Az éjszaka többszöri felsírással, de eltelt, hajnalban kéredzkedett csak közénk Milán és negyed kilencig aludt ott tovább.

Itt csekélyebb tüzijátékok voltak csak szerencsére, mi is csak úgy szerényen mulatoztunk, apa sörözött én pedig egy kis vörösbort ittam itthon, miután Milánt lefektettük. Az éjfélt én már nagyon nyőgvenyelősen vártam meg, szívem szerint bevonultam volna már az ágyikóba a könyvecskémmel :D

Újévi fogadalom nincs, minek, úgyse tartom meg, így csak annyit mondok, hogy tényleg meg kéne próbálni lefogyni. Illetve kicsit spórolósabban élni.

Apa viszont mától megpróbál nem rágyújtani, ehhez segítségül vásárolt magának nikotintapaszt. Ezzel érte el eddig a legnagyobb sikert (másfél dohánymentes év), remélhetőleg most is sikerül neki. Legalább ennyi :) Amúgy rendes fiú, mert szigorúan az udvaron dohányzik, no de hát az egészsége így is kárát látja hosszú távon biztosan. Milánnak pedig apa is kell ugyebár.

Ma lencsét ettünk, évente egyszer bevállaljuk a jólét fejében :D Milánnak is azt adtam ebédre, bátor húzás volt, de lepaszíroztam neki, és úgy látom, hogy nem okozott neki puffadást, remélem éjjelre se lesz már semmi.