Milánnal az élet

Remélem, hogy nagy élmény lesz majd a gyerkőcömnek, ha rábukkan erre a dossziéra. Elképzeltem, ahogy olvasgatja a bejegyzéseket, újraélve vele a közös életünk kezdetét, az első közös otthonunk építését, az első kutyás kalandunkat, a hétköznapi és kevésbé hétköznapi dolgokat... Hát íme, kedves Milán. Ez a te naplód. Na meg az enyém :) Te vagy az egyetlen és egyben kedvenc Fiam. :D Érted, miattad létezem. Imádlak, szeretlek, Te vagy nekem a MINDEN. (Pedig néha próbára teszel,) )

Amire büszkék vagyunk

Ennyien

page counter

Ti mondtátok

  • Miskolci Sírásó (blackmamba): Ha megnősz, kiverheted a FARKAM ! (2013.03.11. 12:43)
  • Nani: Olyan rég írtál már! Mi van veletek??? (2011.03.22. 11:20) ez pedig egy ropogós...
  • Nani: Hol vagytok? Hogy vagytok? Hiányollak benneteket.... (2010.10.31. 10:52) laza
  • Nani: Nem lehet egyszerű.... a szíved odahúz és mégis menni kell.... (2010.08.15. 17:41) jönni kell...
  • Nani: Olyan helyes Kisfiú! Örülök, hogy jól vagytok!!! (2010.08.10. 11:04) képek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

ez pedig egy ropogós...

2010.10.31. 15:21 :: bakacsimba

A történet, hogy változatlanul rohan az idő, nekem napi 36 óra se lenne elég. Rohanunk, hajtunk, örülünk, kibukunk, élvezzük az életet, de eközben még mindig csak rohanunk. Borzasztó ez a mókuskerék. A tipikus "apró" dolgokra és magamra nincs időm. Itthonról dolgozom továbbra is, ami jó is meg nem is. Amit utálok, hogy más irígykedve mondja: jaj, de jó neked, otthonról dolgozhatsz! Hm. válasz: Próbáld ki, két hét után sírva könyörögsz, hogy társaságban legyél.

Milán csúcs fazon. Lassan három éves. Okos, megdöbbentő szófordulatokat használ, simulékony, rafinált, határozott, kedves, imádnivaló, mondhatni lebilincselő egyéniség. És fiú létére bájos :) Tipikusan az a pasi, aki mindenkit levesz a lábáról. Tudja, hogy mit akar, és azt is, hogy hogyan érje el. Én egyet remélek, hogy tisztességesen fog bánni majd a nőkkel, és nem fogja kihasználni a helyzetét. Jó pasi már most is. És még milyen lesz...

Nem vagyok beképzelt, elfogult, én azt is megmondom egy gyerekre, ha nem túl szép.

Visszapofázik kőkeményen anyjának és apjának, kevésbé szófogadó, próbálunk szigorral és következetességgel egyensúlyozni: kevés sikerrel. Már nem számít, ha azt mondom, hogy ha szétdobál valamit, az a kukába kerül: azt mondja, sőt, már magától, mielőtt én mondanám neki: dobd ki a kukába... rászólunk: de, akkor is csinálom. közben persze rötyög. a fejünkre nőtt kissé, bár azért tudok rá hatni, de megvan a maga akarata. nem is akarom letörni, viszont azt se szeretném, ha 14 évesen ránk csapná az ajtót. Én nem érzem úgy, hogy elrontottam bármit is, mert boldog, kiegyensúlyozott gyerek, de talán tényleg be kéne vezetni valami határozottabb nevelési "taktikát". Nem taktika, de a nevelési módszereinken lehet, h tényleg lenne javítani való. Tudom, hogy mindenki a saját családjából hozza magával az erényeit és a félelmeit is. Le kell menni a gyökerekig, ami nagyon nehéz feladat. El kell mélyülni, esetemben, hogy miért nem tudok pl. következetesebb lenni, esetenként, ha tényleg megérdemli, büntetni. Hogy mitől félek, hogy miért félek attól, hogyha szigorúbban fogom, akkor "nem fog szeretni". Hülyeség, tudom, de nem tudom, hogy miért.

Bölcsi. 9 hét telt el betegség nélkül, kilenc hét folyamatos bölcsi. Utána egy hetet itthon volt torokgyulladással, de nem volt láz, és nem ment rá a fülére. Nem kellett antibiotikum, mint előtte.

Sokat gyurmázunk (tegnap, mivel már kifogytunk a készletből, főztem Cucka-féle gyurmát: csodálatos, gyurnivaló találmány, ajánlom mindenkinek). Buszozás, autózás továbbra is első helyen áll, bár már végre kezdünk szerepjátékokat is játszani, nagy örömömre. A társasjáték lesz a köv. lépés.

96 cm és 17,5 kiló. Nem kövér, stramm, izmos gyerek, csodálatos háttal, vállal és popsival. Kicsit x lábú. Elöl még mindig kevés hajjal rendelkezik, egyébként szőkés barna. Szeme színe barnászöld. Szeplősödik orrnál, imádnivalóan rosszcsont kinézete van vele.

3 komment

régi bejegyzés, amit elfelejtettem publikálni....pedig itt volt, vázlatban...

2010.09.16. 00:53 :: bakacsimba

Jól telt a nyár. Nem vagyok termékeny, de őszintén szólva letojom. Nem ez az első. Milán megkapja mindenből azt, ami belátásunk szerint a legjobb neki, próbáljuk kielégíteni az igényeit, hol több, hol kevesebb sikerrel. Így van ez mindenkinél szerintem.

Emlegetett személy, alias Csibi (mint csibész) megérdemelten hasznája nevét. Az. A szó szoros értelmében, de ez így van jól. Sokszor kivagyunk, hogy minden másodpercben igyényel minket, szó szerint pisilni se tudunk tőle, mert hisztit rendez, de ha belegondolok, hogy pár év múlva visszasírom ezt, akkor meg folyton szeretném, hogy rajtunk csüngjön. Nem igazán érthető, lehet, majd a MIlánnak úgyis személyesen elmesélem. Csak egy-két ízlelőbimbónyi ez a blog, hogy emlékezzünk, mire is kell emlékezni.

Ez bevezetőnek elég volt. Talán. A fontosak. Bár minden fontos, kiemelni semmit nem lehet. Próbálom leírni a legfontosabbat. Nem akarom, hogy a már amúgy is reményvesztett blogom íratlan legyen;) Milánnak kezdtem írni, meg a családnak. Most is nekünk írom. Bár ez is mindegy, mert itt fejben minden megvan. Vagy nem? Nem, ne füllentsünk, nincs meg minden. Emlékszem - talán -, hogy milyen volt - három hónaposan. De nem minden eleven emlék él már bennem sajnos, csak képek, videók, hogy milyen is volt tényleg. Sok mindent elfelejtünk :(

Voltunk - utolsó bejegyzésem alapján írom - a tjopikájiumban. Élvezte, bár a felét végigrohantuk, mert csak a cápák... Cápaőrület ezerrel. Ahogy utánozza, elsorolja, milyen cápák léteznek. Milyen foga van, milyen a bőre, mekkora. Mindent tud. Cápatudós :D Imádom. 

Lecsengett. Ahogyan a halőrület is. Van 100 literes akváriumunk. Kellett, mert kellett. mert Csibinek a halak voltak a minden. Lett. Van. Etetjük, évente tisztítjuk, folyamatosan zúg a szűrőberendezés, rájuk se néz, de van, mert a legfontosabb, hogy neki ez egykor öröm volt :))

Milán 4! hete folyamatosan bölcsis. Sose volt még ilyen, legtöbb eddig egy hét volt, az is talán egyszer. Igaz, még nincs annyira baciszezon, az idő is elég jó, de akkor is ez már kecsegtető. Talán volt értelme, hogy kivették az orrmanduláját. Imádja a bölcsit. A változás annyi, hogy Apa viszi egyedül, mert én itthonról dolgozom. Bent mondja is a gondozóknak, hogy anya a laptopon dolgozik ;) Változatlanul Mama jár érte, nem is tudom elmondani, hogy mekkora segítség ez. Keveset látom, ksit kevesebbet, mint amikor még bejártam melózni :( Ez nem túl jó.

