Milánnal az élet

Remélem, hogy nagy élmény lesz majd a gyerkőcömnek, ha rábukkan erre a dossziéra. Elképzeltem, ahogy olvasgatja a bejegyzéseket, újraélve vele a közös életünk kezdetét, az első közös otthonunk építését, az első kutyás kalandunkat, a hétköznapi és kevésbé hétköznapi dolgokat... Hát íme, kedves Milán. Ez a te naplód. Na meg az enyém :) Te vagy az egyetlen és egyben kedvenc Fiam. :D Érted, miattad létezem. Imádlak, szeretlek, Te vagy nekem a MINDEN. (Pedig néha próbára teszel,) )

Amire büszkék vagyunk

Ennyien

page counter

Ti mondtátok

  • Miskolci Sírásó (blackmamba): Ha megnősz, kiverheted a FARKAM ! (2013.03.11. 12:43)
  • Nani: Olyan rég írtál már! Mi van veletek??? (2011.03.22. 11:20) ez pedig egy ropogós...
  • Nani: Hol vagytok? Hogy vagytok? Hiányollak benneteket.... (2010.10.31. 10:52) laza
  • Nani: Nem lehet egyszerű.... a szíved odahúz és mégis menni kell.... (2010.08.15. 17:41) jönni kell...
  • Nani: Olyan helyes Kisfiú! Örülök, hogy jól vagytok!!! (2010.08.10. 11:04) képek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Büszkeségem

2010.01.04. 20:15 :: bakacsimba

Hát én eddig is büszke voltam a Fiamra, na de most, most aztán köpni-nyelni nem tudok. ugye kimaradt két bő hónap a bölcsiből, amit javarészt velem, Apával, néha Mamával, Kikivel, Gyurkóval, Ircsimamával, Dédiékkel fűszerezve. Fel is készültünk rá, hogy ordítani fog, amint meglátja a bölcsit. És nem. Reggel keltettem, nem sírt, nem volt nyűgös, egyből üdvözölte Timót, a cicákat, kereste a Mamát, megitta a kakaót, felöltözött. Amikor odaértünk a bölihez (reggel, busszal, megfagyva, de manóm élvezte) eltörött a mécses, sőt, amíg öltöztettem, addig is pityergett. Aztán amikor bementünk, úgy ott hagyott engem is, apját is, mint eb a szarát :D

Annyira örültem, annyira büszke voltam az okos fejére, hogy azt el sem tudom mondani!  Egész nap szépen elvolt, evett, aludt, hazasétált Mamával, ott is evett, Timózott, Gyurkózott, Kikizett, Apát már csak este látja, engem meg csak holnap délután, mivel én ma hazajöttem még ruháért, mert valószínűleg péntekig Mamánál leszünk. Fura, meg jó, csak nem férünk el hárman az ágyban, így Apa holnap leköltözik a Mamához :)

Ma valószínűleg már kilenc körül aludni fog, már fél nyolckor álmos volt, ahogy Mama elmondta a telefonban. Itt nálunk járhatatlanok az utak,tükörjég minden, seggencsúszva lehet csak közlekedni.

Sajnos nem csak öröm, hanem bánat is nyomja a lelkem, 2-án szörnyű hírt kaptam pótmamánktól, Zs-tól: meghalt az egyetlen fia... Nem tudok azóta sem ézhez térni, kiskorunk óta ismertük egymást, igaz, ritkán találkoztunk, de mindig tudtunk egymásról. Pár napja még beszéltünk telefonon. Kimondatlanul, de szerettük egymást, hiszen rokonok voltunk. Focizott, majd összeesett. Nem tudták megmenteni. Fél éven belül a második ilyen értetlen halál, egy családtag, egy barát, mindketten ugyanannyi idősek, fiatalok, teli élettel, vágyakkal. Családot hagyva maguk mögött. Ugyanúgy haltak meg. Borzalom. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek, azt pedig elképzelni se tudom, hogy Zs. (akit anyámként tisztelek, szeretek), mit érezhet. Egy gyermeket elveszíteni a világ vége. Ha ezt egy anya ép ésszel túléli, az csoda. Én azon vagyok, hogy pótolva a pótolhatatlant, de segítsek majd túljutni neki a nehéz éveken.

3 komment

2010.01.02. 15:51 :: bakacsimba

Új év, vártam már, pedig tudom, hogy újra bölcsi és meló melóhelyről. Mert meló eddig is volt, de itthonról, gyerek mellől, ami, mint tudjuk, nem igen kivitelezhető. Én már kicsit visszavágytam, mert untam az itthonlétet, nem bírom, ha sokáig egy helyben kell lennem. Hiába öröm minden perc Milánnal, de már eljutottam odáig, hogy nem volt mindig kedvem leülni vele játszani, hiszen egész nap ott kellett vele ülni :) Na, most jön a nagybötűs élet, akkor majd még visszasírom ezt :D

Nem tudom, hogyan fogja viselni a bölit két hónap szünet után, nagyon félek, de felkészültem a legrosszabbakra is. Mindenesetre, ha nagyon durva lenne a helyzet, akkor a mama ebéd után érte megy. Egyébként most mamáékhoz költözünk pár napra, mert nincs még kész a kocsi, de dolgozni és bölibe menni muszáj, innen nem tudnánk feljárni naponta Pestre. HOlnap buszozunk, vonatozunk, remélem lefárad Milán annyira, hogy legalább tíz előtt ágyba kerüljön, mert másnap nem alhat 9-ig.

A szilveszter itthonülősen telt, Milán éjfél előtt pár perccel dőlt ki.

2 komment

2009.12.30. 16:16 :: bakacsimba

Nagyon boldog ünnepeket utólag is mindenkinek! És buék!

a kari jól telt, volt finom kaja, ajándékozás, szép lett a fa, Milán nagyon várta a Jézuskát. Amíg aludt, addig díszítettük a fát, igazából a fa jobban érdekelte, mint az ajándékok :D

Másnap mamáék jöttek, aztán mi mentünk hozzájuk, aztán dédiékhez, ma pedig már szerencsére itthon van apa is. Most készülgetek a délutánra, lájtos barátos bulizás lesz, husit sütök, franciasalit csinálok, pogit sütök, aztán majd meglátjuk. Én tegnap már megkóstoltam a gint ;)

Jövőre viszont úgy döntöttem, hogy itthon megebédelünk, aztán délutánra átmegyünk mamáékhoz szentestére, jobb, ha együtt van a család.

 

Szólj hozzá!

anyás

2009.12.21. 16:56 :: bakacsimba

hát nem mondhatnám, hogy túlcsordulnék a boldogságtól, mert Apa szerdáig nem lesz velünk. DE. Milán két hete tisztára anyás, nem hittem el a baránőmnek, hogy tényleg van ilyen hullámzás. Csak én kellek neki, alvásnál, napkozben, éjjel, bármikor, én kellek, apját zavarja el a közelünkből is. Nem mondhatnám, hogy szar  érzés, hiszen én már megtapasztaltam az ellenkezőjét is, amikor depis is lettem tőle. Nem mondhatnám azt se, hogy ez jó, mert látom apucin, hogy ez szar neki, bár nem vallja be. Tegnap úgy rohant ki a lakásból, mint ha tüzetokádó-sárkány kergette volna. Elhiszem, hogy szar. Voltam én is így. Az a legdurvább, hogy a közelébe se megy, hozzá se nyúl, de már ordít a gyerek, hogy apa, ne, apa menj innen.

