Azt mondják 2008 a változások éve. Rámnézve ez tényleg igaz. Életem legboldogabb évét tudhatom a hátam mögött, és a jövőre nézve ugyanilyen boldog, szép, néha nehéz, néha zűrös, de összességében csodalátos napoknak nézhetek elébe. Persze a dackorszak, vagy a kamaszkor felszínretörését követően lehet, hogy nem így fogok nyilatkozni :DDD
Rengeteget tanultam magamról, a türelemről, a szeretetről, a bizalomról, a hitről, a barátságról, a féltésről, az aggódásról, olyan érzésekkel lettem gazdagabb, amiket sose gondoltam volna. És ezt legfőképpen 11 hónapos csemetémnek köszönhetem, aki mindezeket megtanította, megismertette velem.
Nyálasan hangzik, de az Élet legszebb ajándékát kaptam Milán személyében 2008.01.31-én 14.55-kor. Nekem az a négy nap, amikor megszületett és utána együtt töltöttünk kettesben a csecsemőosztályon, amikor még csak ismerkedtünk egymással, na az a négy nap mindig is a legkedvesebbek egyike lesz számomra. Azt csak mi ketten éltük meg. Utána voltak persze nagyon nehéz napok is, amikor azt hittem az idegosztályon fogok kikötni, de ezeket mind-mind feledtetik azok a kiírthatatlan pillanatok, mint amikor először mosolyodott el, amikor először nyúlt tudatosan egy tárgyért, amikor először átfordult, amikor először mászott sikítozva éppen megérkező apja elé, az első hangutánzások, amikor először mutatta meg a könyvben a farkast és közben morgott is hozzá, és még ezer és ezer megható, örömteli pillanat.
Otthonunk építgetésében is szépen haladtunk, bár még vannak hiányosságok, de hát egy kertesházban mint tudjuk, mindig van mit csinálni.
A munkahelyem is visszavár, számítanak rám, mindig felkeresnek valami megbízással, amit én szívesen, örömmel fogadok, még ha fáradt is vagyok, de ez akkor is az elismerés egyfajta kimutatása. És ebben a mostani helyzetben, amikor százezrek válnak munkanélkülivé és kerülnek egyik pillanatról a másikra utcára, azt hiszem van okom örülni ezen a téren is.
Szóval van egy szuper családom, egy lökött, de imádnivaló férjjel az oldalamon, aki igazi társ. És ha minden ilyen szépen halad a saját útján, akkor azt hiszem félelmek nélkül léphetünk át a 2009-es évbe.
