Milus bölcsis megint, már öt napja! Imád járni még mindig, bár reggel az volt sokáig az első, hogy ebéd, alvás, aztán jön a Mama, ma nem mondta már ezt sem. Igazi nagy fiú, aki tudja, hogy jelenleg ez a dolga. Sokat tanul a bölcsiben is (igaz, sajnos csúnyákat is, döbbenet, hogy már itt is alkalmazzák a kedves, szépencsengő szavakat), jók a dadusok is, tényleg nincs gond.
Hétvégén elutaztunk egy kicsit feltöltődni, nagyon jól éreztük magunkat, Milán az első percben beilleszkedett a társaságba. Nem volt szégyellős, hozta a megszokott dumáját. Most valószínűleg itt hűlt meg egy kicsit: vasárnap esétre kicsit betaknyosodott, elég rossz éjszakánk volt, de most apára volt bízva döntés hétfőn hajnalban, hogy visszük-e vagy sem, mert nekem a héten jönnöm kell, ha piros hó esik, akkor is. Vittük, reménykedve, hogy nem fordul komolyra a dolog. Nem lett semmi, sőt, már már szinte teljesen elmúlt a szüttyögés is. Szóval ezt most talán nem a bölcsis tenyészetből nyelte be. Ez is valami, haladunk, ha kicsi léptekkel is, de :) És közben persze gyötört a lelkiismeret, mert eddig nem éltem át személyesen, hogy milyen az, amikor a gyerekek taknyosan is be kell vinni, akár esik, akár fúj. Ja, megint egy tapasztalattal bölcsebb lettem.
19-én visszük fül-orr-gégészhez. Szerencsére ismerős, Mama által, így jobban bízik benne az ember lánya, mintha egy vadidegenhez vinnénk. Orrmandula-vizsgálat lesz. Remélem, jót fog mondani, azt, hogy nem nagyobb az orrmandulája, és felesleges kivenni. Félek nagyon. Nem tenném ki egy műtétnek, aminek nem is garantált a sikere. Még ha csak egy tíz perces is. Következményei lehetnek. Annyi szörnyűségről hall az ember. Nem beszélve arról, hogy ennek a szervnek védőfunkciója is van.
Én annak ellenére, hogy sokan javasolják, egyáltalán nem vagyok meggyőzve a kivétel szükségességével, bár tény, hogy 3 hetente középfültő-gyulladása van Milusnak. De én ezt annak tudom be, hogy nem szívjuk (sajnálatból) rendesen az orrát. Amúgy nincs semmi baja, nem horkol, nem beszél orrhangon, nem veszi a száján a levegőt. Nyilván a sok takony, amit visszaszív (nem fújja az orrát, hanem visszaszívja), az megy a fülére.
Na, majd kiderül ez is. Mindenesetre tényleg megnyugató, hogy nem egy idegenhez kell mennünk.
Milus mostnában nagyon szeret főzni, mindig is szeretett, de most ez a legfőbb időtöltése. Sok időt tölt velem a konyhában a pulton ülve, amíg én főzök. Bevallom, ennek örülök, mert jobban eljátszok vele így, mintha autózni kell. Én az autózásban kifogyok a témából egy idő után. Névnapjára egy szuper játékkonyhát kap, legalább nem a tv szekrényt fogja sütőnek használni ;)
Annyi mindent tervezünk nyárra, remélem, lesz is alkalmunk megvalósítani. Sok helyre szeretnénk elvinni Milánt.
4 éves korától mehet focizni az otthoni csapatba, heti kétszer van edzés a velünk szemben levől házban. Biztosan vinni fogjuk oda is, hiszen imádja a labdát.
Sokat gondolkozom, hogy mi lesz az ovival, a sulival, a sporttal. Pesten azért nem jó, mert nem ismeri meg a falubelieket, a kortársait, csak felületesen. Mert mire hazaérünk minimum fél 7. Mert hajnali 6-kor kell kelteni. Ha sulis lesz, ez főleg probléma lesz.
Pesten azért jó, mert a Mama hamar érte megy, mert tudnak együtt lenni, ami mindenkinek nagyon fontos. Azért, mert nálunk az oviban hazaküldik a gyereket, ha nem tud cipőtkötni. Mert a dadusok betesznek egy mesét a gyerekeknek, hogy legyenek el, ők addig kint cigiznek. Azért, mert egyáltalán nem foglkoznak velük. Azért, mert ha negyed négy után mész a gyerekért, már fel vannak háborodva. Jelzem, nálunk kb. max. 5 intézmény van, ahol lehet dolgzni. Akinek nem él ott rokona, az nem tud a gyerekért odaérni, ha belerokkan, akkor sem.
Az iskolai oktatást meg nem minősíteném még ennyire sem, mert ahol a három tanárból kettő alkoholista, és az tanít, az felügyel a gyerekekre, az nem tanintézmény. Tehát kilőve.
Így összeszedve az érveket és ellenérveket, marad a pesti bejárás.