Amúgy minden ok, a barátnőm holnap elvisz minket a gyerekdokihoz emlékeztető oltásra, aztán idén már csak kihúzzuk valahogy autó nélkül is. Itt falun tényleg eret vághat az ember autó nélkül, ezt túlzás nélkül mondhatom.

Én túl vagyok a beigli sütésen, nem mondhatnám, hogy rossz lett, de fergetegesen jó se, bár idén nem repedt meg, viszont nem a megszokott édes mákos lett - mi nem szeretjük a diósat, még gondolkoztam a gesztenyésen is, amit tavaly is csináltam... túl vagyok a mézeskalácson is, a raffaello golyón,na ezt nem ajánlom senkinek :D

Milán ajándékai is be vannak csomagolva, alvás időben tette nálunk a dolgát nálunk a jézuska. Még mindig bajban vagyok a karácsonnyal, de szeretném megtanulni, ,hogy hogyan is kell meghitten ünnepelni, hiszen én már egészen korán tudtam, hogy nincsen télapó és jézuska, csak anyuék, meg a nagyszülők.... Most Bereczki és Szinetár "Duett karácsonyát" hallgatjuk, hogy hangolódjunk, és persze gyerek karácsonyi dalokat is.

Remélem, hogy meg tudom csinálni; úgy, hogy Milánnak sokáig maradandó élmény nyújtsak. Csengőnk már van, fenyőnk van, díszünk van, úgy tervezzük, hogy alvás időben feldíszítjük, aztán vacsi (vagy ebéd) után feldíszítjük a fát, majd villanyoltás után megérkezik csengőszó után a jézuska. Talán. VAgy nem?...................... Adj tanácsot, hogy kéne????

5 komment

2009.12.21. 16:43 :: bakacsimba

Szerdán Apa karambolozott, hála Istennek se neki, se a másik sofőrnek nem esett semmi baja, viszont az autó nagyon összetört, rengeteg pénz lesz a javítása. Jó lesz ez most év végén. Nem baj, az anyagiak mindig megoldhatók, csak egészség legyen, és az megmaradt szerencsére. Autó nélkül viszont meg vagyunk lőve, a faluból nem jutunk ki, olyan szar itt a közlekedés.

Milán is jól van, dumál, dumál, dumál. Egészséges, nincs megfázva, erősödik az immunrendszere, szedi az aloés vitamint, issza az aloét, valamint a frissen facsart gyümölcsleveket. Hála Elmonak, a sárgarépát is nyersen rágcsálja, megeszik egy felet is.

Készülünk a karácsonyra, most hozzánk jön mindenki. Ma a barátnőm elvitt vásárolni is,

Szólj hozzá!

2009.12.13. 15:56 :: bakacsimba

Na, ma lazultam egy kicsit, jól esett :) Persze Milán apjával egy tündér volt, csak engem örvendeztet meg a rossz magaviseletével :D Megkapta az ajándékait, végül egy orvosi táskával és egy gyurmaszettel gazdagodott a karácsonyfaalá való.

Ma összeszedem magam, csak az övé leszek, holnapra meg remélem, tündérmackóvá változik :D

Szólj hozzá!

2009.12.13. 01:07 :: bakacsimba

Sajnálatos hírt kell közölnöm: tegnap meghalt Dorothy (azért az jó, hogy a kutyánk Dorka, a hal Dorothy, ebből is arra a következtetésre lehet jutni, hogy tetszik a Dóra, Dorka név. De ha lenne majd egy lányunk, akkor buktuk, mert elszórtuk ezt a nevet már az állatainkra :D) a halacskánk L Egy hete a mi halunk, és a szívemhez nőtt.  Mert persze akvárium kell a gyereknek, meg halak, mert máshol órákat képes eltölteni a halacskák nézésével, mi meg azonnal ugrunk a témára. Okos szülők. Itthon nem nézi őket, oda se megy, semmi :D Na jó, néha mondja, hogy a Tündiéktől kaptuk, meg szereti őket, de nem nagyon érdekli, amióta itthon is van. Még jó, hogy mi „csak” 15 ezret költöttünk rá… Okos szülők.

Engem, miután férjecském bekapcsolva hagyta a telóját, kétszeri ébresztés után kivetett az ágy. Csináltam már rizses csokit, elmosogattam, megpucoltam a répát, narancsot, felvágtam az almát, hogy miután felkelt a ded, kicentrizzem - házi kubut csinálok minden nap, mióta egyetlen apánk meglepett egy - karácsonyra szánt - gyümicentrivel.  Milán nagyon fél a hangjától, ölelve szorongatja a térdeimet, és bömböl, miközben működtetem a gépet. Ezért napi egyre korlátoztam a használatát, akkor préselem ki a napi két nagy cumisüvegnyit. Mert igen, még mindig cumisüvegezünk. Már nem töröm rajta magam, nem érdekel, ha 4 éves korában is abban akarja meginni a kakaóját, ha mindig mosva van a foga, máshol (pl. bölcsiben pedig csak pohárból iszik, mamánál is néha, ha barátnőzünk, és az ő gyereke is, ott is) pohárból iszik (ha nem fáradt), tud, így tulképp leszarom, neki legyen jó: fekve, párnán, így iszik Ő. Na ezt pohárból nem tudná megcsinálni. Én meg engedek, neki legyen jó, úgy, mint ahogyan engedek a köztünk alvás terén is. Ez van, majd egyszer csak átkívánkozik a saját ágyikójába. Ha megkérdezi tőle valaki, hogy hol alszik, akkor azonnal mondja, a nagyágyban. De mondják neki, hogy nem, az nem az ő ágya, a másik az ővé, erre ő mondja, hogy nem, mert Milán nem alszik kiságyban. Na, erre varrjál gombot.

Játék terén a karácsony nagyjából kitalálva, gyermekem így se, úgy se játszik önállóan szinte három percet sem (hacsak nem ugrál, táncol), nem halmozzuk el, bár én hajlamos vagyok megdönteni a rekordokat játék terén, én vagyok az, aki egy beváruházban a gyerekosztályon tölt x időt, miközben már a gyerek unja, de én még mindig azon vagyunk, mit vegyünk neki, persze mindig hozunk egy kis valamit, én szoktatom rá a hülyeségre megint csak… Még nem szokott rá, soha nem hisztizett semmiért, de lassan elérem, én barom, hogy így legyen. A vásárlási mániámat kéne kezelni. De inkább azzal van a baj, hogy na, ezt vegyük meg, ezzel biztosan ellesz pár percig, addig tudok dolgozni, stb.. És úgyse így lesz, bármit is kap, bármennyire is szereti, nem játszik vele, csak ha mi is. Én rontottam el? Valószínű. Lehet, hogy nem hagytam kibontakozni, nem hagytam sosem sírni, mindig ott ültem mellette, szórakoztattam, foglalkoztam vele. (Term. nem csak én, mindenki, aki imádja.) Nem tudja, hogy kell játszani. Visszatérve a karácsonyhoz, kap egy garázst, kap a favonat –sín készletéhez hidat, sorompót, állomást, kap főzőkészletet mindenféle kiegészítővel, az alapanyagot úgy is én adom (száraztészta, borsó, magok, só, egészbors, bármi, csak száraz legyen), kap még két könyvet (egy Bogyó és Babócát, ami kedvenc, illetve Mosó Masa, ami az én egyik kedvencem volt), talán egy matchbox készletet,  aztán úgy is jön még Mamáék, Zsuzsiék, Anyuék, meg sok más egyén Jézuskája is.  Úgyse az ajándékon van a hangsúly, de amúgy, ha egy gyereket nézünk, akkor neki igen, főleg azon, amin nincs is mit csodálkozni, így a természetes.

