Írtó fáradt vagyok, de azért bevések pár mondatot, a tisztesség kedvéért ;(

Milán tényleg, ahogyan növekszik, exponenciálisan úgy fejlődik. Nem is tágítom ezt tovább, majd, próbálok összeszedni egy hófordulós bejegyzést, bár ez egyre inkább reménytelenebb.

Most nagyon szép, összebújós, szeretetkimutatós időszakot élünk, minden további csak annak függvénye, hogy mennyit tudunk önfeledten mókázni. Úgy, hogy csak Vele vagyok. Ez kvázi lehetetlen, mert ugye vannak egyéb kötelezettségeim is, a háztartás, bár ez másodlagos mostanság - sosem volt olyan káosz, mint mostanában -, a munka, amit igen, ilyenkor, 11 után viszek végbe, vagyis közepébe, mert még nincs vége.

Továbbra is legjobb kint, mondjuk ma nagyon szeles volt az időjárás, de egy melegebb öltözék mindent megold, ugye. Kapott egy új, négykerekű mocit, amivel próbálkozik, de általában hisztibe fullad.

Amire kitérnék, ismételten az alvás, azon belül az esti alvás: csak és kizárólag velem, tök sötétben, nagyágyon, énekelve, mesélve, sőőőőt, két napja összebújva. Apát ilyenkor elutasítja, jó esetben játszik vele, de alvást nem produkálnak, mindig én vagyok a mentsvár.

na megyek is, visszabújok mellé :)