Megvagyunk, csak annyira sűrűek a napok, hogy hiába ülök munkámból adódóan egész nap a gép előtt, nem tudok írni. Otthon pedig azért se kapcsolom be :)
Szóval. Milán január 31-én betöltötte a két évet! Sajnos, úgy, ahogyan az első szülinapján is, lebetegedett. 38.3-as láz, köhögés, orrfolyás. Így nem is volt nagy ünneplés, csak a család köszöntötte fel pénteken, aztán mi szombaton barátainkkal együtt. Nem vártuk meg a vasárnapot, nem tudtuk, mennyire lesz beteg, úgy voltunk vele, hogy szombaton még nem volt olyan nyügi, legyen inkább akkor. Mamáéknál is finom tortát kapott, itthon is, mindkettő házilag lett készítve és isteni volt. Kapott sok játékot is, most már tényleg Dunát lehetne rekeszteni velük :) Mamáéknál készültek képek is:
Milán számomra a leggyönyörűbb, legtündéribb, legbájosabb, legokosabb, legszebb, leghisztisebb, leg-leg-leg gyerek. Nem sorolom, miket csinál, mert nem érnék a végére.
Általánosságban:
Folyamatosan, érthetően beszél, helyén vannak a ragok, névmások. Imádja a meséket (könyv, rajzfilm), kedvencek: Bogyó és Babóca, Boribon, Anna Peti Gergő könyvek, Elmo, Barney és barátai, Kisvakond mesefilmek. Legszívesebben autókkal és vonatokkal játszik, de mostanában rákapott a gyurmázásra is. Sok színt ismer.
Bölcsi: Imádja. Ma - másfél hét betegség után - megint úgy szaladt be, mintha tegnap lett volna utoljára. Itt gyönyörűen, majdnem önállóan eszik, sokat alszik, játszik, figyeli a többieket. Vannak kedvencei, akikre felnéz, a Bubu és a Kiki. Ők nagyobbak, és ők az Istenek :D Február végén farsang lesz, remélem, nem betegszik le addigra megint.
Alvás: Továbbra is közöttünk, csakis úgy alszik el, ha ott vagyunk mellette. Éjjel párszor felkel inni, de ha nem beteg, akkor egész jól átalussza az éjszakát.