Szobatisztaság. Ez félig megvan. Nappal (alvásnál se) nincs rajta pelus, szól mindig, ha pisilni kell. Kizárólag wcbe vagy fűbe. Éjjelre pelus, bár ő nem akar, de muszáj, mert bepisil különben. Kakiláshoz pedig pelust kér. Ügyes, nem zavar, hogy pelusba kakil, egyszer úgyis megunja ;) Persze szigorúan megtekinti az eredményt, nyugtázza, amit már amúgy is tudunk: ronda, büdös, övé.

Alvásügyileg ott tartunk, ahol elkezdtük, pedig annyira ígéretesen indult. Szépen aludt az ágyában, igaz, legtöbbször én vagy apa ott aludtunk a szobájába a földön. Na ez nem volt megoldás, mert így nem sok értelme volt, hogy mi külön, gyerek nem egyedül... Lényeg, hogy egy hónap saját ágyban alvás után megint együtt alszunk hárman, a mi ágyunkban. Ügyes, következetes szülők vagyunk ;)

Cumisüveg még mindig megvan, de csak itthon használja. El kéne már vennem tőle, nem akarom, hogy tönkremenjenek a fogai. Amúgy nem zavarna, felőlem használhatja, akinek meg nem tetszik, ne nézze. Többször mondta, hogy fáj a foga. El fogom vinni fogorvoshoz. Sajnos néha cukrot is szokott enni, de ezt is abbahagyjuk, két napja nem kap. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy folyton cukrot eszik, de egy-kettő biztosan lecsúszik egy nap. Hát, lehet erre azt mondani, hogy hú meg ha, de úgy vagyok vele, hogy ha én nem adok neki, máshol úgyis kap. meg ha teljesen tiltom tőle, nagyobb korában majd kicselez és két kézzel tömi majd magába.

 

Szólj hozzá!

laza

2010.08.12. 16:41 :: bakacsimba

tegnap meg ma igazán kedvemre való napot tartottunk Csibivel. Olyan letojok mindent, csak a játék, a szórakozás. Szaladt a lakás, mosatlan hegyekben, meló úszott, pedig így is el vagyok havazva. Nagyon szuper volt, sokat nevettünk, jól éreztük magunkat. Ma erdeivasúttal felmentünk Királyrétre, barangoltunk, játszótereztünk. Többször kéne így lazázni...

23-tól megint bölcsi :( Mondjuk neki jó lesz megint gyerekek között.
Jövőhéten végre itthon lesz Apa is! Most hétvégén tropicarium. Megyünk cápanézőbe. Kíváncsi leszek, hogy fog neki tetszeni.

2 komment

jönni kell...

2010.08.11. 22:37 :: bakacsimba

azért az döbbenet, hogy egy két és félévessel mindent meg lehet beszélni... Ok, néha vannak hisztik, de azt is le lehet kezelni. Néha kell egy kis zsarolás... na, persze, ha másképp nem megy.
Macska. rajtam ül, és irtó büdöset szelel. Szeretjük őt is.
Azért szar, hogy fekszem a Csibi mellett, nagy nehezen elaltatom, persze a kérdés, hogy alszol-e velem - erre a válasz: persze kicsikém, itt vagyok veled, majd már elaludnál, olyan jó lenne végre a gyermekeddel húzni egyet, mert eddig is vele aludtál - mostanság a matracon, ő a saját ágyában-, de most összepisizte valahogyan az ágyát, este fél tizenegy körül meg már, mire végre lehiggasztod, nem mondod, hogy akkor ágyneműhúzás - inkább gyere a nagyágyba. Örömmámor részéről, örömmámor részemről, végre, persze, lehet, hgoy a saját ágyban alvás tézis megdől, persze mondom, hogy csak ma, egy alkalom, kivételesen, ő röhög rajtam, látja a határozottságot ;) ....

...de jönni kell, mert vár a szaros meló, nem lehet boldog az a pár perc sem annyira... alszik, talán... próbálok osonni, áááá.... anya... itt vagyok drágám. nem mész el? már hogy mennék, itt alszom veled... a francot. hazudok. jönni kell. elalszik. kiosonok. vérzik a szívem.
de holnap megyünk erdei vasutazni. én meg majd éjjel valamikor úgyis bebújok mellé. talán nem tudja meg, hogy nem voltam végig mellette...
 

1 komment

képek

2010.07.30. 22:50 :: bakacsimba

 

1 komment

túl a "nehezén"

2010.07.30. 22:43 :: bakacsimba

Úszok a boldogságban, hiszen nem túlzás azt állítani, hogy a fiam jobb gyerek a műtét óta, mint előtte volt. Alig van hiszti, hogy csak a legfőbb változásokat említsem. Tényleg nehéz napokra számítottam, el se tudtam képzelni, hogy hogyan tudom majd megmagyarázni neki, hogy miért nem ugrálhat, motorozhat, hintázhat, azt hittem, hogy folyton ott kell lesben állnom, hogy figyeljem minden mozdulatát. De nem, mert okos, értelmes - ezt eddig is tudtam, de aki ilyen fordulatszámon pörög... -, és betart minden "szabályt".

ÉS! Három napja a saját ágyában, a saját szobájában alszik, igaz, este még ott kell lenni vele, amikor elalszik, és a biztonság kedvéért én is vele alszom egy matracon az ágya mellett, ha éjjel (műtét előtt hetekig 6-7-szer ébredt fel ordítva, forgolódott) felriadna, ne kelljen átszaladgálni, de amióta a saját ágyában alszik, nem forog, egyszer vagy kétszer ébred, így ma még vele alszom, de holnap már áttelepszem a saját ágyikómban. Első napon még bepróbálkozott, hogy ő a nagyágyban alszik, de mondtam neki, hogy az már nem jó, kinőttük, nem férünk el hárman, meg ő már nagyfiú és van saját ágya. Ez is a kórháznak köszönhető, hiszen ott muszáj volt egyedül aludnia az ágyban, mert kicsi is volt, rácsos is volt, nem feküdhettem be mellé, csak a széken ülve a kezemet dughattam be.

 

Az étvágya továbbra is nagyon jó (16 kiló, a kádból már alig tudom kiemelni), ma voltunk kontrolon, minden ok vele, akit utána műtöttek kisfiút (3 éves), volt hőemelkedése, a gyakori vállból fordulás is jelentkezett nála, nyügisebb volt, étvágya se nagoyn volt. Szóval Milán jobban viselte az utánakövetkező napokat is.

 

5-6 nap múlva már mehet társaságba, persze még itthon lesz, nem megy bölibe. Jövő héten mama jön ki, ő lesz vele, csütörtöktől pedig a Kriszti is szabin lesz, akkor hazamennek, és ott marad hétvégéig Milán. Elmennek majd lagziba, állatkertbe, vonatozni, csuda jó dolga lesz. Mi addig dolgozunk. Aztán augusztus 23-ig én leszek még vele itthon. Jó lesz, mert nyár van, és nincs annyi meló, így tudunk majd csavarogni, vagy ha jó idő lesz, medencézni, nem kell az időbeosztásomat figyelni, tényleg a háztartás mellett csak rá fordíthatom az időmet.

 

Cicán, Boci jól van, a nap nagy részét az udvaron tölti, Dorkával, a kutyussal már összebarátkoztak, enni, aludni, simogattatni, bújni jár be. Imád mellkason feküdni, nyakban lenni, tényleg nem bántuk meg, hogy itt maradt.

Szólj hozzá!

