Milán tegnap estére lebetegedett. Taknyos, de olyan szinten, hogy szegény az orrcsepp, tengervízoldat, orrszívó hatására se kapott levegőt, így nem tudott aludni. Lehet, hogy a torka is fájhatott neki, nem tudom, de fél kilenctől majdnem tízig keservesen sírt, közénkvettük, de hiába simiztük, maszíroztuk, ölelgettük, hurcoltuk. A szívünk szakadt meg érte. Végül adtam neki panadolt is.
Utána viszont negyed hétig aludt, méghozzá egészen jól. A takony egyre több, a hangulata változó, a hője 36.9, tehát nagy gond nem lehet. No kiderül, ha lázas lesz, akkor holnap azért elviszem orvoshoz. Tudom, hogy nem kell vele egyből rohanni minden hülyeségért, de én úgy vagyok vele, hogy inkább lássa csak a dokinő, akkor vagyok nyugodt.
