Milánnal az élet

Újra itthon! A kórházi napjainkat tömören foglalnám csak össze. Csütörtöki bevonulásunkkor reggel megkaptam az előírt inzulinmennyiséget, amitől aztán úgy le esett a vércukrom, hogy majdnem bekómáztam. Lement 2.6-ra. Vert a víz és remegtem iszonyatosan. Délután kúsztam (szó szerint vonszoltam magam, azt hittem megszülök útközben, annyira fájtam) át a diabetológiára, ott is rosszul lettem, a doki adott rétest, hogy egyem meg, na ott egyből csökkentették az adagot reggel 4, délben 2 egységre. A reggeli eredményeim mindig magasak, de a napközbeni már jó. Azt mondják, hogy nem találkoztak még olyan cukros kismamával, akinek reggel ne lett volna magas. Nagyon elit szobát kaptunk, 3 ágyas, csöndes, és a szobatársak is tündériek voltak. A szülésznők, orvosok is nagyon emberségesen viselkedtek, mondjuk én se voltam rossz kislány ;) Hétfőn már jöhettem volna haza, voltam szemészeten, na hát az nagy para volt. Ugyanis kaptam pupillatágítót, de elfelejtettek szólni, hogy nem fogok látni. Azt hittem, hogy meg fogok vakulni, teljesen bepánikoltam, hogy mi van. Aztán mikor bementem és kérdeztem, hogy most mi is van, mert nem látok, akkor közölték velem,hogy ja, ezt természetes. Köszi, szólhattatok volna. Aztán visszamentem az osztályra, tízóraira tejeskávét ittam és ettem fél zsömlét. Ahogy leértek, jöttek is vissza, borzasztó hányingerem lett, ki is dobtam a taccsot. Aztán még a nővérszobában is telehánytam a csapot. Megijedtek, nehogy a szülés induljon be, egyből vizsgáltak, méhszáj zárt, szívhang (a tiéd) jó, végül kaptam infúziót. Valószínűleg a tejeskávé tette be a kaput. Így aztán továbbra is maradnom kellett. Egyébként minden este ellenőrizték a szívhangodat, éjjel-nappal tudnám hallgatni, annyira megnyugtató. Voltam áramlásvizsgálaton, mondták, hogy nagyon jól érzed magad odabent, minden rendben van a keringéseddel. Szívultrahang is volt, szintén jó a szivecskéd. Hála Istennek, Veled minden rendben van! A Silhavy 3-szor is volt nálam, mindig fogta a kezem, simogatta a hasam, megdöbbentően aranyos volt. És az egyik leglényegesebb dolog: a 38. hét betöltése után megcsászároz, szóval február elején fogsz megszületni. Addig ki kell bírni!!!!! A hasam borzasztóan fáj egyébként, sokkal jobban, mióta bent fekszem. Szerintem az se jó, ha túlságosan eltunyulnak az izmok. Szülésznénit is választottam, Erzsikének hívják, tündéri. Majd hétfőn fel kell hívnom a részletekért, elmond mindent. Az inzulint átállították reggel 6 délben 2-re, hétfőn megyek kontrollra vissza.