Orrmandulaműtét

2010.07.27. 21:20 :: bakacsimba

 

Reggel nyolcra értünk be a kórházba. Utána összeszedték a csapatot, kiadták az ágyakat, majd várakoztunk. Kaptunk kórházi pizsit, aztán kilenc óra körül megérkezett a nővérke is a nyugatós, bátorító orrcseppel. Először volt nagy sírás, mert az orrcseppet amúgy sem szereti, de főleg, mert csípett. De ez nem tartott sokáig: hamarosan egy kába, de nagyon bátor, vigyorgós gyereket tartottunk az ölünkben. Negyed tíz körül vitte el a műtős az előkészítőbe a lila és a kék delfin kíséretével.

Innentől életünk legborzalmasabb perceit éltük át. Imádkoztunk, fohászkodtunk, körmötrágtunk. Vártunk, vártunk, vártunk, majd 11 előtt nem sokkal kihozták. Az altatás hatására nayon nyűgös volt, sírt, orrhangon szörcsögött, nem tudta a szavakat kiejteni, csak artikulálatnalul. Aztán kezdett megnyugodni, kereste apát, a mamát. Utána már többnyire csak azért sírt, mert a szomszéd kisfiú is. Végül most (11.25) elszundított.

Remélem, mire kialussza magát, minden ok lesz. Infúzióban 6 óránként kapja a fájdalomcsillapítót. Délben ihat először, cumisüveg kizárva.

Egy körül ébredt. Utána szépen ivott pohárból, semmi hiszti nem volt a cumisüveg miatt. Jelezte, hogy éhes, de mondtuk neki, hogy majd kicsit később kap tejbegrízt. Innentől mesenézés volt, Plutót kért. Sírás nem nagyon volt, persze mosoly se, és nem is dumált, de ez érthető.

Apa végig velünk volt, de sajnos egyszerre csak egy ember lehetetett a szobában, így amikor ő jött be, én kimentem. Mondjuk jól esett felkelni arról a kényelmetlen faszékről.

Négykor jöttek Mamáék is, addigra pont megint elaludt. Végül felkeltettük, mert a gyógyszert is meg kellett kapnia. Volt nagy öröm, végre az ágyából is ki lehetetett csalni. Krisztivel rótták a köröket :) Megkapta az ígért tejbegrízt is, amiből majdnem az egészet bevágta. Mama hozott krémtúrót is, abból is evett egy-két kanállal. Végül anyu is bejött Milánhoz. Majd a Dédi is.

Este még evett egy banánt, kért túróstáskát és pogácsát, persze ezeknek csak a belsejét kapta meg. Nagyon jó étvágya volt ahhoz képest, hogy műtötték. Fürdeni nem akart, öltözésnél meg peluscserénél volt este egy nagyobb hiszti, de ezt leszámítva nem volt semmi különös sírás. Fél tíz körül aludt el, jobban aludt mint itthon :) Jó, párszor sírva ébredt, de hamar meg lehetetett vígasztalni, illetve ennyit se ébredt volna, ha a szomszéd kisfiú nem sír.

Reggel nem evett, de aránylag jó kedvű volt. 9-kor már jöhettünk is haza.

A dokink és a nővérek is nagyon rendesek voltak, mindent elmondtak, tanácsokat adtak az itthoni két hétre. Pénteken megyünk kontrollra.

Szóval én százszor rosszabbra gondoltam, de Milán nem nyűgösebb, mint máskor. Jól viseli, eddig nem volt még hőemelkedés sem. Oda kell rá figyelni, és rászólni, ha ugrál, szaladgál, de aránylag ezt is jól lehet kezelni. Apa itthon van, és ez nagy segítség.

Az én éjszakám pocsék volt, fáj mindenem, nagyon lassan telt az éjszaka, jó lett volna, ha ki tudom nyújtani a végtagjaimat, és hátradőlhetek. Délután aludtam egy kicsit, amikor Milán is (a saját ágyában aludt a szobájában!!!!), de fáradt vagyok.

Remélem, ezután is minden ok lesz, és hamar letelik a két hét.

Köszönünk minden telefont, üzenetet, jól esett :)


 

1 komment

Címkék: orrmandulaműtét

Előkészületek a műtétre meg a többi

2010.07.23. 15:05 :: bakacsimba

Ma reggel voltunk vérvételen. Ki kell jelentenem, hogy az én fiam egy HŐS. Csupa nagy betűkkel. Se sírás, se nyávogás, helyette dumált, aszisztált. Vérvétel után még aneszteziológushoz is hivatalosak voltunk, ott megvizsgálták, elmondták a műtét menetét. Csibi ott is ugrált, szaladgált, dumált, érdeklődött :) Mondta is az altatós, hogy aki ilyen magas fordulatszámon pörög, az biztosan könnyen átvészeli majd a műtétet. Reméljük, úgy lesz.

Szóval zabszem a fenekünkben, nagyon izgulunk, de minden rendben lesz! Hétfőn, 26-án reggel nyolcra megyünk...

Egyébként jól van a kis zsivány, igaz, három hete itthon van, mert a bölcsit három nap után takonnyal zárta, most meg szünet van, de amúgy se vittük volna már műtétig. Jövőhéten Apa is itthon lesz velünk, aztán jön a Mamuci - így hívja mostanság Milán :) -, ő lesz vele egy hetet, addig én is bemegyek melózni, utána megint én aug. 23-ig. Van egy jó nagy medencénk, Milánt alig lehet belőle kihalászni, mindig csak ott lenne, reméljük, a lehülés után jön megint a jó idő. Igaz, két hétig nuku bármi is, kizárólag lakás, mese, olvasás, kirakózás, autózás... nem is tudom, mi lesz, ezt lesz a legnehezebb megoldani.

Megvolt a keresztelő is, így közel két és fél évesen már igazán aktuális volt. Féltünk, hogy visszabeszél majd Feri atyának, de szerencsére az előtte levő több mint egy órás misét is simán bírta, végig ült, nem rosszalkodott, néha autózott, néha beszélt egy kicsit az ő amúgy is nagy hangján, de ezen kívül tényleg nem volt semmi gond vele. Aztán jött a keresztelő, ami szintén nagyon jól sikerült, nem volt gond a "fejmosás" sem. Lehetett volna meghittebb is, lehettek volna többen is, de nem így sikerült, nem baj, lényeg, hogy keresztény a gyermekem.

Ezek után úgy döntöttem, hogy mivel ilyen jól viselkedett, megkockáztatom őt elvinni magammal vasárnaponként, persze, ha neki is van kedve jönni, meg felkelni ;)

Újdonság, hogy van egy cicánk. Nem terveztük, de itt maradt, nagyon aranyos, nem félős, bújós, játszós, fekete-fehér, igazi kis szeretetgombóc. Megbarátkoztak már a kutyussal is. Igaz, Milán néha nyúzza, nem cipeli, hanem ráfekszik, rádobálja a párnákat, de most legalább ki tudja használni a hét életét. Tényleg aranyos, Milán Bocitejnek nevezte el, gondolom, hogy azért, mert mielőtt megkérdeztük, hogy mi legyen a neve, tejet adtunk a cicának. Szóval ő Boci. A foltjait tekintve illik rá a név.

Csibi tökéletesen beszél, igaz, a szó eleji v betűt h-nak ejti, illetve sokszor felcseréli a szavakban a v-t és a h-t. Illetve a val-vel ragot igazi ősmagyarosan, val-vel-nek ejti :) Nagyon hangosan beszél, én remélem, hogy csak a bölcsi miatt, mert ott azért túl kell ordítani pár gyereket, és nem pedig azért, mert esetleg károsodott a hallása a sok fülgyuszi miatt. Azért erre még rákérdezek majd a dokinál.

