Azt hiszem kemény időszak van a hátunk mögött, amit a nátha, illetve a fogzás még fokoz is.

Milán nagyon sokat ügyesedett, fejlődött az elmúlt időszakban, fésüli magát, egyre bátrabban megtesz pár lépést, sok kérdésre rázza nemlegesen a fejét, én hiszem, hogy ezeket meg is érti, mint pl. kérsz még enni, megyünk aludni, van kaka, meg ilyenek. Vetkőzik. Ma is levette magáról a mellényt és a harisnyát, mire odanéztem ott csücsült csupasz alsótesttel :D Mindent mutogat, mutatóujjal, próbálja tudtunkra adni, hogy hova vigyük, mit szeretne. Ismeri a testrészeit, az arcon lévőket viszont csak rajtunk mutatja meg.

A billentyűzetet is egy ujjal nyomkodja, és tudja, melyik az enter :D A telefonomat már úgy kezeli, mintha értene hozzá, hiába dugdosom, valahogyan mégis mindig nála találom meg. A tvt imádja kapcsolgatni, a távirányítókat ő birtokolja, de nem is tiltjuk tőle, had nyomkodja, minket nem zavar. Bár ezt sehol máshol nem engedik neki, nem is érti, hogy mi van, miért veszik el tőle. Pedig én mondom, hogy itthon is meg van neki engedve, nem tesz benne és magába se kárt. A mosógép és a mosogatógép már más tészta, folyton bemászik, engem meg a szívbaj kerülget, hiába csukom be az ajtaját, ő már tudja, hogy hol kell benyomni, hogy kinyíljon. Használaton kívül áramtalanítva vannak :) Apropó, ma besz@rt a mosógépünk...

Fiúból van, a gépek mellett az autók a kedvencei, a plüssállatokkal eddig szóba se áll, de még meg se fogja őket. Pedig a boltban mindig odáig van értük... Talán később.

Az evés mostanában tragédia, etetőszékben szinte már lehetetlen etetni, pedig együtt eszünk, végső megoldásként bekapcsolom a tv-t és odafordítom, de a vége mindig ugyanaz, ordít, ki akar jönni belőle. Szilárd elhatározásom ellenére, miszerint én nem leszek az az anyuka, aki rohan a gyereke után a tányérral, néha (kivéve az ebédet) a földön eszünk, hol állva, hol ülve, hol menve. Vagy a hintában. A tápszer iránti igénye mintha kezdene visszaesni, pedig napi fél litert még meg kéne ennie, ennek mostanság a fele csúszik le. Ja igen, a súlya 10530 gramm, hossza 76 cm volt két hete.

Igazi rosszcsont, határozott akarattal.

A járókát, bár már kitettük, tegnap mégis visszahoztuk a lakásba. Sose tettük bele, de most néha nincs más választásom, amikor alszik dolgozom, így a felmosást csak ébrenléti időben tudom megcsinálni, amihez az ő közreműködése (pacsázik a nedves kövön) igazán nem szükséges. Meg egyéb alkalmakkor is be kell raknom, sokszor kell kiszaladnom valamiért a másik helyiségbe, egyedül meg nem garázdálkodhat.

Harap. Már félünk tőle, ha közeledik :D A fájdalom ellenére vicces, mindig elröhögtük magunkat, bár mondtuk, hogy ezt nem szabad, mert fáj, ő is csak röhögött, persze, hogy nem vett komolyan. Ma viszont már dühből is harapott, így rácsaptam egy picit a szájára. Tényleg icipicit csak, de meglepődött, sőt, hüppögött is.

Én végre elkezdtem fogyni, köszönhetően a diétának, igaz, mindig csurog a nyálam, de az egészség a fontos. Amúgy jobban vagyok, már csak estére fájdul be az epém helye. A szívdobogásérzés és nehézlégzés is egész jól helyrejött, szedem a gyógyszereket, kivéve a kedélyjavítót, amire szerintem nincs szükségem.

Ezek mennek, meg a bárányfelhők, szusszanásnyi időm sincs, most folytatom a munkát:)