Milánnal az élet

Remélem, hogy nagy élmény lesz majd a gyerkőcömnek, ha rábukkan erre a dossziéra. Elképzeltem, ahogy olvasgatja a bejegyzéseket, újraélve vele a közös életünk kezdetét, az első közös otthonunk építését, az első kutyás kalandunkat, a hétköznapi és kevésbé hétköznapi dolgokat... Hát íme, kedves Milán. Ez a te naplód. Na meg az enyém :) Te vagy az egyetlen és egyben kedvenc Fiam. :D Érted, miattad létezem. Imádlak, szeretlek, Te vagy nekem a MINDEN. (Pedig néha próbára teszel,) )

Amire büszkék vagyunk

Ennyien

page counter

Ti mondtátok

  • Miskolci Sírásó (blackmamba): Ha megnősz, kiverheted a FARKAM ! (2013.03.11. 12:43)
  • Nani: Olyan rég írtál már! Mi van veletek??? (2011.03.22. 11:20) ez pedig egy ropogós...
  • Nani: Hol vagytok? Hogy vagytok? Hiányollak benneteket.... (2010.10.31. 10:52) laza
  • Nani: Nem lehet egyszerű.... a szíved odahúz és mégis menni kell.... (2010.08.15. 17:41) jönni kell...
  • Nani: Olyan helyes Kisfiú! Örülök, hogy jól vagytok!!! (2010.08.10. 11:04) képek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Elmúlt egy hét... nagyon jól... beteg gyerek mellett illik ilyet mondani?

2010.04.02. 22:33 :: bakacsimba

Pimpi hála Istennek jól van, füllgyuszi, kicsit piros torok, de sikerült láz nélkül kiheverni, viszont, sajnos antibioval végigcsinálni. :((( Imádtam Vele itthon lenni, hamar elröpült a hét, igaz, csúnyán hangzik, és csúnyán vágja ki magát, de bár beteg volt egy kicsit, de legalább együtt lehettünk. Rég volt erre alkalom, munka, csak a rohanós hétvégék, aztán a nagy törés, amikor Apa volt vele itthon (előtt pár napig Mama is volt vele, nagyon sokat segített ezzel. Januártól szerencsére annyi ideje lesz Milusra, amennyit Ő szeretne, és amennyit az unokája is kíván). Az apás időszak csúnyán elbánt velem...

Sosem volt Milán pár napnál többet Apával, mióta megszületett, természetesen velem volt. Addig is nagyon apás volt, igaz, voltak periódusok, de másfél éves korától erőteljesen rástartolt Apára. Így is van ez rendjén, igazságtalan talán, hogy csak mi élvezzük a "felhőtlen" együttlétet a gyermekünkkel. Aztán jött a böli, amikor ugyanannyit látott már csak engem is, mint az apját. Ez se volt még gond.

Viszont, amikor beteg volt, és - igaz, egy hét után, amikor már nem volt semmi baja, csak itthon tartottuk, hogy ne is legyen (jóóó ez a bölcsis dolog) - elmentem dolgozni, akkor olyan szinten lett apás, hogy minden nap úgy jöttem haza, akár egy idegen. Nem igazán tudtam besimulni a napjaikba, hazajöttem, köszönt a fiam, aztán el is siklott mellettem, nem hagyott bekapcsolódni a játékba, sőt, elzavart, én eközben megfőztem, amúgy is kellett, de le is kellett kössem magam, mert a szívem szakadt meg. Aztán, amikor sírva fakadt, amikor nem az apja bújt mellé este alváskor, "csak én"... és nem hiszti sírás volt, hanem zokogott, elzavart, apjáért ordított, csak Ő kellett neki. Felkapcsoltam a villanyt, már én is zokogtam, hogy miért csinálja ezt, hát itt vagyok, Apa csak a nappaliban van kint... látta, hogy sírok, félrehajotta a fejét, letörölte a könnyemet, mosolygott - talán próbált vigasztalni -, aztán kezdődött minden előlről. Nagynehezen elaludt.

Aztán én kijöttem a szobából, kimentem az udvarra, és ordítottam, mint egy sakál. ÖSSZETÖRT A VILÁG, DARABOKRA TÖRT AKKOR A SZÍVEM.

Az, hogy a saját gyerekem így elutasít, akkor így éltem meg. Órákon át bőgtem, mit bőgtem, ordítottam, kezem lábam remegett, egy ép szót nem bírtam kinyőgni. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a férjem mindeközben bent játszott a szobában, nyilván, mivel még a szomszéd is hallotta, ő is hallhatta a keserves sírásomat. Nem figyelemfelkeltésből sírtam, csak mert összetörtem. Ő nem jött ki, nem ölelt át, nem mondta, hgoy jól van, ne sírj már. Nem vártam volna mást, csak egy vigasztaló ölelést. Mindegy. Ez nem lényeg, mert én is elsütöttem egy csúnya lövést: elköltözök a gyerekkel, ez így nem megy. Nem gondoltam komolyan, csak abban a percben....

Utána rájöttem, hogy talán Milus csak "bosszúból" tette ezt. Hogy "itt hagytam", hogy "cserben hagytam". Idézőjelek között, mivel Apával maximálisan jól megvoltak, csak...

Amikor ezen a héten én voltam vele megint, és az apja ment el, akkor vele se nagyon akart szóba állni, sőt, telefonon egyáltalán nem beszélt vele, amikor meg itthon volt, se kellett neki túlzottan....

A gyermekek lelke tényleg annyira tiszta, annyira megéreznek minden változást...

Talán sose írtam volna ezt le, pedig életem legfájdalmasabb periódusa volt. Elmúlt. Talán lesz még rosszabb is ....

No, jó volt ez a hét, volt kint Dédi is, sajnos Mama elkapta Milustól a cuccot, igaz, hangszál és torokgyuszi körettel, de szegény most otthon gyógyul, nem szeretné Milánt visszafertőzni. Pimpi most azt mondja: a Mamának nincs hangja, pszit :) Remélem, mielőbb találkozunk Velük is. Hétfőn lehet, h jönnek Zsuzsiék, vasárnap elmegyünk kiránduli. Mehetnénk Skanzenba, bárhová, ami múzeumi szféra, ingyen, bérmentve, de a tömegnyomort, ami ilyenkor van, nem szerssük.

Keddtől megint bölcsi, de az ígéretem tartom, a taknyos gyerekek szüleit biztosan meg fogom dícsérni. Meg a dadusokat is, amiért beveszik így a gyerekeket. Mert nem a szerencsétlen gyerek tehet róla. Gondolom, h betegen, nyűgösen ő is inkább otthon lenne. Bár olyan szüló mellett, aki inkább beadja a gyereket úgy, hogy reggel még láza van, aztán bead neki egy kúpot, h amíg beviszi a bölibe, addig láztalan legyen, aztán a gyerekre rájön ott a lázgörcs... Az olyan gyereknek lehet, h még betegen is jobb a bölcsiben, mint a "szülei" mellett. Vagy ennyire rákényszerít a munkahely (vagyis a kormány), hogy ilyen áron is? Ez is lehet.

 

 

 

1 komment

Címkék: vélemény betegség bölcsöde kicsitanyais

A bejegyzés trackback címe:

https://milanbaba.blog.hu/api/trackback/id/tr561890848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nani 2010.04.16. 22:33:59

Nagyon fájdalmas volt még olvasni is az Anya-elutasító részt...remélem sohatöbbé nem kell ezt átélned.
Örülök, hogy jól van Milus! És az együtt töltött hétnek is!
süti beállítások módosítása