Továbbra is akaratos, hisztis, nem játszik egyedül, nem tudom, mikor jön el a pillanat, hogy egyedül is elvonul egy tíz percre játszani. Képes akár órákon át (az adat nem hiteles, mivel sosem próbáltuk órákon át váratni, max. 20 perc, tovább nem bírtuk) nyávogni, ordítani, hogy anya, gyere már játszani, autózni, akármi... Minden rendben van, de még pisilni se lehet tőle, nemhogy dolgozni. No, de majd ha már elzavar, hogy hagyjam békén (talán 16 évesen;)), akkor visszasírom ezt ;)

Még mindig velünk alszik, még mindig úgy, hogy ott kell vele feküdni, amíg el nem szenderül. Nehéz, sok időt elvesz, ezért, ha túl lesz a műtéten, akkor most már TÉNYLEG rászoktatjuk az egyedüli elalvásra. Az nem érdekel, hogy köztünk, de ne kelljen aszisztálni hozzá.

Szobatisztaság. Hát, talán haladunk. Itthon nincs rajta pelus legtöbbször, kevés a baleset is, viszont nem szól, hogy kell, mindig nekünk kell kérdezni, illetve mondani, hogy üljön rá bilire vagy a wc-re. Kakihoz kizárólag pelus, akkor persze szól, hogy kakilni kell és kér pelust ;) Alváshoz szintén pelus.

Még mindig cumisüvegből iszik, holott pohárból is tud szépen, önállóan, csak ez így kényelmesebb. Hát, nem tudom, hogy műtét után lehet e cumizni... Az etetéssel is hasonló képpen van, tudna villával enni, de mégis nekünk kell etetni. Majd kinövi...

Most elkezdem összeírni,hogy mit kell majd magunkkal vinni a kórházba. Nekem majd egy szék jut, de sebaj, állva is kibírnám, ha arról van szó, hogy ott legyek vele éjjel is. Délután úgyis jönnek a mamáék, addig kicsit mentesítve leszek, talán wc-re is eltudok majd menni :)

Sok-sok drukkot kérek mindenkitől!!!!

4 komment

Címkék: orrmandulaműtét

2010.06.25. 09:13 :: bakacsimba

Megvan a műtét időpontja: július 26. Hát be vagyok rosva, de minden rendben fog zajlani, nem lesz semmi baj. Most harmadik hete van megint itthon. Ennél csak jobb lehet utána. Igaz, a héten már nem volt beteg, picit köhögött csak, de nem akartuk, hogy rákapjon még valamit, így keddig én, szerdától meg a mamáék vannak vele. Tegnap állatkertezni voltak, Milán nagyon élvezte, biztosan fog róla mesélni a zsivány.

Két hete levágtuk 1 milisre a haját, most tiszta apja :)

 

Szólj hozzá!

miegymás

2010.06.10. 09:37 :: bakacsimba

ragozni nem kell, Csibi folyamatosan beteg a fülével. Érik nagyon az orrmandula kivétel... Nem állapot a két hetente antibiotikum-kúra, nem állapot, hogy lázas, hogy fáj a füle, torka.

Azt hiszem, lekezdünk talán a szobatisztaság útján haladni. Nála ez elég sajátosan működik, ugyanis ha nincs rajta pelus, tartja a pisit (kakit) másfél órán keresztül is, de szólni nem szól, hogy kell, mindig kérdezgetem, és az udvaron a füvet meg a fát locsoljuk meg. Bili, wc szóba se jöhet. Hát, ha belegondolok, hogy ha esős idő lesz megint, hogy viszem ki a szabadba... Na mindegy, már ez is nagy lépés, így is büszke vagyok rá :)

Az, hogy milyen cserfes, nem is lehet leírni. Amióta elkezdett, szépen beszél, helyesen használja a ragokat, időket, névmásokat. Mostanra meg már olyan kifejezéseket használ... tudja, hogy mit jelent a szeretni, a boldogság, az öröm, és tud még számtalan fogalmat.

volt egy (nem egy) nagyon édes megnyilvánulása még régebben: Ebéd után lefekszünk, alszunk, felébredek, utána jön az apa, és én nagyon fogok örülni :)

Bölcsit továbbra is imádja, ha nem beteg ;) Múltkor adtam az egyik gondozónéninek fényképezőt, amivel csinált kisfilmet. Sajnos ekkor már nagyon bújkált Milánban a nyavaja, így nem volt elemében, de nyűgös se volt még. Olyan jó volt egy kicsit belekukkolni a bölcsis életébe ;)

Vettünk most neki egy kicsi medencét, amibe egyedül is elpacsálhat, persze, mindig ott vagyunk mellette, ezt alap, de egy nagy medence több gonddal jár, addig megteszi neki ez is, amíg fel nem állítjuk a nagyobbat. Élvezte, hogy kint pacsálhat a szabadban, ma is mamával ki fognak majd menni, ha nem süt már úgy a nap.

A homokozó: szereti, de amint homokos lesz akár ő, akár a játék, elkezd rinyálni, sírni, hogy koszos, vizes, és nem fogja meg. Apa tegnap csinált neki egy szép homokozót, lefestette, feltöltötte... Hát, nem minden gyerek egyforma. Igaz, ő nem töltötte előtte az idejét játszótereken (sokat voltunk, de a nagy kert, ismerősök miatt nem volt szükség rá), így talán ezért ódzkodik tőle ennyire.

1 komment

2010.05.11. 18:48 :: bakacsimba

Milus bölcsis megint, már öt napja! Imád járni még mindig, bár reggel az volt sokáig az első, hogy ebéd, alvás, aztán jön a Mama, ma nem mondta már ezt sem. Igazi nagy fiú, aki tudja, hogy jelenleg ez a dolga. Sokat tanul a bölcsiben is (igaz, sajnos csúnyákat is, döbbenet, hogy már itt is alkalmazzák a kedves, szépencsengő szavakat), jók a dadusok is, tényleg nincs gond.

Hétvégén elutaztunk egy kicsit feltöltődni, nagyon jól éreztük magunkat, Milán az első percben beilleszkedett a társaságba. Nem volt szégyellős, hozta a megszokott dumáját. Most valószínűleg itt hűlt meg egy kicsit: vasárnap esétre kicsit betaknyosodott, elég rossz éjszakánk volt, de most apára volt bízva döntés hétfőn hajnalban, hogy visszük-e vagy sem, mert nekem a héten jönnöm kell, ha piros hó esik, akkor is. Vittük, reménykedve, hogy nem fordul komolyra a dolog. Nem lett semmi, sőt, már már szinte teljesen elmúlt a szüttyögés is. Szóval ezt most talán nem a bölcsis tenyészetből nyelte be. Ez is valami, haladunk, ha kicsi léptekkel is, de :) És közben persze gyötört a lelkiismeret, mert eddig nem éltem át személyesen, hogy milyen az, amikor a gyerekek taknyosan is be kell vinni, akár esik, akár fúj. Ja, megint egy tapasztalattal bölcsebb lettem.

19-én visszük fül-orr-gégészhez. Szerencsére ismerős, Mama által, így jobban bízik benne az ember lánya, mintha egy vadidegenhez vinnénk. Orrmandula-vizsgálat lesz. Remélem, jót fog mondani, azt, hogy nem nagyobb az orrmandulája, és felesleges kivenni. Félek nagyon. Nem tenném ki egy műtétnek, aminek nem is garantált a sikere. Még ha csak egy tíz perces is. Következményei lehetnek. Annyi szörnyűségről hall az ember. Nem beszélve arról, hogy ennek a szervnek védőfunkciója is van.

Én annak ellenére, hogy sokan javasolják, egyáltalán nem vagyok meggyőzve a kivétel szükségességével, bár tény, hogy 3 hetente középfültő-gyulladása van Milusnak. De én ezt annak tudom be, hogy nem szívjuk (sajnálatból) rendesen az orrát. Amúgy nincs semmi baja, nem horkol, nem beszél orrhangon, nem veszi a száján a levegőt. Nyilván a sok takony, amit visszaszív (nem fújja az orrát, hanem visszaszívja), az megy a fülére.