Milán kezd nagyon válogatni. Mostanában csak husit akar enni, de csak olyat, amit meg is tud fogni (rántott hús, fasírt), ebédnél kijelenti, hogy neki husi kell, hülye anyja meg felszolgál neki (ha van) három féle kaját, mert közli, hogy se az, se az nem jó. Na lehet, hogy itt kéne elzavarnom az asztaltól, és talán azt mondani, hogy ez van, megeszed, ha nem akkor nem is vagy éhes.  Itt már konkrétan érzem, hogy hülyét csinál belőlem.

A napok mostanában elég zűrösen telnek, Milán sokat hisztizik, nem jó neki semmi sem, én pedig még pisilni se tudok nyugodtan. Kapkodok, rohanok mindennel, hogy ne nyígjen sokáig, mert nem bírom hallgatni. Sajnos fárasztó  az itthonról dolgozás, kimerít így gyerekkel, háztartással, fáradt vagyok, ezáltal türelmetlenebb is. Őszinte leszek, várom a januárt, hogy menjen bölcsibe, én pedig rendesen tudjam végezni a munkámat, napi nyolc órában, és le tudjak feküdni éjjel kettő előtt. Az sem fáklyásmenet persze, amikor be kell járni melózni, de akkor legalább tudom, hogy van egy rendszer, mert az így most itthon nincs meg.

Rosszalkodik ezerrel, ma a hálószoba és a gyerekszoba falát firkálta össze zsírkrétával, az ablakpárkányról szedtem le, felmászik mindenhová, kész életveszély. Kicsit folyik az orra is pár napja, de ezen kívül  semmi baja, látta orvos is, tényleg csak egy kis takony. És, igen, végre megtanult orrot fújni. Persze ez még nem elég arra, hogy ha nagyon taknyos, ne kelljen orrszívót is alkalmazni, de most szépen, erősen megfújja és kijön, aminek jönnie kell. Eddig is próbálkozott néha, de sosem járt sikerrel, szívta a levegőt vagy a száján fújta. Tegnap alvásnál mondtam neki, hogy vagy kifújja az orrát rendesen, vagy kiszívom, erre tessék, kifújta. Tud ő, ha akar :D

Holnap lesz egy kis kimenőm, gyerek és apa nélkül, nagyon kell ez most nekem, mert néha komolyan az őrület szélén állok. J

 

1 komment

A Mikulás

2009.12.08. 01:48 :: bakacsimba

Jól sikerült. A. nagyot alakított, Milán nem félt, sőt, a végén még meg is simogattuk - szigorúan velem együtt - a szakállát. Hozott egy évre elegendő édességet, most azon kívül, hogy ebéd után mindig kap belőle egy kicsit, azon gondolkozom, hogy szezon után, kivéve az ablakból, mit süssek, amibe ennyi csoki kell. Nem vagyok szemét, de ennyi édességet nem fogok a gyerekkel megetetni.

Szóval jó volt. Mikis kép sajnos nincs, a fényképezőnk még mindig rossz, a Mamáéké tönkre ment nálunk, de a Kiki azért csinált pár képet, ebből pakolok majd fel párat. Ha nem éjjel kettő lesz.

Negatív vagyok ma nagyon, holnapra remélhetőleg kialszom.

 

Szólj hozzá!

Címkék: mikulás

Az anyukám

2009.12.07. 22:54 :: bakacsimba

Pimpi még itt zajong mellettem, a hangom rekedt a sok Elmo herélt hang utánzástól. Boldog vagyok, mert itt van mellettem ez a kis gyerkőc, elmondani nem lehet, mennyi boldogságot ad. Még mindig nem vagyok tisztában azzal, hogy mennyire lehet ezt fokozni. Itt ül az ölemben. Közben meg ezer máson jár az agyam.

Anyun.

Nagyon régóta köhög, szinte fuldoklik. Soha nem dohányzott. Nem bírja a párát, a füstöt, az olajat, a gőzt, ha hideg van, ha meleg van... Nem allergiás, de van vmi tüdőbetegsége. Nem tudja, hogy mi. Mert kis buta, félénk, naív, mondhatnám, hülye, mert elmegy az orvoshoz, évek óta jár, de nem meri megkérdezni, mi a baja. Mondhatni, én vagyok a fasz, hogy miért nem megyek vele, bár azt kéne, de nem tudok, itt állok fél lábon, intézem a saját, gyerek-munka-intéznivaló teendőimet, de ez még nem is lenne gond, ha Pesten laknánk, mint régen. Ha anyuhoz oda tudnék költözni a gyerekkel, ha csak egy kis időre is, ha nem lenne ott az élettársa, aki (bár, ha nagy ritkán ott van a Milán, nem, de) amúgy mindig dohányzik. Ha nincs ott egy kutya, aki egy vadállat tacskó. Ha nincsenek ezek a körülmények. Anyu kijön, de nem hagyja ott a társát, a kutyát egy napnál tovább....

Mókuskerék.

Most gasztroenterológián volt. Nem értettem, hogy minek, miért kell mennie. Kivettek valami 3 milis csomót a nyelőcsövéből, elküldték szövettanra. És nem tudom, hogy miért, minek, mitől. Ő se tudja, senki se tudja. Most annyi van, hogy január 4-ig itt izgulok, rágom a körmöm, mert nem kérdezte meg, hogy ugyan miért küldenek szövettanra cuccost.  A papírjait hiába olvasnám el - igaz, többre mennék azzal is, mint amit anyu el tud mondani -, nem nagyon lennék beljebb.

Mérges és kétségbeesett vagyok.

Cukros. Szarik a diétára. Ez így van évek óta. Mert ő nem fog megvakulni, neki nem fogják levágni a lábát, neki nem megy tönkre a veséje (csak az agya), és nem baj, hogy évente növelik az inzulinadagját. Nem baj, hogy napi 5x ad magának már 30 ml körüli egységeket. Nem baj.

Szerinte.

Miből állna a rohadt hús mellé egy kis zöldséget enni?  Mert az a baja, hogy ő a húst szereti. Azt eheti, fulladásig. Tudom, én is voltam cukros, én is inzulinoztam, végig csináltam a diétát a terhesség alatt. Tudom, hogy szar, a szemem jött ki az éhségtől az elején, de hozzászoktam, megcsináltam, egészséges, fitt voltam. A másik indoka, hogy drága a diéta. Könyörgöm, mióta drágább egy kiló zöldség, mint egy kiló hús???? Vagy mint egy kiló rízs? Meg hogy Ő imád enni (én is), és még ebből is adjon le? 

