Ma voltunk bölcsiben, ismét, a XV-kerben, de ez a második hely, ahová beadtuk a jelentkezést. Vagy mit. :D Én kihasználva helyzetemet, bár hála Istennek a mankóimat csak párévente kell elővegyem, most mégis azokkal mentem, sántítva, hogy lássák, hogy csúnyán hangzik így kimondva, de mozgássérült vagyok. Mert amúgy hiába mondom, kiröhög, hiszen nem látszik semmi. Szóval a hatás kedvéért. És, talán meg is lett a hatás, igaz, itt is túljelentkezés van, de azt mondták - tudom, mondani mindent lehet -, hogy engem a "hátrányos helyzetem" :D miatt biztosan előre vesznek, hiszen nekem nagy segítség lenne, ha a 15kerben a nagymama érte menne a gyermekért, és nem nekem kéne még munka után a fájós lábammal stb.
Itt is van sókamra, ahol kézműveskednek, tevékenykednek naponta fél-egy órát. Szimpatikus volt a bölcsődevezető is, az intézmény is most lett felújítva. Egy dadára 4-5 gyerek jut, ők természetesen figyelembe veszik az anyuka nevelési szokásait, elveit is. A kaja többnyire főzelék, amit pártolok, a tízórai mindig gyümölcs, vagy gyümölcslé, hát a gyümölcslé elgondolkodtató, hiszen nem hiszem ,hogy ott centrizik, vagy hogy 100%-osat kapnak, de hát az ember ne legyen telhetetlen. Reggeli általában sajt, aminek őszintén örülök, mert sajtpárti vagyok, nem szeretném, ha párizsival meg virslivel tömnék a fiamat. Persze biztosan előfordul ilyen is. Mégiscsak önkormányzati bölcsiről beszélünk, én se várok habostortát. Az elvárásaimnak megfelel, örülnék, ha felvennék Csibikémet.
Azt mondta a bvezető, hogy ilyen gyönyörű szemekkel Ő lesz a bölcsi hódítója :DDD Jajjjjj, de milyen büszkeséggel tölti el az ember lányát, ha dicsérik a gyerekét! Ugye-ugye?
Amúgy összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy be kell adnom bölcsibe. Igaz, életük minden egyes perce hihetetlen fejlődés, hihetetlen élmény, én mégis mindig azt vártam, hogy egy kicsit legyen tudatosabb, hogy már lehessen vele foglalkozni úgy rendesen - jaj, értitek, ugye? - legyen kicsit értelmesebb, lehessen neki elmagyarázni dolgokat stb.. Már most elkezdődött ez az időszak, sőt, mindig is ilyen időszak volt, amióta megszületett, de pont akkor, amikor beadom, akkor teljesedik ki igazán. És én pont akkor nem lehetek vele a nap 24 órájában. De most nem csak erre gondolok, mert ha egész nap sír, nyűglődik, idegeimre megy, akkor is inkább vele lennék, igaz, akkor nem a nap 24 órájában. :) Én is az a fajta vagyok, akinek szüksége van más, gyereknélküli, főleg szellemi tevékenységre is. Akkor jobban működök.
Na meglátjuk. :)