Na, majd kiderül ez is. Mindenesetre tényleg megnyugató, hogy nem egy idegenhez kell mennünk.

Milus mostnában nagyon szeret főzni, mindig is szeretett, de most ez a legfőbb időtöltése. Sok időt tölt velem a konyhában a pulton ülve, amíg én főzök. Bevallom, ennek örülök, mert jobban eljátszok vele így, mintha autózni kell. Én az autózásban kifogyok a témából egy idő után. Névnapjára egy szuper játékkonyhát kap, legalább nem a tv szekrényt fogja sütőnek használni ;)

Annyi mindent tervezünk nyárra, remélem, lesz is alkalmunk megvalósítani. Sok helyre szeretnénk elvinni Milánt.

4 éves korától mehet focizni az otthoni csapatba, heti kétszer van edzés a velünk szemben levől házban. Biztosan vinni fogjuk oda is, hiszen imádja a labdát.

Sokat gondolkozom, hogy mi lesz az ovival, a sulival, a sporttal. Pesten azért nem jó, mert nem ismeri meg a falubelieket, a kortársait, csak felületesen. Mert mire hazaérünk minimum fél 7. Mert hajnali 6-kor kell kelteni. Ha sulis lesz, ez főleg probléma lesz.

Pesten azért jó, mert a Mama hamar érte megy, mert tudnak együtt lenni, ami mindenkinek nagyon fontos. Azért, mert nálunk az oviban hazaküldik a gyereket, ha nem tud cipőtkötni. Mert a dadusok betesznek egy mesét a gyerekeknek, hogy legyenek el, ők addig kint cigiznek. Azért, mert egyáltalán nem foglkoznak velük. Azért, mert ha negyed négy után mész a gyerekért, már fel vannak háborodva. Jelzem, nálunk kb. max. 5 intézmény van, ahol lehet dolgzni. Akinek nem él ott rokona, az nem tud a gyerekért odaérni, ha belerokkan, akkor sem.

Az iskolai oktatást meg nem minősíteném még ennyire sem, mert ahol a három tanárból kettő alkoholista, és az tanít, az felügyel a gyerekekre, az nem tanintézmény. Tehát kilőve.

Így összeszedve az érveket és ellenérveket, marad a pesti bejárás.

 


1 komment

2010.04.30. 13:40 :: bakacsimba

szóval utóbbi bejegyzésem után Csibi ment egy hetet bölibe, aztán vasárnapra köhögött, hétfőn meg már kiderült, hogy mandula, két oldali középfültő-gyulladás és hörgőgyulladás is van a terítéken. Tényleg nem szól most már másról ez a blog, csak a bölcsis betegségeiről. Mindamellett, hogy nincs is időm írni. Amikor meg tudok, akkor csak eza téma. A francba.

Na. Immáron negyedik hete van itthon Csibilébiantifrász. Már nincsen különösebb baja, csak az egyik füle van "behúzva". az első hét jó volt, a második vége gáz, akkor csúcsosodott ki a betegsége úgy, hogy már kötelet kerestem, aztán utána megint jó, sőt, az utolsó napokban már azt mondtam, hogy még jó, hogy nincs netem, így nem kell dolgoznom, lelkiismeretfurdim se lehet, mert nem lógok, és úgy tudtam a gyermekemmel lenni, hogy tényleg csak Vele, csak Vele kellett foglalkoznom. Istenem, annyira más volt így! Felhőtlenül, egész nap a kertben, sétáltunk, játszottunk, nem kellett közben rohanni melózni, nem kellett emiatt leültetni a dvd elé, hogy nézz meg a ˇ"Varázsceruzát", addig, ameddig dolgozom. Imádtam.

Most a Mama vett ki szabit, úgy hogy előre elvégezte a melóját, amit tudott. Én be tudtam jönni dolgozni addig, aztán még hétfőn és kedden megint otthon, mert Apát nem engedik el szabira se, annyi a meló. Jövőhét után pedig nem lehet a gyerek beteg, mert senki sincs, aki a melóhelyen váltson. NEM LEHET BETEG.

 

2 komment

Elmúlt egy hét... nagyon jól... beteg gyerek mellett illik ilyet mondani?

2010.04.02. 22:33 :: bakacsimba

Pimpi hála Istennek jól van, füllgyuszi, kicsit piros torok, de sikerült láz nélkül kiheverni, viszont, sajnos antibioval végigcsinálni. :((( Imádtam Vele itthon lenni, hamar elröpült a hét, igaz, csúnyán hangzik, és csúnyán vágja ki magát, de bár beteg volt egy kicsit, de legalább együtt lehettünk. Rég volt erre alkalom, munka, csak a rohanós hétvégék, aztán a nagy törés, amikor Apa volt vele itthon (előtt pár napig Mama is volt vele, nagyon sokat segített ezzel. Januártól szerencsére annyi ideje lesz Milusra, amennyit Ő szeretne, és amennyit az unokája is kíván). Az apás időszak csúnyán elbánt velem...

Sosem volt Milán pár napnál többet Apával, mióta megszületett, természetesen velem volt. Addig is nagyon apás volt, igaz, voltak periódusok, de másfél éves korától erőteljesen rástartolt Apára. Így is van ez rendjén, igazságtalan talán, hogy csak mi élvezzük a "felhőtlen" együttlétet a gyermekünkkel. Aztán jött a böli, amikor ugyanannyit látott már csak engem is, mint az apját. Ez se volt még gond.

Viszont, amikor beteg volt, és - igaz, egy hét után, amikor már nem volt semmi baja, csak itthon tartottuk, hogy ne is legyen (jóóó ez a bölcsis dolog) - elmentem dolgozni, akkor olyan szinten lett apás, hogy minden nap úgy jöttem haza, akár egy idegen. Nem igazán tudtam besimulni a napjaikba, hazajöttem, köszönt a fiam, aztán el is siklott mellettem, nem hagyott bekapcsolódni a játékba, sőt, elzavart, én eközben megfőztem, amúgy is kellett, de le is kellett kössem magam, mert a szívem szakadt meg. Aztán, amikor sírva fakadt, amikor nem az apja bújt mellé este alváskor, "csak én"... és nem hiszti sírás volt, hanem zokogott, elzavart, apjáért ordított, csak Ő kellett neki. Felkapcsoltam a villanyt, már én is zokogtam, hogy miért csinálja ezt, hát itt vagyok, Apa csak a nappaliban van kint... látta, hogy sírok, félrehajotta a fejét, letörölte a könnyemet, mosolygott - talán próbált vigasztalni -, aztán kezdődött minden előlről. Nagynehezen elaludt.

Aztán én kijöttem a szobából, kimentem az udvarra, és ordítottam, mint egy sakál. ÖSSZETÖRT A VILÁG, DARABOKRA TÖRT AKKOR A SZÍVEM.

Az, hogy a saját gyerekem így elutasít, akkor így éltem meg. Órákon át bőgtem, mit bőgtem, ordítottam, kezem lábam remegett, egy ép szót nem bírtam kinyőgni. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a férjem mindeközben bent játszott a szobában, nyilván, mivel még a szomszéd is hallotta, ő is hallhatta a keserves sírásomat. Nem figyelemfelkeltésből sírtam, csak mert összetörtem. Ő nem jött ki, nem ölelt át, nem mondta, hgoy jól van, ne sírj már. Nem vártam volna mást, csak egy vigasztaló ölelést. Mindegy. Ez nem lényeg, mert én is elsütöttem egy csúnya lövést: elköltözök a gyerekkel, ez így nem megy. Nem gondoltam komolyan, csak abban a percben....

Utána rájöttem, hogy talán Milus csak "bosszúból" tette ezt. Hogy "itt hagytam", hogy "cserben hagytam". Idézőjelek között, mivel Apával maximálisan jól megvoltak, csak...

