Szuper két nap van mögöttünk, voltunk dédizni, unokatesózni, holnap jön a részletesebb beszámoló. Anyám, mennyi saram van már :D

Holnap 11-re megint bölcsibe megyünk, felvetetjük magunkat a listára. Kérjük a drukkokat!

Manóm ma - eddig pályafutásunk alatt először - leesett az ágyról. Ahogy a nagykönyvbe meg van írva, fejjel, az ágy és az éjjeliszekrény ficakjába... Játszottunk vele, Apa az ágyon volt Csibivel, én meg a földön, félig az ágy alatt voltam. Kukucskáztam vele, pont az a rész volt, hogy az ágy alá "dugtam" a fejem, mert tudtam, hogy ha jön Csibi, akkor nagyon nagy sikítozással fog reagálni, ha hirtelen előbújok. MIndig így van ez, igen ám, de most olyan gyorsan odaért az ágy széléhez, hogy azapja hirtelen leblokkolt, nem is ugrott utána szerintem, csak annyit kiabált nekem, hogy vigyázz. Kösz bameg, azt se tudtam mi van, éppen jövök elő az ágy alól, erre egy darab Milán hullik rám, én próbálom megfogni, de már lent volt a feje. A lábát elkaptam... Szegénykém annyira megijedt. Meg mi is. Amikor felnéztem, F még mindig dermedten ült az ágy másik szélén. Fúhh, hát ez is megtörtént, várható volt, annyira kis fürge kukac, hogy tényleg az embernek résen kell lenni nagyon. Na de fél perc sírás után minden rendben volt, személyi sérülés nem történt :D Én még kissé sokkos állapotban vagyok, furdal a lelkiaz, bár tudom, hogy se én se apa nem vagyunk hibásak, vagy is lehet, de mindegy, katonadolog :)))

Amúgy brutális szinten fogzik a drágám, a fa bútorokat rágja, folyamatosan megy a hasa, kisebesedett a popi is, sír, nyűglődik.

A fogtündér meg bek@phatja... Nincs is! Egy világ omlott össze most bennem, hogy szembesülnöm kellett a rideg valósággal. Nem létezik :DDDDDDD