Igen, ha az életéről van szó.

Szívnagyobbodása is van, ez is van, az is van.

Tök jó.

Tudom, hogy nem kéne rá mérgesnek lennem (nem is vagyok). Tudom, hogy így kell elfogadnom, amilyen. Így is fogadom el, csak kétségbe vagyok esve, mert féltem, de szarik magyarul minden jó tanácsra. Rányomja a mindennapjaimra a pecsétjét az aggódás, az idegeskedés, ami ma meg is látszott rajtam.

Komolyan, olyan, mint egy gyerek. Sőt, rosszabb, mert Ő egy felnőtt gyerek.

Lett...

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény anyu

2009.12.06. 00:53 :: bakacsimba

Pénteken dédizni voltunk, közben elmentünk csavarogni is. Nem kis séta kerekedett belőle, bementünk az Árkádba, ott botorkáltunk, nézelődtünk, ettünk, vásárolgattunk dédivel, bátyóval, Zsuzsival. A nap további része is szuperül telt, bár napközben nem aludt, mégis jól viselte a fél napos túrázást. Láttunk Mikulást is, kapott szaloncukrot is, énekeltünk Hull a pelyhest. Otthon aztán Zsuzsiék Mikulása is megérkezett, kapott szép és hasznos dolgokat, édességet és játékot is. A legjobban a babakocsi jött be neki. Igen, lehet nézni, egy fiúnak babakocsi, de szereti benne tologatni Elmót, így félretettük, hogy az igazából inkább lányos játék.

Milán rajnong a cicákért és a halakért. Cicánk sajnos - egyelőre - nem lehet még, viszont akváriuma már van, teljes felszereléssel, amit Tündiéktől kapott, tőlem pedig megkapta első halacskáját, Dorotyt is, aki most a mamánál várja szebb napjait egy befőttesüvegben. Ő egy betta fajta halacska, nagyon szép. Szóval azt már tudja, hogy van egy halacskája, de az meglepi lesz neki holnapra, hogy egy szép akvárium várja majd itthon, illetve még holnap veszünk neki Doroty mellé társakat. Lesz öröm. Azért ha belegondolok, és látva az árakat, ez a felszerelés legalább 50 ezer forint lett volna. Nem semmi. Az akváriumnak egyébként van egy lakója, akit kaptunk vele együtt, ő Cápi, de mivel egy agresszív hal, mindenkit kipusztít maga mellől, így holnap elvisszük az állatkereskedésbe, remélem ott befogadják szegényt.

Ma még mamázik és Kikizik, délután mindenképpen be akartunk menni hozzájuk, aztán átgondoltuk a dolgokat, egyeztettünk mamával (aki persze, hogy örült az ötletnek), hogy Mazsolánk maradjon náluk vasárnapig, mi meg nyugodtan elmehetünk bevásárolni, fát és díszeket venni. 210 centis műfát vettünk, legalább miattunk ne vágjanak ki fát. Szép, bár még barátkoznom kell vele, mert nem szeretem a mű dolgokat.

Mamáék Mikulása is meglátogatta Milánt, itt is kapott mindenféle földi jót, játékot, ruhát. Nálunk vasárnap fog betoppanni, beöltözik az egyik barátunk. Aztán apa megy majd az ő lányukhoz. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni, fel fogja-e ismerni.

Apa egyébként már begyakorolta ma a Mikiszerepet, egy barátunknál ő volt a télapó. Vicces volt ;)

Szólj hozzá!

mindenféle

2009.11.29. 16:36 :: bakacsimba

Éljük mindennapjainkat és élvezzük az együtt töltött perceket. Sétálunk, motorozunk - már ha nem esik az eső -, főzünk, játszunk, dolgozunk. Milán mostanában tényleg partner mindenben, ami nagyon megkönnyíti a dolgomat.

Szerencsére azóta nem volt beteg, remélem, jó ideig nem lesz még taknyos sem. Kapja a vitaminokat, aloét iszik, eszi a gyümölcsöt - már amikor. Pedig annyira imádta, most meg csak préselve hajlandó a narancsot, mandarint, a banánt legtöbbször elutasítja, az almát még csak-csak...

Házi bocitejet iszik egy hete. Addig tápszerrel csináltam neki az esti kakaóját. A bolti tejtől fosott mint a muraközi, ettől semmi baja. Nem vártam meg a két éves kort, két hónap ide vagy oda, remélem nem számít. Nem semmi melót végez ám a tehenészcsaj... Van 4 bocijuk, szénát, füvethordanak nekik lovaskocsival, éjjel is fel kel kelljen, hihetetlen látni, hogy ilyen még létezik. Tök jó, mert ez tényleg az igazi tej.

Megjött az étvágya is, egész nap rág valamit, bepótolja a betegség alatt leadott dekákat. Most saccper 13 kiló.

Édes dumafranci, olyan beszólásai vannak, hogy fetrengünk tőle. Évekig tudnám sorolni a szösszeneteket. Egy hete már engem is elhalmoz a szeretem az anyucit szövegével, nagy ölelések és puszik kíséretében. Elolvadok tőle. Mindig azt hiszem, hogy ennél jobban már nem lehet szeretni, de aztán rájövök, hogy igenis, de lehet. És még mindig nem tudom talán, hogy mennyire. Számomra eddig most ez a legszebb kora, ezt imádom a legjobban. Persze, legszebb volt minden korszaka, de akkor is, most nagyon kerek minden.

Szerdán levágtuk a haját géppel. A végén már elég rosszul viselte, de egész jó lett, csak pár helyen maradt hosszabb szál.

Megvettük az egyik karácsonyi ajándékát is, idén nem akarjuk mindennel elhalmozni, mert így is már kiszorult az ágya a szobájából, annyi játéka van. Úgy is kap mindenkitől, lesz elég újdonság.

Alvás terén: még mindig köztünk alszik, csak és kizárólag úgy alszik el, ha ott fekszünk mellette, úgy is kell minimum fél óra.

Pénteken megcsináltam az adventi koszorút is, azóta is csillámporos Milán feje :D

Vasárnapra télapózás is lesz, imádja a Mikulásokat, lesz a faluban is ünnepség, aztán házhoz is jön az egyik barátunk.

Pénteken dédizni megyünk, szombaton meg mamázunk. Csak tartanánk már ott :)

Szólj hozzá!

vagyunk

2009.11.27. 09:29 :: bakacsimba

Na hát az oltás még mindig nagy para nálam, ahogy beadattuk, egész éjjel hánykolódtam, hogy vajon helyesen cselekedtünk-e. Hogy mi van, ha pár év múlva lesz mellékhatása. Hogy mi van, ha az oltóanyaggal együtt belőttek a kis szervezetébe valami génmanipulációt. Mi van, ha impotens lesz. Sőt, fokozhatnám még a végtelenségig, hogy mik jutottak eszembe. De amikor azt hallom, hogy ennyien meg annyian vannak lélegeztetőgépen, akkor erősödik bennem a gondolat, hogy talán jól tettük. Remélem, nem lesz semmi baj. Ma én is hívom a házidokimat, a minimum, ha már a gyereket beoltattam, hogy magamnak is beadatom a vakcinát. Apa nem oltat.

