Milánnal az élet

Remélem, hogy nagy élmény lesz majd a gyerkőcömnek, ha rábukkan erre a dossziéra. Elképzeltem, ahogy olvasgatja a bejegyzéseket, újraélve vele a közös életünk kezdetét, az első közös otthonunk építését, az első kutyás kalandunkat, a hétköznapi és kevésbé hétköznapi dolgokat... Hát íme, kedves Milán. Ez a te naplód. Na meg az enyém :) Te vagy az egyetlen és egyben kedvenc Fiam. :D Érted, miattad létezem. Imádlak, szeretlek, Te vagy nekem a MINDEN. (Pedig néha próbára teszel,) )

Amire büszkék vagyunk

Ennyien

page counter

Ti mondtátok

  • Miskolci Sírásó (blackmamba): Ha megnősz, kiverheted a FARKAM ! (2013.03.11. 12:43)
  • Nani: Olyan rég írtál már! Mi van veletek??? (2011.03.22. 11:20) ez pedig egy ropogós...
  • Nani: Hol vagytok? Hogy vagytok? Hiányollak benneteket.... (2010.10.31. 10:52) laza
  • Nani: Nem lehet egyszerű.... a szíved odahúz és mégis menni kell.... (2010.08.15. 17:41) jönni kell...
  • Nani: Olyan helyes Kisfiú! Örülök, hogy jól vagytok!!! (2010.08.10. 11:04) képek

Naptár

április 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Gyógyulóban

2009.02.09. 22:16 :: bakacsimba

Azt hiszem kemény időszak van a hátunk mögött, amit a nátha, illetve a fogzás még fokoz is.

Milán nagyon sokat ügyesedett, fejlődött az elmúlt időszakban, fésüli magát, egyre bátrabban megtesz pár lépést, sok kérdésre rázza nemlegesen a fejét, én hiszem, hogy ezeket meg is érti, mint pl. kérsz még enni, megyünk aludni, van kaka, meg ilyenek. Vetkőzik. Ma is levette magáról a mellényt és a harisnyát, mire odanéztem ott csücsült csupasz alsótesttel :D Mindent mutogat, mutatóujjal, próbálja tudtunkra adni, hogy hova vigyük, mit szeretne. Ismeri a testrészeit, az arcon lévőket viszont csak rajtunk mutatja meg.

A billentyűzetet is egy ujjal nyomkodja, és tudja, melyik az enter :D A telefonomat már úgy kezeli, mintha értene hozzá, hiába dugdosom, valahogyan mégis mindig nála találom meg. A tvt imádja kapcsolgatni, a távirányítókat ő birtokolja, de nem is tiltjuk tőle, had nyomkodja, minket nem zavar. Bár ezt sehol máshol nem engedik neki, nem is érti, hogy mi van, miért veszik el tőle. Pedig én mondom, hogy itthon is meg van neki engedve, nem tesz benne és magába se kárt. A mosógép és a mosogatógép már más tészta, folyton bemászik, engem meg a szívbaj kerülget, hiába csukom be az ajtaját, ő már tudja, hogy hol kell benyomni, hogy kinyíljon. Használaton kívül áramtalanítva vannak :) Apropó, ma besz@rt a mosógépünk...

Fiúból van, a gépek mellett az autók a kedvencei, a plüssállatokkal eddig szóba se áll, de még meg se fogja őket. Pedig a boltban mindig odáig van értük... Talán később.

Az evés mostanában tragédia, etetőszékben szinte már lehetetlen etetni, pedig együtt eszünk, végső megoldásként bekapcsolom a tv-t és odafordítom, de a vége mindig ugyanaz, ordít, ki akar jönni belőle. Szilárd elhatározásom ellenére, miszerint én nem leszek az az anyuka, aki rohan a gyereke után a tányérral, néha (kivéve az ebédet) a földön eszünk, hol állva, hol ülve, hol menve. Vagy a hintában. A tápszer iránti igénye mintha kezdene visszaesni, pedig napi fél litert még meg kéne ennie, ennek mostanság a fele csúszik le. Ja igen, a súlya 10530 gramm, hossza 76 cm volt két hete.

Igazi rosszcsont, határozott akarattal.

A járókát, bár már kitettük, tegnap mégis visszahoztuk a lakásba. Sose tettük bele, de most néha nincs más választásom, amikor alszik dolgozom, így a felmosást csak ébrenléti időben tudom megcsinálni, amihez az ő közreműködése (pacsázik a nedves kövön) igazán nem szükséges. Meg egyéb alkalmakkor is be kell raknom, sokszor kell kiszaladnom valamiért a másik helyiségbe, egyedül meg nem garázdálkodhat.

Harap. Már félünk tőle, ha közeledik :D A fájdalom ellenére vicces, mindig elröhögtük magunkat, bár mondtuk, hogy ezt nem szabad, mert fáj, ő is csak röhögött, persze, hogy nem vett komolyan. Ma viszont már dühből is harapott, így rácsaptam egy picit a szájára. Tényleg icipicit csak, de meglepődött, sőt, hüppögött is.

Én végre elkezdtem fogyni, köszönhetően a diétának, igaz, mindig csurog a nyálam, de az egészség a fontos. Amúgy jobban vagyok, már csak estére fájdul be az epém helye. A szívdobogásérzés és nehézlégzés is egész jól helyrejött, szedem a gyógyszereket, kivéve a kedélyjavítót, amire szerintem nincs szükségem.

Ezek mennek, meg a bárányfelhők, szusszanásnyi időm sincs, most folytatom a munkát:)

3 komment

Címkék: milán fejlődés

A bejegyzés trackback címe:

https://milanbaba.blog.hu/api/trackback/id/tr48933531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emőanya 2009.02.10. 07:57:20

Örülök, hogy a gyógyulás útjára léptél:) Azért csak vigyázz magadra,magatokra:) A fogyás miatt irígy vagyok, igaz én semmit nem teszek az érdekében sajna, sőt!!!!
A távirányító és a telefon nálunk is menő, a nem-ek is mennek:D Atti nem harap, hanem csíp ,ez is elég fájdalmas:( Az elért gépek nyomkodása itt is megy,az etetés egy kín ,mert nem ér rá;) Mivel már régóta teljesen járóképes:)így nálunk még a lopkodás is bejött a képbe:) Pl:kinyitja a WC ajtót és fut a kefével, vagy a fürdőből szerez meg valamit:) Sokszor csak azt veszem észre, hogy fut és az már gyanús:D

bingii 2009.02.10. 16:12:04

NAgyon örülök a jó híreknek! Vigyázz nagyon magadra! Gratulálok a fogyáshoz! Így tovább:)
Távirányító, telefon nálunk is sláger, de nem nagyon engedjük,mert szétrágja:D
Etetéssel pedig egy hete mi is így állunk/álltunk, de rájöttem, hogy ha nagyon-nagyon éhes már akkor nyugton marad a székben. ;) Ma pl. már ő hüppögött, hogy éhes és úgy evett mint egy kisangyal:D

Panda és Dóra 2009.02.11. 06:55:33

Boldog Születésnapot kívánunk neked Csimbikénk :) Pusszantunk ;)