Ma fél hatkor indult a napunk. Milán extra nyűg volt, én úgyszintén, apa úgyszintén. Végül tízkor tudtam lefektetni, miután elfogyasztott egy kis tápit hétkor és másfél! virslit kecsöppel 9-kor. A virslit bármikor megeszi, hihetetlen, hogy ennyire szereti. Én meg inkább el se olvasom az összetevőket :) 2 órát lehúzott, én addig gyorsan megfőztem, majd pihenésre is jutott fél órácska. Az ebéd nyőgvenyelősen ment, minden mást kitalált, csak enni ne kelljen. Tegnap vacsinál egyébként ugyanez volt. Addig nem evett, amíg meg nem kapta a slusszkulcsot :D
Egy órácskát eltöltöttünk kint a kertben, illetve az utcán is sétáltunk, miután kinyitotta a kaput (nem volt beriglizve) és kisétált. Én a kerítésnél ültetgetttem, még jó, hogy észrevettem, mert eszembe se jutott, hogy feléri és lenyomja a kilincset... Most már ezt is tudjuk. Résen kell lenni na. Vasárnap apa kerítést készít, hogy a teraszról ne tudjon leesni az úrfi, ha esetleg kiszökik, na meg a kutya miatt is le lesz kerítve, hogy ne hozza fel a piszkot.
Most alszik ismét. Annyi, de annyi puszit kaptam ma is, nem tudok betelni vele, annyira szeretem a kis cukibébimet :)