Na hát az oltás még mindig nagy para nálam, ahogy beadattuk, egész éjjel hánykolódtam, hogy vajon helyesen cselekedtünk-e. Hogy mi van, ha pár év múlva lesz mellékhatása. Hogy mi van, ha az oltóanyaggal együtt belőttek a kis szervezetébe valami génmanipulációt. Mi van, ha impotens lesz. Sőt, fokozhatnám még a végtelenségig, hogy mik jutottak eszembe. De amikor azt hallom, hogy ennyien meg annyian vannak lélegeztetőgépen, akkor erősödik bennem a gondolat, hogy talán jól tettük. Remélem, nem lesz semmi baj. Ma én is hívom a házidokimat, a minimum, ha már a gyereket beoltattam, hogy magamnak is beadatom a vakcinát. Apa nem oltat.

A napjaink nagyon jól telnek, Milán mióta hazajöttünk a kórházból, angyalka lett, olyan jól viselkedik, hogy rá se ismerek. Igaz, a napot éjfél körül zárjuk, hiába volt, hogy csak húsz percet aludt nap közben, akkor is kihúzta addig, pörgött ezerrel. És ez így megy nap mint nap, annyi különbséggel, hogy általában 2 órát alszik nappal. Viszont reggel 9-fél 10-ig alszunk - kompenzálásképpen.

Én tegnap fogorvosnál voltam, haza se mentem, mert későn értem volna haza. Mama szerda estétől nálunk van, Ő van most Milánnal, így én két napra be tudtam jönni melózni. Nagyon nagy segítség ez, annyit, de annyit köszönhetünk neki. Milán imádja, a mama meg viszont. Él-hal érte,

Na dolgozom.