Megvagyunk, csak nincs időm írni. Milán egy hete megint jár bölcsibe, meggyógyult. Szereti, már nem sír reggelente, olyan jó így dolgozni menni, hogy nem sír, teljesen más így otthagyni.
Nagyon szépen beszél, sokat tanul a böliben is. Ma azt mondta, hogy nem látom a golyót, megkeresem.
Nagyon nincs időm gép elé ülni, ihletem sincs, nem is tudom leírni, mennyit fejlődik. Nagyon rossz, hogy nem lehetek vele egész nap, bár azok az órák, amiket naponta együtt töltünk, nagyon tartalmasan telnek.
Kedden azt mondta este alvás előtt, hogy szeretlek :))))
Még mindig köztünk alszik, őszintén szólva nem is próbálkozunk a kisággyal. Pedig a böliben szépen alszik az ágyikón, ez olyan alacsony, rács nélküli kinyitható. 2-3 órákat.
Elmo még mindig a kedvence, most rendeltem neki egy plüst, a bátyó rágta már a fülem miatta.
No, most ha felkel, rohanunk motorozni.
