Már csak három hét, és Milán két éves lesz. Nem tervezünk nagy bulit, akik számítanak és tudnak, itt lesznek. Gondoltam Thomasos tortát, aztán leszavaztam, mert lehet, hogy szép, de ízre szar. Na nem. Amúgy is, szeretném én csinálni, úgy mint tavaly. Segítségem is lesz, Kiki biztosan. Én gondoltam egy Timó féle feketeerdő-tortára, valamint egy másikra, rá tetszőleges marcipánnal, gyertyákkkal, akármikkel.
Játék nem sok, mert minek, van egy tucatszorikszanégyzeten, bár thomas és barátaiból sosem elég, de gondoltam egy ki a gyorsabb pályára. Aztán lehet, hogy nem is játszana vele. Kell, vagy csak nekem kell :D??? Gondoltam még sima fa építőkockákra, szeret mostanság építeni. De a netovább netovábbja lenne, egy nyeles, füles falovacska, sörénnyel, amivel lehet száguldani, lehet nagyot álmodni, hogy ő bizony a száguldó paripa. Talán vásárokban lehet ilyet kapni..... Aztán rájöttem, hogy ez még lehet, h korai. Aztán arra is rájöttem, hogy ki kell fizetnünk az autót, így eléggé le fogunk gatyásodni, tehát torta, Percy, és a lényeg, hogy együtt a család. Tényleg nem az ajándék a lényeg.
A múlt hét jól telt, Milán sokat buszozott, amit nagyon élvezett. Apa vitte, én kétszer kísértem csak be, de ha autózunk majd megint, akkor én viszem minden reggel. Mama pedig minden nap értement, ahogy mindig. Nagyon ügyes, pénteken már bekiabált, hogy megjöttünk, aztán rohant is, otthagyva apját. Bent már önállóan kezet mos, eszik, persze a leves még megy a nyakába is, de a többihez már nem nagyon kell segítség. Csak itthon :D Mamánál minden nap, amikor hazaérnek, pisil a wc-be. Csak itthon nem :D
A csütörtök és a péntek szörnyű volt, temetés. Túl vagyunk rajta, de felfogni nem lehet.
Milánon péntek estére sajnos kijött a takony, várható volt, hogy folytatódik az egy hét bölcsi, egy hét itthon sztori. Meg közrejátszhatott a szar hideg idő is, illetve, amin apával jól össze is vesztünk, hogy egy szál bodyban és harisnyában hordta a bölcsibe, mert szerinte ez elég az overál alá. Amikor megláttam, azt hittem, kihullik a hajam. Öltözteti, erre nézem, hogy a gyerek félig felöltözve, és már adja is rá az overált. Mondom, hát a pulcsi, hát a nadrág?! Azt mondja, minek, overál van rajta kint. No komment. Persze overál le, többi ruha fel, de csütörtökig így hordta.
Szóval most elég taknyos, nem viszem, itthon maradunk pár napot, ha visszavinném, még jobban megfázna, nem lenne jó most így fél órákat utaznia. Melóhelyemen biztosan örülni fognak... Lenne már vége ennek a rohadt télnek.