Ajtók lepácolva, helyükön, fal majdnem telibeglettelve, kosz még mindig van, de a hálószoba, ahol eddig is aludtunk Milánnal, az tiszta, mint a patyolat. Itt volt Apa bratyója is, sokat segített, ő festegetett, meg villanytszerelt, de megint nem stimm valami. Úgy volt, hogy át lett helyezve a kapcsoló, és kapott egy új burkolatot is. Szépen be lett falazva a vezeték, aztán egyszercsak nézzük, hogy le van kapcsolva a villany, de a körte mégis villog. No, ma hajrá, kapcsolócsere, hátha az a szar. Nem, akkor falvésés, hátha a sorkapcsoló vagy mi. Nem, hát, hát, akkor körtecsere. És, úgy tűnt egy ideig, hogy hűha, csak ennyi volt a baj, fölösleges volt kivésni az egész vezetéket, de nem, megint villog... Remélem nem kell villanyszerelőt hívnunk.

Laminált padló megvéve, gyönyörű, az ára is az volt. Nem volt rendesen kiírva, csak a mellette levőnél, így logikusan az ember arra következtetett, hogy ez is annyi, mivel középen volt a tábla. Persze, a pénztárnál kiderült, hogy nem, ennek négyzetmétere 800-zal több. Nem baj, legalább szép, de nem így számoltunk. Most majd csúszik a bútor egy kicsit, vagy meglátjuk, hogyan tudunk gazdálkodni.

Új ágyrácsvédőt kell vennünk, a régi tönkrement, így holnap irány az Ikea, úgyis meg kell vennünk pár dobozt meg sínt, hogy számolni tudjunk, hogy, merre, hány méter legyen a keret.

Aztán megyünk a Mamáékhoz Milánért, illetve, hogy Apát és Gyurit felköszöntsük a születésnapjukon. Ikrek :)

Milán már sok új dolgot mond, de a legaranyosabb, hogy Apáék nővérét is nevén szólítja már (Kriszti), ő lett a Kiki :) Amúgy, amikor otthagytuk a Mamánál, akkor a keresztmamához adtuk be Milánt, hogy ott legyen, amíg a Mama hazajön a fodrásztól. Jól ismeri őket, mindig tök jól elvan velük is (ikerházban laknak), de most amikor elmentünk, taknya-nyála összefolyt, úgy ordított, kereste a mamát, őt, mivel ott volt. Szegénykém. Lehet, hogy most jön nála ez a szeparációs szorongás?

Jaj, holnap látom, és végre haza is hozzuk, nagyon várom már! Hétfőn, ha jó idő lesz, elcsavargok vele, bemegyünk Vácra.