Ezúttal újabb felkérésnek fogok elegettenni. (tartozom még a merjünknagyotálmodnival is, de fogalmam sincs, hogy mit szeretnék, akár jövőre is, nincs, mert én a jelenben vagyok jelen. Bocsi lányok, megírnám, de fogalmam sincs... tényleg ;)))
Szóval most gyerekkori emlékeket kell megosztani másokkal, miért ne tenném, hiszen ez az én blogom is, Milán meg majd jót derül/szörnyülködik ezen is.
Kezdjük:
- Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
- Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
- Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
- Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!
1. Ápiszmániás voltam első osztályos koromtól kezdve. Napont kellett vinniük anyuéknak az Ápiszba, no és persze naponta vették a ceruzákat, tollakat, miegyebeket. A favorit az illatos radír volt, amit ollóval mindig szétdaraboltam. A családban mindenki ápiszmániásként emleget. A szöuli olimpia emlékezetes marad mindig is számomra, a füzetborítóimtól kezdve a vignettáig meg minden kis szöuliolimpiástigrises volt.
2. Óvodába imádtam járni. Mindig az óvónénink (Klárinéni) ölében reggeliztem, nem is ám a gyerekmenüt, hanem tojásrántottás pirítóskenyeret, amit általában Ő evett.
3. Iskolában általános 1-2. osztályában bandavezér voltam. A lányok bandavezére. Nem vagyok büszke erre, mert voltak szemét húzásaim is. Volt egy lány, Veronikának hívták, nagyon csúnya volt szegény. Én kispéciztem magamnak, és kiadtam feladatnak, hogy szekálják őt a csajok. Persze én nem szekáltam. Egyszer belepöcköltem a szemgolyójába, mert nagy dülledt szemei voltak. Szemétke voltam, utána megbántam, nem is tudom, hogyan tehettem ilyet. Fiam, ez legyen intő példa, soha, de soha nem szabad senkit se csúfolni, kirekeszteni. Semmiért.
4. Féltem a snauzerektől. Valamiért azt hittem, hogy az a farkas. Pedig apuék bizonygatták, hogy rosszul gondolom, de nem hittem nekik :D Egyszer szágultoztam akkor már kétkerekű biciklimmel lefelé a lejtőn, és egy ilyen kutya úgy megijesztett, hogy átrepülem a biciklimen. Betört a szám, kitört egy csomó fogam. Ekkor kb. 4-5 éves lehettem.
5. Barátnőmmel (5. osztályosok voltunk) elmentünk a papájához, vittük magunkkal a vidéki unokatesóját is. Beragadtunk a liftbe. Az unokatesó teljesen berezelt, sírt, sírt, sírt, mi meg még adtuk alá a lovat. Megint csak egy szemétség....
6. Megint csak pici voltam, amikor a mamával jöttünk haza az uncsitesóéktól. Egy bácsi, akinél volt egy nagy virágcsokor, "meg akart venni" a mamától. Nagyon féltem, sírtam, pedig csak bókolni akart, hogy olyan szép kis szöszi vagyok és szívesen elfogadna unokának.
7. Imádtam hintázni, emlékszem, ahogy apu hintáztatott és kiabálta: Kapaszkodj Manci, fogd a szoknyád, most felrepítelek a felhők közé. Én meg visítottam örömömben.
8. Sose volt hosszú hajam. Amikor egyszer annyira megnőtt, hogy copfba tudtam fogni (kis csutka volt), egyfolytában azt kérdeztem: ugye jól áll a copfom?
9. Nálunk rengeteg házibuli volt. Padlásszobám volt, éjjel viszont ha felébredtem mindig lesurrantam a nagyok közé (én 5 körül lehettem), imádtam a hangulatot, jó volt, hogy soha nem zavartak vissza, fülembe cseng még a Neoton Família Pago-pagoja, a Bee Gees vagy hogy írják, ahogy a nagyok felhőtlenül buliznak. Faltam a tatárbifszteket, sőt, még a pepsikólába is belekóstolhattam. De csak akkor, és csak pár kortyot. Nem is szerettem meg a kólát.
10. Papa bőrdíszesműhelyében együtt nyomtuk a stancgéppel az óraszíjakat. Utána együtt varrtuk meg. Na jó, ő dolgozott, én meg ültem az ölében és irányítottam a munkát :D Óh, mire is ment volna nélkülem ;))) De az igazi az volt, amikor vittük eladni. Budapest összes órását ismertem, ismerem. Papának volt egy nagy bőrtáskája. Mindig vittük a traubiszódát, vele a műanyagzárókupakosgumis csodát. A piacokon mindig felültünk az árusítópadra, ott ebédeltünk. Naaagggyon jó volt. Az öreggel még nyolcvan évesen is mentünk. Bánom, hogy nem vittem tovább a szakmát...
Na jó, nem sorolhatom tovább, megyek, lefekszem, annál is inkább, mert Milán sokszor felsír. Lehet, hogy felül is ki akar jönni a fogacska?