Amikor ezen a héten én voltam vele megint, és az apja ment el, akkor vele se nagyon akart szóba állni, sőt, telefonon egyáltalán nem beszélt vele, amikor meg itthon volt, se kellett neki túlzottan....

A gyermekek lelke tényleg annyira tiszta, annyira megéreznek minden változást...

Talán sose írtam volna ezt le, pedig életem legfájdalmasabb periódusa volt. Elmúlt. Talán lesz még rosszabb is ....

No, jó volt ez a hét, volt kint Dédi is, sajnos Mama elkapta Milustól a cuccot, igaz, hangszál és torokgyuszi körettel, de szegény most otthon gyógyul, nem szeretné Milánt visszafertőzni. Pimpi most azt mondja: a Mamának nincs hangja, pszit :) Remélem, mielőbb találkozunk Velük is. Hétfőn lehet, h jönnek Zsuzsiék, vasárnap elmegyünk kiránduli. Mehetnénk Skanzenba, bárhová, ami múzeumi szféra, ingyen, bérmentve, de a tömegnyomort, ami ilyenkor van, nem szerssük.

Keddtől megint bölcsi, de az ígéretem tartom, a taknyos gyerekek szüleit biztosan meg fogom dícsérni. Meg a dadusokat is, amiért beveszik így a gyerekeket. Mert nem a szerencsétlen gyerek tehet róla. Gondolom, h betegen, nyűgösen ő is inkább otthon lenne. Bár olyan szüló mellett, aki inkább beadja a gyereket úgy, hogy reggel még láza van, aztán bead neki egy kúpot, h amíg beviszi a bölibe, addig láztalan legyen, aztán a gyerekre rájön ott a lázgörcs... Az olyan gyereknek lehet, h még betegen is jobb a bölcsiben, mint a "szülei" mellett. Vagy ennyire rákényszerít a munkahely (vagyis a kormány), hogy ilyen áron is? Ez is lehet.

 

 

 

1 komment

Címkék: vélemény betegség bölcsöde kicsitanyais

bocs, hogy élek

2010.03.29. 20:02 :: bakacsimba

Nem tudok sajnos másról írni, mint hogy a bölcsi; és hogy a betegség.Most ott tartok, hogy menjen a francba az az "anyuka", aki beviszi a gyerekét taknya-nyála összefolyva a gyerekét, aki nem dolgozni megy, hanem haza melegítőben, egy szál táska nélkül, hogy otthon nézhesse az 53. mexikói isorozatot. Gratulálok. Én itthon tartom a gyermekem, ha egy picit folyik az orra, a férjem itthon marad vele, mínusz 50, de nem ez a lényeg. NEM VISZEM BE, HA BETEG.... Ez másnak mindegy. Egy hetet megy a gyerek, (5 napot), három hét itthon. Nem mintha nem élveznénk az itthonlétet, de nem ilyen áron. Akkor nem adnám a fiamat bölcsibe. Szóval, ha elkapom a kedves anyucit, lesz hozzá pár keresetlen "kedves" szavam, amit lehet, h meg is fog köszönni. Ebben biztos lehet. Lehet, h felvilágosítás kellene neki csupán. Vagy egy kva nagy pofon.

Amúgy meg én is elmehetek a búsba, mert dolgoznom kell a 26 hónapos gyerekem mellett, ehhez külön gratulálok a .... úgy se lesz jobb.

Lehet, hgoy egy 5 családos ökofalu nem lenne hülyeség?????????????????????????????????????????????????????????????????????

Nem akarok függeni a jelenlegi szartól.

2 komment

Címkék: vélemény napi sz..............

2010.03.23. 09:32 :: bakacsimba

Hú kismillió elmaradás itt is :))

Milán és Apa nagyon élvezték az együtt töltött három hetet (én már nem annyira, nagyon fárasztó volt, na meg rossz, hogy nem lehetek velük, csak este). Tegnap ment először bölcsibe, reggel nem is volt semmi gond, viszont napközben elég nyűgös volt. Ez estére fokozódott, éjjel is többször sírt hisztériázva... a bölcsi most felkavarta, pedig nem szokta, akkor se volt ilyen gond, amikor három hónapig maradt ki. Remélem, ma már jobb lesz neki a napja. Annyira várta pedig.

Nagyon sokat fejlődött, bár kiemelni talán csak azt tudom, hogy folyton kérdez (már kb. egy hónapja kérdő hangsúllyal), folyton dumál. A kedvenc rajzfilmjein már nevet, kezdi érteni a vicces jeleneteket. Egyedül még mindig nem nagyon játszik, bár Apát sosem hívta autózni, ő mindent simán meg tudott csinálni Milán mellett, békén hagyta. Engem mozgósít csak, úgy látszik :D

Örülünk a jó időnek, sokat vagyunk kint, ültetünk, gazolunk, szöszmötölünk, csavargunk, jó kint lenni. Szombaton Mamáék is kint voltak, nagyon sokat segítettek, ragyog a lakás, tiszta az udvar:) Milán nagyokat csavargott Krisztivel, le se lehetett hámozni róla :)

Remélem, Mazsolám nem kap el megint valamit a bölcsiben... Azért vannak páran, akik csúnyán köhögnek bent... 

1 komment

2010.02.23. 08:09 :: bakacsimba

Milán jobban van, ma viszi vissza Apa meg Mama az orvoshoz. Viszont áprilisig már nem fog bölcsibe menni, hogy ne kapjon már el megint valami csúnya dolgot. Ez most nagyon durva volt, hogy két nap bölcsi (előtte is beteg volt másfél hétig) után három fajta nyavalyát kapott el... Hiába, gondolom nem tudja megoldani mindenki, hogy otthon fogja a taknyos gyerekét, én ezt értem is, csak mi szívjuk így meg. Na mindegy, áprilisban már jobb idő lesz, többet lesznek a szabadban, ami nagyon sokat számít, úgy talán nem fog annyira terjedni a nyavaja. Persze így se lehet teljesen kiküszöbölni, lesz, amibe ígyis-úgyis beleesünk majd.

Én most csak egy hetet tudtam vele itthon lenni, mert jelenleg három ember melóját végzem egyedül, jönnek próbanapra a lehetséges új kollégák, betanítás, stb.... Nem tudok otthon maradni :( Ebben pedig az a dühítő, hogy a munkámat otthonról is meg tudom csinálni (persze Milán mellett lehetetlen, mert nem hagy;)), mégis most be kell járnom, meg ha új emberke lesz, akkor is, mert csak nekem van kulcsom, nekem kell beengedni. Ezen a héten, szerdáig a Mama vett ki szabit, ő van vele, csütörtöktől pedig Apa. Aztán ment volna, de Apa elintézte, hogy betegállományba mehessen, illetve Gy. adott neki egy hét szabit az övéből, így még három héttel kitoltuk az otthon töltött időt.

Sajnos a bölcsis farsang így elmarad, szakács lett volna, ez látszott a legegyszerűbbnek, már meg is volt a jelmez. Nem is tudom, mit szólnak már bent, hogy alig jár a gyerek, de gondolom, ezért nem fogják eltanácsolni ;)

Jó lenne, ha végre lezárhatnánk ezt a betegeskedős időszakot.

Amúgy minden oké vele, továbbra is nagy zsivány, bár az utóbbi időben nagyon nyafka lett, a bölcsiből is hozott haza egy adagot, meg persze rátett a fülfájás is. A fülfájás elmúlt, de a nyafi maradt. Türelmetlen - akár az anyja:D -, ha nem sikerül azonnal valami, már sírva afektál, hogy nem sikerül, nem tudom megcsinálni, hiába mondom neki, hogy gondolkozzon, miért nem sikerül, kezdjen bele újból, nem szabad feladni, próbálkozni kell, sikerülni fog, segítek...

