Mint említettem már, sokat változtak a napjaink. Sokkal tartalmasabban telik, számomra is érdekfeszítőbb. A legelején szinte csak "dedós" bohóckodással lehetett elütni az időt, persze közben folyamatosan tanultunk, meséltünk, stb., a kora haladtával fokozatosan haladtunk előre. De most, hogy már tényleg szinte mindent ért, amit egy egyéves érthet, sokkal nagyszerűbb minden. Talán most érzem vele magam a legjobban. Persze, minden kornak megvan a maga szépsége.

Sok minden történik velünk, írni, olvasni viszont nincs időm, ha számítógép elé kerülök, akkor dolgozom. Na de majd most hétvégén :D

Sokat sétálunk saját lábon az utcán is, mosom is a kabátokat, overálokat becsülettel :)

A műanyag kanalak a múlté, megkapta első igazi (gyerek) evőeszközkészletét, elérkezettnek láttuk az időt - pontosabban a nagybratyó, mert tőle kapta -, mivel már az én evőkanalammal, villámmal is szépen evett. A műanyagokat már csak harapta, nehéz volt etetni.

Hétvégére a mamához megy Milán, ami egyszerre jó is meg rossz is, mert hiányozni fog, viszont a pihenés már nagyon-nagyon ránkfér. Valószínűleg templomba is elmennek, ennek örülök; én is szeretném majd vasárnaponként misére vinni, ha már egy picit nagyobb lesz. Ez jó próba lesz arra, hogy hogyan viseli, meddig bírja. Nálunk közel is van a templom, sréhen velünk szemben, még messzire se kell menni :)

Új fog még mindig nincs. Viszont megfigyeltem, hogy a hasfájás hajnalonként bejátszik, ha tejfölös kaját eszik, úgyhogy erre oda kell figyelnem. Általában nagyokat durrant tőle, de nehezen jön ki.

Itthoni mérlegen 11 kiló 10 deka.

Én most megint pocsékul vagyok, azt hiszem elkaptam valami hányós-hasmenéses vírust, egész éjjel a wc-re rohantam. Remélem Milánnak nem adtam át semmit ebből a finomságból.