Újra együtt a nagy csapat... Kismanóm ma már velünk aludt. Hm. háromnegyed ötig :D Hiába, az, hogy akár fél hétig is aludjon, csak a mama kiváltsága :)
No de sebaj, így is jó volt, Apa arra ébredt, hogy lecsavarja az orrát, nekem - mivel az arcomnál ült - az orrom alá kakált, szóval idilli reggelünk volt. Sokat röhögtünk, annyira sokat változott két nap alatt. Sóhajtozik. Széttárja a kezeit, és mélyet sóhajt hangosan, közben zabálnivaló képet vág :D
Olyan jó színe lett Milánnak, sokat sétáltak, tegnap is a mama ölében aludt kint az udvaron. Szép kis piroskás lett az orcája.
Várjuk, hogy kisüssön a napocska és megyünk játszóterezni. Most egyébként alszik a két hapsi. Na de délután én is kikuncsorgok Apától egy órácskát... ;)
