Láztalanul, különösebb nyűglődés nélkül telt a nap, persze itthonról dolgoznom kell, hiába, hiszen táppénzen nem vagyok. Nehéz, 5 percekre iderohanok a géphez, körmölök valamit, aztán vissza játszani, főzni stb..
Viszont voltunk orvosnál, és elég aggasztó a helyzet. Súlyos hörghurut gyulladása és mandulagyulladása van, azt egyelőre nem tudta megmondani, hogy tüdőgyulladás van-e, pénteken megyünk vissza. Írtó rondán köhög, most megint betaknyosodott, de gondolom, csak lenne láz is, ha tüdőgyulladása lenne...
Sosem volt még ilyen beteg, annyira borzalmas érzés, olyan félelem van bennem. Kapott antibiotikumot, köptetőt, illetve inhalátoros hörgőtágítót. Apa itthonmarad velünk, azért is, mert két emberes az inhalátor: az egyiknek le kell fogni (sajnos Milánnál még ezt a technikát kell alkalmazni), a másiknak pedig adagolni, tartani a készüléket. Meg azért is, mert aggódik Ő is.
Ezek vannak.
Ja igen: megtanult ugrálni :) pár rövid dalocskát is tud énekelni, mint a Mókuska, Boci-boci, hinta palinta, csiga biga... Nagyon szépen beszél, sacperkábé 13 kiló. Mosolygós, barátkozós, incselkedő, huncut, zsivány kópé. Imádom.
