Újra itthon, igaz, csak hétvégi "szabin". A Dia ma átjött, és egészen véletlenül mit hozott? A suttogó titkai c. könyvet. Szuper, lesz mit olvasnom a kórházban, igaz, már olvastam, de inkább csak átfutottam. Na majd most töviről-hegyire.
Kórházi napjainkról röviden azért írnék pár sort. Hajnalban minden nap bekötik az infúziót, ami jó esetben két óra alatt lecsepeg. 7-kor reggeli, aztán ctg gép vadászat. Sokszor mire géphez jutok, addigra bealszol, ami azt jelenti, hogy fel kell rázzalak, illetve csokival vagy naranccsal doppingollak. Szegénykém, biztosan megbosszulod még nekem ezt :)) Az alapfrekvenciád magasabb kicsit, mint a megszabott 160-as határ, de ez nem baj. Hetente néznek keringésvizsgálatot, ami hála Istennek szuper. Viszont a méhlepényünk kezd elöregedni, most másod fokban érett. Ezzel azért még kihúzzuk egy darabig. Kedden mértek is, 2380 gramm voltál. Az teljesen jó. A kezeim már úgy néznek ki mint egy drogosnak, minden erem tele van a szúrkálások hegeivel. Már 10-nél tartok. Vasárnap, ha visszamegyünk, megint új branürt kell szúrni :s
Szóval a délelőtt még eltelik valahogy, mert mindig van valami program, egyébként meg olvasok és relytvénytfejtek. Sokat mozogsz még mindig, és egyre erőteljesebben. A dokik és a nővérek nagyon rendesek, egy szavam nem lehet. A cukrom viszont megint elcsúszott, a reggeli megint magas, hiába emelik az inzulint. Már alig merek reggelizni. Hízni nem hízom, sőt, talán még fogytam is.
Ma hazafelé sikerült vennem még melltartót, gatyát meg felsőt, ezek remélem már végig kitartanak. Összepakoltam a cuccainkat, amik kellenek majd a szüléshez, illetve utána neked. Most ezeket már be is viszem, hogy bent legyenek. Annyira várom már a nagy találkozást!!! Jó lenne, ha már február lenne.