A napjaink nagyon jól telnek, Milán mióta hazajöttünk a kórházból, angyalka lett, olyan jól viselkedik, hogy rá se ismerek. Igaz, a napot éjfél körül zárjuk, hiába volt, hogy csak húsz percet aludt nap közben, akkor is kihúzta addig, pörgött ezerrel. És ez így megy nap mint nap, annyi különbséggel, hogy általában 2 órát alszik nappal. Viszont reggel 9-fél 10-ig alszunk - kompenzálásképpen.

Én tegnap fogorvosnál voltam, haza se mentem, mert későn értem volna haza. Mama szerda estétől nálunk van, Ő van most Milánnal, így én két napra be tudtam jönni melózni. Nagyon nagy segítség ez, annyit, de annyit köszönhetünk neki. Milán imádja, a mama meg viszont. Él-hal érte,

Na dolgozom.

2 komment

Oltás

2009.11.24. 20:24 :: bakacsimba

Amennyire elleneztem, annyira elbizonytalanodtam az oltással kapcsolatban. Végül a gyerekorvosunkra hallgattunk, aki mindenképpen javasolta. több mint 300 gyereket oltott be eddig. Oltattunk mi is... Milán Pestre jár bölcsibe, nagy a kockázat. Még én is gondolkozom, hgoy beoltatom magam.

Milán jól van, nagyokat alszik, jó kisfiú. Új szavajárása: Anya, nyugalom!

1 komment

2009.11.17. 23:02 :: bakacsimba

A mai napunk jól telt, elmúlt a takony is. Lehet, hogy a láztalanság, hogy nincs már kiszáradva, tehát hogy emiatt tört rá hirtelen az orrfolyás. Egy tüsszentés=egy takonytócsa a szőnyegen, vagy amerre éppen jár. Nem lehet az ember elég gyors :D

Dolgozni nem nagyon tudok Milántól, ha megpróbálok leülni egy kicsit a gép elé, egyből kitalál valamit, elkezd ugráltatni, de most komolyan, direkt csinálja a kópé, hogy ott legyek vele. Kér inni, adok, leülök, szól, hogy elég, odamegyek, elveszem, leülök, párnát kér, odaadom, leülök, gofrit kér, odaadom, leülök, ropit kér, odaadom, leülök, leesett a párna, odaadom, leülök és ez így megy fél percenként, csupa olyan kívánságokkal, amiket nem kéne kiszolgálnom, hiszen ő is meg tudja oldani - csak nem akarja :D Amióta hazajöttünk a kórházból, még az ágyakról is le kell segíteni, pedig simán fel-le közlekedik rajtuk régóta. Igaz, a kórházban jó magas ágy volt, így megszokta, hogy segítek neki, tehát ez nem direkt dolog :)

Továbbra sem lázas, jókedvű, kivéve, amikor nem körülötte forog a világ :) Gyönyörűen beszél, továbbra sem érdekli a gyurmázás, a rajzolás, az építés, csak az autó, a bújócska, meg a könyvek. Az étvágya is javul szerencsére.

Ma voltunk a gyerekdokinknál, tombol a nyavaja, rengetegen voltak nála. Mi kint várakoztunk,szerencsére ahogy megérkeztünk, hívtak is be. A füle még mindig be van gyulladva, így nem állította le az antibiotikumot. Pénteken megyünk vissza. Aztán, ha már jól lesz, kap egy immunerősítőt, amit pár hónapig kell majd adni neki. A sima influenza oltást is megkapja majd, de a külföldit, nem a magyart, mert abban nincsen higany. Legalább influenzát ne kapjon már ilyen legyengült immunrendszerrel. Idén már nincs bölcsi, nem mehet közösségbe, mert rossz vége lenne. Melóhelyemen örülni fognak.

Ja, ma odament az apjához, átölelte a lábát és azt mondta: Szeretem az apát. Én meg sárgultam az irigységtől :D

2 komment

Képek a kórházból

2009.11.17. 22:48 :: bakacsimba

Szólj hozzá!

Címkék: képek

kórház folytatás

2009.11.15. 22:14 :: bakacsimba

Szóval az antibiotikumot most már napi háromszor kapta vénásan. Éjfélkor is keltették. Csütörtök reggel 39.4 fokos lázzal ébredt. Utána dél körül volt láza. Az orvosok folyamatosan nézték, azt mondták, felmerült bennük, hogy H1N1-el fertőződött, megérdeklődik, van-e teszt a kórházban, de meg fog gyógyulni, szóval, ha nincs nekik, akkor fölösleges az ÁNTSZ-től kérni, mert az nagyon sok időbe telik. Mondtam, hogy mindegy, ha azon múlik, hogy ki kell fizetni, ne aggódjanak, csak csinálják meg. Nekik nem volt, felhívták az ántsz-t, azt mondták, hogy mivel nem indokolt, így nem adnak. Mondjuk ez csak egy felmerült gondolat volt, tényleg nem volt semmi konkrét dolog, ami ezt támasztotta alá. Jött a főorvos is, mondta, hogy nem kell teszt, nem az a baja.

Mamának a kollégájának a felesége az egyik ápolónő a kórházban, így lett egy kis összeköttetés, talán még jobban odafigyeltek ránk, miután ez kiderült. Csütörtök este azt mondta az egyik doki, hogy úgy látja, kezd hatni az antibiotikum, így, ha péntek délig nem lesz lázas, akkor szerinte hazamehetünk. Sajnos péntek éjjel megint belázasodott, de csak 37.8-ig mentünk el, aztán kapta is a kúpot. Utána már csak hőemelkedései voltak. Végül azt mondták, hogy ha szombatig már nem lesz láz, akkor vizit után mehetünk haza.

Enni végig alig evett, szinte csak kekszen élt. Bundáskenyeret emlegetett, mama csinált is neki, szombaton reggel, amikor jöttek értünk, hozott, abból evett legalább :)

Amúgy szombaton már eléggé véges volt a türelmem, szegény manómra mérges is lettem, mert az ágyba beöntött egy liter almalevet, a matracból, mindenből csöpögött a ragacsos szar.

Szóval szombaton hazajöhettünk. Mama már pénteken kijött hozzánk, miután voltak a kórházban, kitakarított, kimosott, hogy mire jövünk, szép rend legyen. Az is volt, csakúgy csillogott minden. Itthon meg a Kiki várta, na megy a Gyurkó, igaz, ő is bejött a kórházba értünk, vele már ott találkozhatott.

Most egy hónapig itthon maradunk, bölcsibe nem megy addig, sőt, egy darabig még a közértbe se megyünk el, ha kell valami, hozatunk. Nagyon legyengült az immunrendszere. Most echinacea szirupot vett neki a mama, azt kapja, én meg veszek neki aloét meg aloés multi kids-et, így együtt talán segít egy kicsit regenerálódni. Ma annyira örültem, mert szépen ebédelt, evett tonhalas tésztát, Kiki csinált madártejet, abból is szép mennyiséget megevett, igaz, a nap többi részében már megint nem kellett semmi, csak visított, ha kaját látott. De ez is valami, ez is több volt, mint amit két hét alatt összesen megevett.

