Igen, ma "lazultunk". Barátainknál voltunk bográcsozni és sütögetni. Nagyon jól éreztük magunkat, Főnök is élvezte a vendégeskedést. K., a barátnőm kisfia ma sokat foglalkozott vele, puszilgatta, vitte neki a plüssállatkákat, megkérdezte tőle, hogy most mit csinál, és az aranyköpése, megkérdezte: beszartál te vacak? Hát mi szartunk be a nevetéstől :) Sokat foglalatoskodott a kezeivel, apait-anyait beleadott, hogy betömködje a szájába, egyszer még a hüvelykujja is betévedt, de Kornél gyorsan közbelépett: Milán, mit csinálsz, vedd ki a szádból! :D Természetesen nem maradt el a tökélyre fejlesztett nyálbubifújás sem.

Este, amikor már itthon nyűglődni szokott, még mindig nagyon jól érezte magát, természetesen felváltva A. és T. ölében. Annyira sajnálom, hogy nekik még nem született babájuk. Annyira megérdemelnék. Annyira jó szülők lennének. Őszintén együttérzek T. vel, hiszen tudom, hogy milyen gennyes érzés az, amikor az embernek, akit a legjobban szeretsz nem tudod megadni azt, ami másnak annyira természetes: hogy gyermeket szülj neki. Tudom, mennyire selejtesnek érzi magát ilyenkor egy nő. Tudom, én is átmentem ezen. De azt is tudom, hogy őket sem kerüli el a csoda, és előbb-utóbb ők is büszkén hordozhatják a saját kis csomagukat.

Szóval este, amikor hazajöttünk, már jóval a megszokott idő után következett a fürdés velem. Végig mosolygott, sikongatott, közben majd meg ette a karomat :) (megsúgom, hogy fiamnak fürdés közben erekciója volt, vagy mi, nem tudom, ilyen korban minek hívják, de igen kemény volt a kis kukaca) Nem, nem volt hiszti fürdés után sem, pedig számítottam rá, hogy lesz, mivel igen csak éhes volt már a drágám. Evés közben már be is ájult, és most már az igazak álmát alussza.

Imádom, annyira hálás vagyok, hogy egy ilyen csodálatos kisfiú anyukája lehetek.