Nem tudom, hogy le tudom e írni, el tudom e mondani, mit is érzek egyetlen gyermekem iránt. Nem, nem tudom, mert nincsen megsokszorozódott szókincsem. Nem, nem tudom, mert az érzéseket, amiket átélek vele, NEM LEHET SZAVAKBA ÖNTENI. Nem, nem tudom, még mindig nehéz elhinni, hogy ez Kis Ember belőlem él. Hogy én vagyok neki a MINDEN, a VAN. Istenem, szeretném, ha mindig is BÍZNA BENNEM, ehhez viszont el kell nyernem a bizalmát. A bizalmát, ami egyszer, HA CSAK EGYSZER IS meginog, csorbulni fog. NEM SZABAD ELJÁTSZANI ezt a bizalmat! Hiszen mi úgy vagyunk, mint >>idézve keresztanyut<< a „borsó meg a héja”: ÍGY ALKOTUNK KETTEN EGY SZÖVETSÉGET.
