És én még azt hittem, hogy az én gyermekem sohasem fog beszélni, na jó, azt nem, de hogy később, mint a többi, azt igen. Eddig voltak szavak, pár szó, de az érthető volt. De nem dünnyögött, nem mondta úgy a magáét... Pár hete azonban elkezdődött a csacsogás, azóta be se áll neki, imádjuk a kínai magamódján kifejlesztett nyelvét, de most tényleg elkezdett minket utánozni, minden szót, sőt, már mondja, ha elindul, hogy gyere... Felszólít, kezd összerakni, ha nem sikerül valami, mondja, hogy nem megy. Sokmindent, érthetően mond utánunk, és sok mindent használ tudatosan, annak értelme szerint... Döbbenek... csak döbbenek.
És számol, most már háromig megszámolja a dolgokat...
A kukucs az nagy kedvenc lett, mostanra érett meg a bunkerozásra is, hétvégén jön a Mama és hozza is neki az iglu sátort :D
Az is nagyon aranyos, ahogyan tapsolja magát és mondja, hogy ügyes, amikor csinál valamit :D
Ma kicsit nyügibb, de hát ebben a kaka időben mit várjon az ember. Szerintem jön megint fogacska is, ennyire még sosem nyáladzott.
Tegnap megint nyőgvenyelős volt a nappali alvás, csak kihúzta kb. fél háromig, viszont aludt majdnem két órát, amit nagyon díjaztam. Ma viszont már negyed egykor le tudtam tenni, igaz, hívott, de nem hoztam ki. Nem sírt, ez a lényeg.
Várjuk Apát, akit már átkeresztelt Ápupunak, illetve Ápipinek is :D
Na megyek, mert főzni kéne valamit...