Most estére egyébként felment neki megint 37.7-re, ami nem vészes, de ha nem adok nurofent, lehet, hogy tovább szökik. Most megint nagyon taknyos, nem tudom, mikor lesz már vége. Holnap megyünk a gyerekorvosunkhoz is, megvizsgálja majd ő is.

A nap nagyrészét ölben tölti, sosem volt egy ölbenülős típus, de most erre van szüksége.

A kórházban csak az volt a "jó", hogy a nap 24 óráját vele tölthettem úgy, hogy semmi más dolgom nem volt, csak vele foglalkozni. Összebújva töltöttük a nap nagy részét, nagyon sokat meséltem neki, autóztunk, készségfejlesztőztünk, rajzoltam, ő meg szétdobálta a ceruzákat... Az éjszakáink egyébként meglepően nyugodtan teltek, pedig a nagy hangzavar, gyerekordítás közepette azt vártam, hogy pokoli lesz.

Egy kis hősöm van, akit egy kicsit megviselt a 6 napos kórházi lét, de tényleg hősiesen állta a sarat. Sajnos bizalmatlanabb lett, a gyógyszert művészet neki beadni, pelenkázásnál azt hiszi, hogy megint kúp lesz, öltözésnél is visít, megviselte Őt is, meg az egész családot. De a nehezén talán már túl vagyunk.

Én most itthonról fogok dolgozni, csak így tudom megoldani, kérdés, Milán mennyire lesz ebben partner, mert egy percig nincs el egyedül. Most sajnos muszáj lesz neki néha feltalálnia magát, ha nehéz lesz, akkor is. Mama is felajánlotta, hogy amikor tud, jön, besegít, hogy tudjam csinálni a dolgomat. Nagyon rendes, aranyos családom van. A legjobb, amit csak kívánhatnék.

1 komment

Címkék: betegség kórház

kórház bővebben

2009.11.14. 22:49 :: bakacsimba

Jegyzeteletem a kórházban is, de nem tudom, hová tettem a papírokat, így csak nagyvonalakban tudom leírni, hogy mi is történt.

Vasárnap folyt róla a víz, 39 fokos láza volt, immár 7 napja, egy kivételével. Akkor már azt mondtam, hogy vigyük be az ügyeletre, én nem várok hétfőig. kedden kellett volna vinni egyébként vissza a gyerekorvoshoz. Kapott kúpot, bementünk, megvizsgálták, aztán mondták, hogy maradunk, mert infúzió kell, mivel alig ivott napi 2 decit. Készültem is erre, hogy maradni fogunk, nem érdekelt egy percig sem, a gyerek érdeke a legfontosabb. Azt csak mellékesen jegyzem meg, kissé felháborodva, hogy egy 21 hónapos gyerek mellett csak napi 2500 forintért maradhat bent az anyukája. Holott, a nővéreknek így aztán tényleg semmi dolguk nincs a lázmérésen kívül, mert az anyuka természetesen mindent megcsinál...

Szóval röntgen, vérvétel, infúzió, apa hazarohan cetlivel, hogy mi kell, összepakol, vissza, telefon mamáéknak, roknoknak, sírás, ijedtség, rémület. Pedig a 6 nap láz kutyapöcse volt a 12 naphoz képest...

Két gyermekágyas szobában kaptunk helyet, angyali szobatárssal, vagyis a kislánya volt az igazi szobatárs, az anyukája pedig a szobatársnő. Amúgy én úgy éreztem magam, mintha én feküdnék a kórházban, nem a gyerek. Milán döbbenetesen jól viselte a dolgot, tényleg meghökkentő, hogy ezek a pici gyerekek is mennyire jól tudnak alkalmazkodni az adott helyzethez, esetünkben, hogy a megszokott 88 négyzetméter helyett egy kiságy, egy nagyobb ágy, illetve kb. 4 nm a területe, ahol garázdálkodhat. És hogy szinte egész nap az ágyon voltunk.

Mamáék még vasárnap rohantak be Vácra. A laboreredmény (vér) magas gyulladást mutatott ki, egyértelmű volt, hogy vírusos, illetve bakteriális fertőzést kapott, lehet, hogy többet is egyszerre. A mellkasröntgen nem mutatott egyértelmű tüdőgyulladást, de azt is megállapították, hogy hörgőgyulladása van - ismét. A pisigyűjtés vasárnap nem sikerült, ami a zacsiba bekerült, az egyből ki is nyomódott belőle, hiába, az én hibám volt, mivel nem néztem bele a pelusba 20 percenként, mert a gyerek a sok kúp miatt már teljesen ki volt akadva, ahágyszor a pelus közelébe nyúlkáltam.

Szerencsére inni elkezdett, az evés az tragédia volt, a gyógyszerezésről meg ne is beszéljünk. először szájon át kapta az antibiotikumot. Ez ment keddig, de nem használt, mert naponta 4-szer volt 38.5-39.3 közötti láza. Kétségbeejtő volt, ekkor már teljesen ki voltam borulva (a családdal együtt), hogy mi van, miért nem csinálnak semmit, mire várunk még. Engem ekkor már csak az foglalkoztatott, hogy leukémiás a gyerekem, vagy valami más súlyos betegsége van. A fehérvérsejt száma emelkedett, a trombocita a megengedett 3-4száz helyett 800 volt, a crp-je 28. Nem tudtam kiverni ezt a fejemből, egyedüllétem pedig megteremtette rá az esélyt, hogy kombináljak. Mindenesetre kedden leküldtek fülészetre, ahol azt mondták, hogy gennyes a jobb füle. Szó szerint ezt mondta a dokinő, valamint azt, hogy ettől nem lehet láza, az nem ettől van. Na itt végleg elszakat a cérna, hogy akkor mi lehet, mitől van ez?!

Szerdán reggel valósággal üldöztem egy orvost, hogy beszélni tudjak vele. Mindegy volt, hogy ki, csak orvos legyen. Persze addig is volt vizit, de semmi érdemlegeset nem mondtak.Persze pont az eddigi orvos sem volt, csak egy fiatal, korombeli, akit addig nem is láttunk, persze, hogy abban nem bíztam. Megmondtam, hogy az eddigi kezelőorvosával szeretnék beszélni, még ma, most, rögtön, mihályst, nyugtatott, hogy persze, jönni fog, de szakrendelésen van. Mondom jól van, megvárom, de jöjjön, mert ha nem, akkor nem állok jót magamért. Ekkor már azon gondolkoztam, hogy átvitetem máshová, mondjuk a Bethesdába Mazsolámat. 1 körül már mint a bolygóhollandi olyan voltam, kerestem, még mindig nem jött, de szóltak neki, jött a válasz. Kettőkor már kimentem, mondtam, hogy ok, most lett elegem, ha nem jön, akkor megyek az igazgatóhoz, aztán beszélek vele. Ekkor 10. napja volt lázas Milán. A nővér persze megértő volt, mondta, hogy ő érti, de a főorvos már egy hete szabin van, csak egy orvos van az egész oszályon. Mondtam, hogy ok, én is megértem, de ő meg értse meg, hogy mit érezhetek én, miután mindenki mást mond, nem tudom, hogy a gyerekemnek konkrétan mi baja van, hogy nem csinálnak semmit, és egyébként is leszarom, hogy ki van szabin, jöjjön ide valaki.

