Milánnal az élet

Fiam ma részt vett élete első majálisán, a hangos zenét is igen jól viselte. Na majd jövőre már jobban fogja élvezni. Ahhoz képest, hogy Pest után egy kis községbe költöztünk, és én azt hittem, hogy itt 'majd meg döglünk az unalomtól, meg kell hagyni, hogy kulturális programokban azért itt sincs hiány. Na jó, a nagyváros zsivalya azért még mindig hiányzik és hiányozni is fog. Szóval Apuci és nagyiék kint maradtak még, én meg hazajöttem egyre jobban nyűglődő fiammal, mert már kezdett nyűglődni, álmos volt. Most a nagyágyon dumál, ott hagytam egy kicsit, persze jól körülbarikádozva. Meg is nézem :)... ... édesen sikongatott, nevetett a plüssállatkáinak. Aztán persze én is csatlakoztam hozzájuk :) Fel is vettem videóra, na majd még rájövök hogyan kell feltenni és akkor látni is lehet. Most megetettem (sajnos a tejem megint apadó tendenciát mutat, nem értem, egyik héten pont elég a mennyiség, másik héten meg alig...), közben el is aludt. Remélem most alszik annyit, hogy tudjak virágot ültetni :D Más... Milán a fogzás mellett két napja nagyon jó kedélyű. Elbizonytalanodtam, nő egyáltalán ennek a gyereknek a foga?! :D Biztosan, mert vannak jelei, de most mégis, mintha a kezdeti nyugtalanságot elvágták volna: két napja csak nevet, dumál és visongat, sőt, a kezeit is egyre "aktívabban használja". Tudatosan talán még mindig nem nyúl semmiért, (bár tegnap elbizonytalanodtam ez ügyben is, mert lehet, hogy a nyelvem után nem véletlenül nyúlt...) de ha valamit mégis elkap, akkor azt jól megszorítja, és tömi a szájába. Édes pofa, annyira szeretem!
nyálzós, fogzós, sapkás cukibébi