Keveset voltunk itthon, vasárnaptól szerdáig hol a mamánál, hol a dédinél voltunk fellelhetőek. Úgy volt, hogy már kedden reggel jövünk, de apa lebetegedett és úgy gondoltuk, maradunk még egy napot távol tőle, nehogy Milán elkapja a megfázást. Talán megúsztuk, bár nekem mára folyik az orrom, Milán is tüsszögött és köhécselt néha...
Vasárnap színházban voltunk keresztanyu meghívásából. Csapatostul mentünk, jól éreztük magunkat nagyon, tetszett a darab is, köszönöm a lehetőséget, tényleg jó volt. Sok rég nem látott rokonnal is találkozhattam, jókat beszélgettünk. Amíg mi szórakoztunk, addig pedig apa felügyelt Dömbikére. Mivel keveset aludt napközben, így délután/estére már apa elmondása szerint rémálom volt :) No, hát neki is meg kell tapasztalnia ezt :D
Dédinél voltunk hétfőn és kedden, sétáltunk, vásároltunk, hajatfestettünk / csavartunk, főztünk, Milán egy angyal volt itt is.
Egyébként Dömbim egyre több dolgot próbál utánunk mondani, a tik-tak elsőre ment neki, azóta is mondja, ha órát lát.
Ezen a héten apa betegállományban van, mindamellett, hogy elég vacakul érezte magát, imád itthon lenni, Milán is imádja, hogy egész nap együtt vagyunk.
Apa amíg nem voltunk itthon, átrendezte a nappalit és a hálót, utóbbiban az ágyakat átcserélte. Milán ritkán aludta át itthon az éjszakát, hajnalban általában riadózott, míg a mamánál vagy a dédinél mindig reggelig alszik. Nem tudtuk eldönteni, hoyg azért ébred-e, mert rossz helyen van az ágya, vagy azért, mert tudja, hogy hajnalban közénk vesszük. Mindenesetre most este kilenctől háromnegyed nyolcig aludt. Meglátjuk.
Holnap én is elkezdek sütögetni, kihasználom, hogy apa itthon van és tud vigyázni Milánra :D
(Jujj, a fogacskákat holnap tényleg lefényképezem. Szerintem jön a bal kettes is. Eddig 5 fogacskával büszkélkedhetünk:))