Jött is, egyből, rá fél órán belül. Ekkor a dokinéni, aki amúgy egy angyal,  elmondta, hogy mi van, amit eddig is tudtuk, de most a füle miatt gyanakszanak a lázra, ezért kapja az antibiotikumot. Ok, de mondom nincs hatása, csináljanak egy vérvételt is. Azt mondta, hogy tervezte, mondom ne tervezze, csinálja, most. Meg is scinálták, egy órán belül lett is eredménye, a gyulladásos értékei jobbak lettek, de antibiotikumot váltanak, erősebbre.

Utána jött a főorvos is, aki szabin volt, aki egyébként úgyszint egy szuper orvos.Milán ekkorra már teljesen be volt parázva minden egyenruhás középkorú hölgytől. Illetve minden idegen közeledéstől. Szerdán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mondja: mit csináltál, mit csináltál. Erre odafigyelek (amúgy mellette álltam, soha, egy percig nem volt egyedül, csak most beszélgettem a szobatársam férjével), és látom, hogy a branürt kitépte a kézfejéből. Mondom ügyes vagy, most lehet újat szúrni. De aktuális volt, mert a ragtapasz alatt kontakt ekcémás lett. Nyilván ezért piszkálta. Szrencsére egyből eltalálták, a jobb kézfejébe került át a csapocska.

Folyt. köv.

 

3 komment

Címkék: betegség kórház

Kórház

2009.11.14. 18:21 :: bakacsimba

Vasárnaptól kórházban voltunk Milánnal. 12 napig volt napi 3-4-szer 39 fok körüli láza. Ma jöttünk haza. Kicsit rendbeszedem az idegállapotomat, aztán megpróbálok írni. A lényeg, tegnap óta láztalan, vírus, bacilust, megint vírust szedett össze, sok mindennel keveredve. Az immunrendszere most padlón van. De már itthon vagyunk és meg fogunk gyógyulni!

Szólj hozzá!

Hülye fasz

2009.11.07. 23:49 :: bakacsimba

Nagyon rohadtul érzem magam. Azt hittem elsőre, hogy hiszti. Sajnos nem, megint beteg, megint 39 fokos láza van. Hétfő óta csak két nap volt, hogy nem volt semmi. Szóval ezért volt a nagy sírás. Tegnap megint belázasodott estére, egész nap sírt, alig tudtuk megnyugatni, ölben valahogy elvolt. Aztán ahogy ment le a láz, jobb lett a helyzet. Nem várom meg a keddet, viszem már hétfőn dokihoz, megmondom neki, vegyen vért, nézzen egy teljes vérképet, biztos, ami biztos. Valószínű, hogy a füle miatt lehet, hogy egy kicsit ráhúzódott. Piszkálni nem piszkálja. Csak erre gyanakszom, de az édes kevés. Csillapítom a lázát, adok neki fájdalomcsillapítót, adom neki a vitaminokat, aztán ennyi. Már, ha nem hányja ki, mert a reggeli gyógyszerbevétel után kiadta azt a kevéske teát is, ami a pocakjában volt. Estére már evett egész szépen. Nem tetszik nekem ez az egész. Istenem, csak ne legyen semmi baj!!!!

4 komment

Címkék: betegség

diliházban fogok kikötni... azt hiszem... valaki vigyen el a holdra...

2009.11.06. 22:25 :: bakacsimba

Ma vittük vissza ismét a gyermekorvoshoz Milánt. Kedden megyünk legközelebb... Az egyik fülére is ráment egy kicsit, köhög is még, taknyos is, de láza legalább nincs már. Hétfőn már csak én leszek vele itthon, nagyfőnök megy melózni.

Na az van, hogy komolyan nem tudom mi van. Milán másfél hete olyan, mint aki teljesen bekattant. Betudhatjuk ezt ugye a betegségnek is, de már akkor kezdődött nála ez a hisztis, menj innen, neeeee, amikor még nem volt beteg. Ez most fokozódott, és tegnapra kiverte a biztosítékot. Non stop - komolyan, két perc nyugi van talán, amíg nem visít - megy a balhé, nem jó semmi, sehogy. Ma már a pohár vizen gondolkoztam, persze nem kapta meg, de beígértem neki. Annyira bepörgeti magát, hogy a végén hány is. Nem lehet lecsillapítani, nem lehet beszélni vele, nem hat semmi rá. A könnye nem folyik, egy csepp sem... Viszont tényleg nem tudom, hogy mi van, mert lehet, hogy a füle fáj? De ilyet akkor se produkált még soha. Ma egész nap, tegnap két órát folyamatosan. Komolyan mondom, kilövetem magam a Holdra.

Most nem tudom azt írni, hogy milyen csodálatos az anyaság az egyetlen gyönyörű huncut fiammal, mert jelenleg a világ végére menekülnék, annyira kikészített. Pedig imádom.

Szólj hozzá!

ügyelet

2009.11.04. 00:17 :: bakacsimba

Elegem van már ebből a bölcsis betegségsorozatból, de nagyon. Múlt héten itthon volt, mert ugye beteg volt Mazsolám, takony meg köhögés - láz nélkül. Orvos kiírta, hétfőn megint bölcsi, ezúttal viszont délelőtt hívtak, hogy menjünk érte, mert 39 fokos lázzal fekszik az ágyikójában. Annyira kétségbeestem, még sosem volt ilyen magas láza. Mamát hívtam, ő ment érte, aztán mi is eljöttünk 2-kor a melóhelyről. A bölcsiben kapott kúpot.

Itthon is 37.8 volt délután, aztán estére úgy tűnt, lement a láz, de elalvás után fél órával nyüszögni kezdett és remegni. De úgy remegett, hogy rázkódott az ágy. Lázmérés, megint 38.5, kúp, irány az ügyelet. A kúp nem vitte le, sőt, feljebb ment 39.1-re. A kórházban kapott megint kúpot. Én már arra is felkészültem, hoyg ott töltjük az éjszakát, de szerencsére nem találtak azon kívül, hogy piros a torka és ércesebb a légzése semmit, így jöhettünk. Éjfél után került szegénykém ágyba.

Ma reggel megint 39.1. Amúgy ma mentünk a gyerekdokinkhoz is, de áttetettem az időpontot délutánra, mert szerencsétlen alig aludt el, már kelteni is kellett volna. Mondjuk kelt is, nem hat rá a láz annyira, hogy aludjon is :) Napközben is 38-39 között mozgott a hője. Az dokink azt mondta, hogy afta is van a torkán, szóval ez egy herpeszeses, vírusos torokgyuszi. Kaptunk ecsetelőt, másik kúpot, cataflam szirupot. Amúgy ma már jobb étvágya volt.

A kúp, amit most kaptunk, hatásos, levitte szépen a lázát, ettől úgy fel volt pörögve a kiskrapek, hogy fél éjfélkor alig tudtuk elaltatni :)

Szóval ezek az izgalmak történtek, mit ne mondjak, be voltunk szarva rendesen, ez a remegés félelmetes volt. Én is remegtem az idegtől.

De holnap talán már jobb lesz.

 

Szólj hozzá!

2009.11.01. 16:43 :: bakacsimba

Vagyogatunk, persze, hogy én is megkaptam a takonykórt Milántól, de már kifelé megyünk belőle. HOlnap bölcsi, kíváncsi vagyok, mit fog hozzá szólni.

