Szörnyű, fájdalmas nap a mai, ami sohasem törlődik ki az emlékezetünkből. Egy igazi jó barát távozott örökre, menthetetlenül, fiatalon, maga után hagyva két pici gyermeket, egy szerető feleséget, egy nagy családot és sok-sok barátot. Nem tudom szavakba önteni, nem tudjuk igazából még felfogni sem, ami történt... Ráz a hideg, gombóc a torkunkban, sokszor elsírjuk magunkat, meredünk döbbenten, fáj, fáj belegondolni, hogy nincs többet. Fáj belegondolni, hogy mi lesz a gyermekeivel, a feleségével, a családjával...
Ferinek régi, jó barátai, én F. által ismertem meg őket. Mindig is tisztelettel, szeretettel telt meg a szívem, amikor rájuk gondoltam, amikor találkoztunk, az maga volt a felpezsdülés, Ő még a legfagyottabb helyzetben is derűt hozott. Milán is imádta. Jókedvű, életszerető, boldog ember volt.
Ma reggel a munkahelyén, minden előzmény nélkül, összeesett. Nem tudtak rajta segíteni.
Nagyon szerettük, nagyon szeretjük a családot is, fontosak nekünk, minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy segítsünk, bíztassuk Őket.
Isten Veled T.!