A másik, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, a "hisztihányása". Ez tényleg brutális, felhúzza valami kis hülyeségen magát (nem kapja meg a gyógyszeremet, ilyenek), és hányással reagál. Annyira bepörög, hogy pillanatok alatt eljutunk odáig, hogy kidobja a taccsot. Még addig se jutok el, hogy megelőzzem valahogyan (gondolkoztam, hogy lespriccelem vízzel, hátha a meglepettségtől kizökken)... Nem tudom, mit csináljak vele, mert ez nem megoldás, így nem lehet kezelni a dolgokat. Nagy korában is így fog reagálni, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő gondolja? Tanácsokat kérek :)

Nagyon nagy fiú már, napról-napra változik, én meg nem győzök csodálkozni, hogy milyen ütemben fejlődik.

Folyton beszól valamit, amitől fetrengünk, tegnap az "Apa, megharapom a segged, ne aggódjál"-on hahotáztunk. Kár, hogy nem jegyzem le mindig, amiket mond, mert sok mindent elfelejtek.

Nagyvonalakban ezek vannak. Ja, meg most nagyon rámtört, hogy szeretnék egy kistestvért Milánnak, milyen jó lenne, de erre még várnom kell két, két és fél évet, csak akkor kezdhetünk bele a terv megvalósításába. A munka, ugye...

 

2 komment

már megint beteg

2010.02.15. 20:52 :: bakacsimba

Elegem van a bölcsiből. Milán három nap után megint beteg, nem is akármiket szedett össze: kétoldali középfültő-gyulladás, mandulagyulladás, hörgőgyulladás.

 

1 komment

2010.02.10. 09:32 :: bakacsimba

Megvagyunk, csak annyira sűrűek a napok, hogy hiába ülök munkámból adódóan egész nap a gép előtt, nem tudok írni. Otthon pedig azért se kapcsolom be :)

Szóval. Milán január 31-én betöltötte a két évet! Sajnos, úgy, ahogyan az első szülinapján is, lebetegedett. 38.3-as láz, köhögés, orrfolyás. Így nem is volt nagy ünneplés, csak a család köszöntötte fel pénteken, aztán mi szombaton barátainkkal együtt. Nem vártuk meg a vasárnapot, nem tudtuk, mennyire lesz beteg, úgy voltunk vele, hogy szombaton még nem volt olyan nyügi, legyen inkább akkor. Mamáéknál is finom tortát kapott, itthon is, mindkettő házilag lett készítve és isteni volt. Kapott sok játékot is, most már tényleg Dunát lehetne rekeszteni velük :) Mamáéknál készültek képek is:

Milán számomra a leggyönyörűbb, legtündéribb, legbájosabb, legokosabb, legszebb, leghisztisebb, leg-leg-leg gyerek. Nem sorolom, miket csinál, mert nem érnék a végére.

Általánosságban:

Folyamatosan, érthetően beszél, helyén vannak a ragok, névmások. Imádja a meséket (könyv, rajzfilm), kedvencek: Bogyó és Babóca, Boribon, Anna Peti Gergő könyvek, Elmo, Barney és barátai, Kisvakond mesefilmek. Legszívesebben autókkal és vonatokkal játszik, de mostanában rákapott a gyurmázásra is. Sok színt ismer.

Bölcsi: Imádja. Ma - másfél hét betegség után - megint úgy szaladt be, mintha tegnap lett volna utoljára. Itt gyönyörűen, majdnem önállóan eszik, sokat alszik, játszik, figyeli a többieket. Vannak kedvencei, akikre felnéz, a Bubu és a Kiki. Ők nagyobbak, és ők az Istenek :D Február végén farsang lesz, remélem, nem betegszik le addigra megint.

Alvás: Továbbra is közöttünk, csakis úgy alszik el, ha ott vagyunk mellette. Éjjel párszor felkel inni, de ha nem beteg, akkor egész jól átalussza az éjszakát.

 

 

Szólj hozzá!

OLVASSÁTOK - tanulság - mindenkinek

2010.01.27. 08:55 :: bakacsimba

kedves soprano1!

először is üdvözöllek a bloggerek között, miután január 26-án regisztráltál. annak pedig kifejezetten örülök, hogy engem tiszteltél meg első kommenteddel.

igazán kifinomult a stílusod! gondolom, életed teljes harmóniában éled, ez látszik, mert sokatmondó soraid arra utalnak, hogy beléd az emberek csak a lábukat törlik, és megnyomorodott lelkedből csak ennyi szép gesztust tudtál kipréselni. gratulálok, ebből tisztán leszűrhető, hogy milyen sokat elértél az életedben, és hogy teljes életet élsz; igazi lelkitoprong, egy beteg ember vagy, aki a legnagyobb örömét abban leli, hogy babás blogokat olvas és mellé ezeket a sorokat fűzi, idézem:

"hát te tényleg egy fasszopó geci köcsög kurva vagy hallod e
hallám ilyenkor mivan
itt az email címem ha valakinek valami nem tetszik geci állatok
soprano@gportal.hu

köcsög kurva te"

mivan, téged vertek gyerekkorodban? honnan ez az irdatlan szenvedély?

külön gratuláció szegény szüleidnek, hogy nyilván egy kezelhetetlen balfék gyerekből, de azért ennyit legalább ki tudtak hozni. ez is eredmény. legalább a helyesírásoddal nincs gond, legalábbis a szép szavakat illetően. a fogalmazásba és az írásjelek használatába viszont már kicsit beleköthetnék. nem nem az én asztalom. és erre a szép terítékre se illik. Aztán az is lehet, hogy ők is szégyelnek. Ne haragudj, de ilyen eszű gyermeket én se magasztalnék, inkább csöndben lapítanék.

mégegyszer köszönöm, hiszen te vagy az egyetlen, aki megtisztelt eme sorokkal, és megízlelhettem a negatív kritikákat. nélküled sosem tudom meg, milyen érzés - szavaiddal élve - ilyen címekkel díszelegni.

mellesleg lenne még mit hozzáfűznöm. de nem teszem. ezt is csak azért véstem ide le, hogy okuljanak ebből barátaim, rokonaim, olvasóim, mert ilyen boldog, élete minden percét hasznosan töltő, élesmeglátású, tapasztalt, bölcs, boldog ember kommentje azt hiszem, felér egy dicsekedéssel.

tényleg szívből gratulálok, remélem, életedben ez a komment jelentette a legboldogabb tevékenységgel töltött napot.

további sok sikert kívánok neked, remélem, holnap eggyel kevesebben tipornak a sárba és aláznak meg. úgy legyen!

köszönöm, hogy olvasol, mert ezek szerint olvasol, és remélem, hogy még sok szép boldog percet szerzek neked.

Amúgy, ha szeretnél szembesülni velem, állok elébe. aki a gyermekem életébe beleront, legyen az bárki hitvány féreg alak, annak nincs menekvés. ölni tudok érte, és ezt jó, ha tudod. vedd ezt szó szerint.

 

 

4 komment

2010.01.24. 07:26 :: bakacsimba

Hétfőn bölcsi, megint nagyon rossz lesz a kezdet, mert hiányozni fog a szaros, de jobb lesz neki, mert itthon már unta magát. Pénteken elvittük a mamához, még hét elején apa hozta fel a témát, hogy vigyük el, mondom persze, aztán jött közben a barátosném hívása is, hogy mikor mennék át, hát akkor, ha már így alakult, pénteken. Fergetegesen jól éreztük magunkat, kár, hogy előtte sokszor két-három hónapig nem tudunk találkozni, de úgy gondolom, hogy be kéne vezetni a havi egyszeri talit. Csak ne lenne ilyen elfoglalt az ember :D

Milánovics Milán jól van, bár az orra még mindig picit túcsordul az orrlyukán, kutya baja. Folyamatosan beszél, és végre elkezdett egyedül játszani, méghozzá úgy, hogy beszélget a játékokkal, vagyis a két játék beszélget. Főleg autókról van szó, de mostanság a plüssöket is imádja, annyi van már abból is, hogy Dunát lehetne rekeszteni. Csütörtökön megtörtént második, eddigi legnagyobb esése: már sötét volt, apja ágy egyik szélén, én a másik szélén fekszem, középen Milán. Vagyis ő nem feküdt, még ugrabugrált, pakolta a párnákat, majd a kislámpát szerette volna fölkapcsolni, de átesett az apján és fejjel le az ágy és a fal közé úgy közel egy méterről. Szívinfarktus, gyerek ordít, apja ordít, szerencsére semmi baja nem lett az ijedtségen kívül, még csak be se pirosodott sehol.

