Hol vagytok? Hogy vagytok? Hiányollak benneteket.... (2010.10.31. 10:52) laza
  • Nani: Nem lehet egyszerű.... a szíved odahúz és mégis menni kell.... (2010.08.15. 17:41) jönni kell...
  • Nani: Olyan helyes Kisfiú! Örülök, hogy jól vagytok!!! (2010.08.10. 11:04) képek

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

A kezdetek - 2007. december 30.

2008.04.24. 19:09 :: bakacsimba

Újra itthon, igaz, csak adaptáción, vagyis tegnaptól keddig, de addig minden reggel be kell mennem a kórházba infúzióra és ctg-re. Most minden nap kapjuk az infúziót, napi fél litert, és minden nap megnézzük a szívverésedet, hetente pedig ultrahang. Most már a harmadik helyre van szúrva a branűr (amin keresztül kapjuk a lötyit), már mindkét kezem szét van szurkálva. Szerencsére háromágyasba kerültem, igaz, nem a múltkori szobába, ahol a Kinga is van, de itt is nagyon aranyosak a szobatársak, a Timi őslakó, már majdnem három hónapja ott "lakik". A legszuperebb ágy az enyém, az ablak mellett. Egész jól elvagyok, de a munka hiányzik. Gondolkoztam rajta, hogy holnap infúzió után már nem jövök vissza, mert az utazás is nagyon kimerít, és az sem túl jó, hogy kétórán keresztül zötykölődöm, attól mindig annyira bekeményedik a poci, hogy levegőt is alig kapok. Itthon nem érzem magam biztonságban, mégis csak 50 km a kórház. Most már nem is erőltetem, hogy kúra után hazajöhessek. A hasam ahogy nősz, egyre jobban feszít, húz, keményedik, fáj. Egy egyszerű helyváltoztatás is több perces kínnal jár. Te hála Istennek jól vagy, a keringéseddel is minden ok, a magzatvizem mennyisége szám szerint 5.48. 7-től jó. Nem annyira vészesen kevés szerencsére. Sokat mozogsz még mindig, bár mostantól már elég kevés lesz a helyed :) Jövőhéten kiderül, hogy mennyit nőttél múlthét óta, addigra már biztosan két kiló felett leszel. Kimostam gyorsan a hazajövős ruháidat, már csak ki kell vasalni. Ma össze szeretnék pakolni neked is és magamnak is, hátha előbb szükség lesz rá, bár nem szeretném. A pénteki ultrahangon annyira tetszettél a szonográfus néninek, hogy ingyen nyomtatott egy fotót a pofidról :)

Szólj hozzá!

Címkék: terhesség itthon

A bejegyzés trackback címe:

https://milanbaba.blog.hu/api/trackback/id/tr55440742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.