Hát mit is mondjak... nem vagyok egy könnyekig hatódó típus sajnos. Pedig meghatódok csontvelőig, de hogy könnyezzek is, az csak bánatból megy néha, örömből nem. Na de azt, hogy fiam felült, hááát, majdnem megkönnyeztem...de aztán nem :D Inkább csak nevettem, úgy igazából,…