nagyon jó volt, ahhoz képest, hogy már délután négytől aludt Csimbikém. Igaz, még estére is adtam neki ebből a homeobogyóból. Így kettőkor, fél ötkor, végül hétkor ébredt. Nyöszörgés volt, de nem sírt fel egyszer sem. A reggel a szokásos vidámságban telt, csak úgy…