Milán jobban van, ma viszi vissza Apa meg Mama az orvoshoz. Viszont áprilisig már nem fog bölcsibe menni, hogy ne kapjon már el megint valami csúnya dolgot. Ez most nagyon durva volt, hogy két nap bölcsi (előtte is beteg volt másfél hétig) után három fajta nyavalyát kapott el... Hiába, gondolom nem tudja megoldani mindenki, hogy otthon fogja a taknyos gyerekét, én ezt értem is, csak mi szívjuk így meg. Na mindegy, áprilisban már jobb idő lesz, többet lesznek a szabadban, ami nagyon sokat számít, úgy talán nem fog annyira terjedni a nyavaja. Persze így se lehet teljesen kiküszöbölni, lesz, amibe ígyis-úgyis beleesünk majd.

Én most csak egy hetet tudtam vele itthon lenni, mert jelenleg három ember melóját végzem egyedül, jönnek próbanapra a lehetséges új kollégák, betanítás, stb.... Nem tudok otthon maradni :( Ebben pedig az a dühítő, hogy a munkámat otthonról is meg tudom csinálni (persze Milán mellett lehetetlen, mert nem hagy;)), mégis most be kell járnom, meg ha új emberke lesz, akkor is, mert csak nekem van kulcsom, nekem kell beengedni. Ezen a héten, szerdáig a Mama vett ki szabit, ő van vele, csütörtöktől pedig Apa. Aztán ment volna, de Apa elintézte, hogy betegállományba mehessen, illetve Gy. adott neki egy hét szabit az övéből, így még három héttel kitoltuk az otthon töltött időt.

Sajnos a bölcsis farsang így elmarad, szakács lett volna, ez látszott a legegyszerűbbnek, már meg is volt a jelmez. Nem is tudom, mit szólnak már bent, hogy alig jár a gyerek, de gondolom, ezért nem fogják eltanácsolni ;)

Jó lenne, ha végre lezárhatnánk ezt a betegeskedős időszakot.

Amúgy minden oké vele, továbbra is nagy zsivány, bár az utóbbi időben nagyon nyafka lett, a bölcsiből is hozott haza egy adagot, meg persze rátett a fülfájás is. A fülfájás elmúlt, de a nyafi maradt. Türelmetlen - akár az anyja:D -, ha nem sikerül azonnal valami, már sírva afektál, hogy nem sikerül, nem tudom megcsinálni, hiába mondom neki, hogy gondolkozzon, miért nem sikerül, kezdjen bele újból, nem szabad feladni, próbálkozni kell, sikerülni fog, segítek...

A másik, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, a "hisztihányása". Ez tényleg brutális, felhúzza valami kis hülyeségen magát (nem kapja meg a gyógyszeremet, ilyenek), és hányással reagál. Annyira bepörög, hogy pillanatok alatt eljutunk odáig, hogy kidobja a taccsot. Még addig se jutok el, hogy megelőzzem valahogyan (gondolkoztam, hogy lespriccelem vízzel, hátha a meglepettségtől kizökken)... Nem tudom, mit csináljak vele, mert ez nem megoldás, így nem lehet kezelni a dolgokat. Nagy korában is így fog reagálni, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő gondolja? Tanácsokat kérek :)

Nagyon nagy fiú már, napról-napra változik, én meg nem győzök csodálkozni, hogy milyen ütemben fejlődik.

Folyton beszól valamit, amitől fetrengünk, tegnap az "Apa, megharapom a segged, ne aggódjál"-on hahotáztunk. Kár, hogy nem jegyzem le mindig, amiket mond, mert sok mindent elfelejtek.

Nagyvonalakban ezek vannak. Ja, meg most nagyon rámtört, hogy szeretnék egy kistestvért Milánnak, milyen jó lenne, de erre még várnom kell két, két és fél évet, csak akkor kezdhetünk bele a terv megvalósításába. A munka, ugye...