Amúgy egy hete édes fiam döbbenetes dolgokat produkál, hirtelen - minden előzmény nélkü - jön egy sugallat, földreveti magát, visít, ordít, kiabálja, hogy: menj innen ada, menj innen apa vagy éppen, aki a közelében van. Leülök vele játszani, az se jó, dobálózik, visít... Én nem tudom, hogy mi ez, a bölcsiben tanulta, esetleg jön a dackorszak? Mindenesetre nem könnyű most vele. Próbálok pozitívan hozzáállni a dologhoz, továbbra is szépen próbálom neki megmagyarázni, miközben megfogom, és a szemébe nézek, hogy ez egy nagyon csúnya és buta dolog, és hogy ilyenkor nagyon szomorúvá tesz, és amíg így viselkedik, nincs kedvem vele játszani, illetve van olyan is, amikor egyszerűen arrébb megyek. Jaj...

Az öltözés botrányos, most már ott tartunk, hogy kb. 1 óra alatt öltöztetem fel, közben persze visít, vonaglik. Most elővettem kicsi babaruhákat, és a plüssállatokat öltöztetem előtte, közben magyarázom neki, hogy látod, adunk az Elmora ruhát, zoknit, cipőt... Komolyan, már azon gondolkozom, hogy veszek neki egy öltöztetős babát :D

No, szóval komoly problémáim vannak gyereknevelés terén, nem tudom, hogy hogyan cselekszem helyesen. Fenyíteni, kiabálni, rácsapni semmiképpen nem fogok, bízom benne, hogy elég a szép szó is.

Amúgy kibújt a két alsó metszője is, lehet, hogy ez is a gond, de nem lehet mindent a fogakra kenni. 16 foggal rendelkezik a szaros.

Evéssel csak döcögünk, alig akar pár falatot enni, sokszor kétféle kaját csinálok, hogy az egyik csak az ínyére való lesz.

Hétvégén mamánál volt, míg mi lementünk a barátainkhoz Marcaliba. Nagyon bánom, hogy nem vittük el, de nem akartuk ilyen hidegben hurcolni, főleg, hogy ilyen hisztis. Na mindegy, majd tavasszal, akkor már nem fogok hallgatni senkire sem, hogy ne vigyük.

Jól éreztük magunkat nagyon, tényleg olyan, mintha a családunkhoz mennénk haza.

A dokinőtől kértem immunerősítőt, Bronhovaxont vagy mit írt fel. Azt mondják nagyon jó, még ki lehet egészíteni bérescseppel is, ha gondoljuk. Holnap kiváltom. Nem jó ez így, hogy egy hetet beteg, egy hetet meg kicsit taknyosan még, de megy bölibe. Azt mondta, hogy ha akarjuk, oltassuk be influezna oltással - nem a H1N1!!! -, de ne a magyar fajtával, hanem a külföldivel, abban csak egy fajta vírus van, és nem tartalmaz higanyt, szóval jóval biztonságosabb. Még gondolkoznk rajta. Ő ajánlja, mivel közösségbe jár, ahová annyi gyerek között biztosan lesz majd influenzás is.

Holnap már én is lépek dolgozni, aztán meg a fogdokimhoz, remélhetőleg kapok időpontot még holnapra. Fáj a foggyökerem, az arccsontom, pedig ott nincs is elvileg rossz fogam.

Szólj hozzá!

2009.10.25. 17:11 :: bakacsimba

Milán megint beteg :( Igazából el se múlt teljesen az első bölcsis betegsége óta a köhögés, mert valamilyen csekély szinten mindig köhögött.

 Most gondolom rászedett még egy kis bacit. Bölcsis ugye, tudtuk, ezzel jár...

Csak annyira sajnálom szegénykémet. Láza nincsen, csak nagyon köhög, meg taknyos. Egy hét szünet megint.

Holnap visszük dokihoz, de két napja megint adom neki a köhögéscsillapító szirupot, kapja a homeós bogyókat, na meg főzöm a lándzsásutifű, kakukkfű, hársfavirág keveréket. Adtam neki fokhagymás mézet is, nem volt ellene kifogása, de Apa letiltotta, mert szerinte nem jó.

Egyébként nem nyűgösebb mint máskor. Dumál ezerrel, be se áll a szája, röhögünk az aranyköpésein, zabálnivaló :)))

Szombaton vettünk neki városos padlószőnyeget, mert a padló nagyon hideg. Leragasztani nem fogjuk, csak ráterítjük, de így is melegebb lesz. Aztán remélhetőleg visszaköltöznek a játékok a szobájába. Aztán már csak neki kéne :D

 

 

3 komment

2009.10.18. 16:52 :: bakacsimba

Holnap bölcsi, kíváncsi vagyok, hogy egy hét kihagyás után hogyan fogja viselni. Főleg, hogy egy hétig nélkülözött engem, csak esténként látott, így kérem megéltem azt is, hogy sír utánam :D Amúgy most megint taknyos, Apa kivitte őt fél órára pénteken, szerintem nem tett jót neki. Mindegy, nem tudom.

Elgondolkoztunk azon, hogy átalakítjuk az ágyát, levesszük a rácsokat meg a szekrényt, veszünk neki matracot, hátha úgy aludna rajta. Csak akkor meg le tud mászni (mondjuk így is ki tud mászni, mert már kivettünk három rácsot, de azt legalább el tudom torlaszolni:D). Jó lenne őt átszoktatni a saját ágyába, mert így, hogy köztünk alszik, nem igazán tudom magam kipihenni és mindig fáj valamim.

Aztán a teázást akarom még visszaállítani, hogy megigya méz nélkül is, üresen. Ezzel régen nem volt gond, mindig úgy kapta. Ma már nem tettem bele semmit, és megissza szerencsére. Igaz, nem literszámra, de az nem is baj. A pohárra nem tudom rászoktatni, hisztizik, inkább nem iszik egész nap, ha nem adom cumisüvegbe. A bölcsiben viszont csak pohárból iszik, ott nem kap üveget...

Amúgy tündéri, olyan dumája van, hogy szétesünk tőle :D

2 komment

2009.10.16. 09:48 :: bakacsimba

Milán egész héten otthon volt, mert kicsit betaknyosodott, és azt mondta a dokinő, ne vigyük így, sok most a beteg gyerek, nehogy bekapjon valami fertőzőt még erre. Apával volt, ő volt most betegszabin, én meg jártam dolgozni. Napi 4 órát utaztam. Pháh, borzalmas, de már csak ezt a napot kell kibírnom.
Egyébként most már tudom, hogy Ferinek milyen érzés lehetett, hogy én otthon vagyok a gyerekkel, ő meg alig látta. Most ugyanez volt a helyzet, és bevallom, sokszor irigykedtem az uramra, hogy ő Milánnal lehet :) Apa egyébként ügyesen állta a sarat, volt, hogy neki kellett főzni is.
Megérkezett az Elmo, akit Milán azonnal ki is osztott, hogy elég legyen! Biztos rosszalkodott :D Szereti, mondja is mindig, hogy szereti az Elmót, és ad neki két nagy puszit.
Várom a hétvégét, végre megint együtt lehetünk.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása