Négy napja rá se lehet ismerni a fiamra, annyira jó gyerek. Tegnap itt voltak a Hajnalék, egész nap ontotta a mosolyokat, dumált, és nem volt nyűgös, pedig most is kézről kézre járt. Hiába, nagyon sokat számít, hogy kialussza magát.
Az éjszakáink még mindig nyőgdécseléssel telnek. Viszont ma reggel fél hét-héttől tízig aludt Milán, engem jól átverve, mert már fél kilenckor nyüszögött, én persze ugrottam, hogy előkészítem a terepet etetésre, de mire mentem volna érte, már megint édesdeden aludt. Ha belegondolok, hogy tízig aludhattam volna... Aztán reggeli után jól összefosta magát és a tiszta ruháját, annyira, hogy meg kellett fürdetnem. Aztán még cicizett egy kicsit, és azóta megint alszik :) Imádom, annyira szeretem ezt a csöpp fiút, hogy nem is tudom szavakba önteni.