Ma együtt vagyunk végre, várom, hogy felébredjenek, aztán induljon a nap :)

1 komment

Gyönyörűségem

2010.01.19. 23:07 :: bakacsimba

Az új családtag: http://www1.euro.dell.com/hu/hu/otthon-es-otthoni-iroda/Laptopok/laptop-studio-xps-13/pd.aspx?refid=laptop-studio-xps-13&cs=hudhs1&s=dhs

Szerelem első látásra, igaz, csak hétfőn tarthatom majd a kezemben :( De az enyém :)

Voltunk ma gyerekdokinál, ezen a héten még itthon leszünk, mert kicsit piros a torka. Ma egyébként meglepően jól elvolt, alig kellett vele játszanom, bement a szobájába és autózott... Nem kicsit voltam ledöbbenve, ugyanis nem szokása ilyet csinálni :D Tudtam dolgozni is, hú, de jó lenne, ha ez a jövőben is így maradna és nem kéne egész nap szórakoztatni.

Szólj hozzá!

És az örök

2010.01.19. 00:10 :: bakacsimba

kedvenc. Mert Pink Floyd

Ez minden fájdalmat kiöl. Azt hiszem. De Milán is szereti, mert sokszor bekómál rá. Tudja, mi a jó.

www.youtube.com/watch

www.youtube.com/watch

 

 

Ne a klippet nézzétek, mert az sz@t.

Hunyd le a szemed, és hallgasd.

 

Szólj hozzá!

2010.01.18. 00:27 :: bakacsimba

Másfél hét böli után Milán megint beteg, de csak taknyos. Úgy volt, hogy hétfőn nem viszem (akkor tényleg csak picit szüttyögött az orra), de végül csak bevittük. Aztán csütörtökön már köhécselt is, igaz, minimálisan, de akkor már tényleg úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk. Nem rosszabbodott a helyzet, köhögni már nem köhög, az orrát még szívni kell napi kétszer, de amúgy semmi. Kedden elmegyünk a dokinénihez, adja azért áldását, hogy vihetem szerdán ismét bölibe.

Milán nagyon nagy dumás, mindig van valami aranyköpése, de sosem jegyzem le :( Tegnap apjának magyarázott valamit, aztán a végén azt mondja neki: ez fiús játék, megértetted? Jót röhögtünk. Azóta is sokszor mondja, hogy megértetted? Nem tőlünk hallotta, az biztos. Ma meg kiejtett valamit a kezéből, és erre azt mondta: hát ez fantasztikus (de mérgelődve). Ezt tőlem hallhatta, mert én szoktam mondani, ha mérges vagyok.

Sajnos a kurva kutyát napi szinten emlegeti, gondolom, a bölcsiben is előadja. Egyszer mérges voltam, mert felébresztette a kutyaugatás Milánomat, én meg azt találtam mondani, hogy az a kurva kutya ugatott... Na azóta kuba kutya a köbön :D

Végre van autónk, bizony, az ember nagyon el tud kényelmesedni :) Nem lett volna gond, mert mamánál laktunk addig, amíg nem készült el és már melóba meg bölibe kellett járni, de azért hiányzott. Főleg, miután ment ez a sztrájkmizéria. Én elhiszem, hogy vannak problémáik, de azért bsszák meg. Nem sajnálom őket. Mondjuk én nem panaszkodhatok, mert a melóhelyemre egész jó idő alatt be tudtam érni, és pont jártak azok a járatok.

A héten megint volt egy nagy baklövésem, amit már utána nagyon megbántam, mert nem gondoltam komolyan és nem akartam megbántani azokat, akiket szeretek, és akik annyit segítenek nekünk. De a hülyeségem néha nem ismer határokat, olyankor elmegy az eszem teljesen. De megfogadtam, hogy elszámolok százig is, mielőtt bármi hülyeséget kimondanék, mert tudom, hogy csak kombináció az egész.

Holnap kettesben leszünk két napig Pimpivel, olyan jók ezek a napok, csak ne kéne mellette dolgoznom is...

Szólj hozzá!

Megvan valakinek?

2010.01.17. 18:43 :: bakacsimba

NIncsen meg valakinek véletlenül az Alma együttes Szuperkukák dala? Nem akarom megvenni négyezer ft-ért, de Milán imádja, és ami megvan nekünk, azon ez meg a többi kedvence (minimax, ma van a szülinapom) nincsen rajta, és letölteni se tudom sehonnan...

Küldenék cd-ét, ha valaki át tudná nekem írni, megköszönném :)

3 komment

szülinap....

2010.01.04. 23:05 :: bakacsimba

Már csak három hét, és Milán két éves lesz. Nem tervezünk nagy bulit, akik számítanak és tudnak, itt lesznek. Gondoltam Thomasos tortát, aztán leszavaztam, mert lehet, hogy szép, de ízre szar. Na nem. Amúgy is, szeretném én csinálni, úgy mint tavaly. Segítségem is lesz, Kiki biztosan. Én gondoltam egy Timó féle feketeerdő-tortára, valamint egy másikra, rá tetszőleges marcipánnal, gyertyákkkal, akármikkel.

Játék nem sok, mert minek, van egy tucatszorikszanégyzeten, bár thomas és barátaiból sosem elég, de gondoltam egy ki a gyorsabb pályára. Aztán lehet, hogy nem is játszana vele. Kell, vagy csak nekem kell :D??? Gondoltam még sima fa építőkockákra, szeret mostanság építeni. De a netovább netovábbja lenne, egy nyeles, füles falovacska, sörénnyel, amivel lehet száguldani, lehet nagyot álmodni, hogy ő bizony a száguldó paripa. Talán vásárokban lehet ilyet kapni..... Aztán rájöttem, hogy ez még lehet, h korai. Aztán arra is rájöttem, hogy ki kell fizetnünk az autót, így eléggé le fogunk gatyásodni, tehát torta, Percy, és a lényeg, hogy együtt a család. Tényleg nem az ajándék a lényeg.

A múlt hét jól telt, Milán sokat buszozott, amit nagyon élvezett. Apa vitte, én kétszer kísértem csak be, de ha autózunk majd megint, akkor én viszem minden reggel. Mama pedig minden nap értement, ahogy mindig. Nagyon ügyes, pénteken már bekiabált, hogy megjöttünk, aztán rohant is, otthagyva apját. Bent már önállóan kezet mos, eszik, persze a leves még megy a nyakába is, de a többihez már nem nagyon kell segítség. Csak itthon :D Mamánál minden nap, amikor hazaérnek, pisil a wc-be. Csak itthon nem :D 

A csütörtök és a péntek szörnyű volt, temetés. Túl vagyunk rajta, de felfogni nem lehet.

Milánon péntek estére sajnos kijött a takony, várható volt, hogy folytatódik az egy hét bölcsi, egy hét itthon sztori. Meg közrejátszhatott a szar hideg idő is, illetve, amin apával jól össze is vesztünk, hogy egy szál bodyban és harisnyában hordta a bölcsibe, mert szerinte ez elég az overál alá. Amikor megláttam, azt hittem, kihullik a hajam. Öltözteti, erre nézem, hogy a gyerek félig felöltözve, és már adja is rá az overált. Mondom, hát a pulcsi, hát a nadrág?! Azt mondja, minek, overál van rajta kint. No komment. Persze overál le, többi ruha fel, de csütörtökig így hordta.

Szóval most elég taknyos, nem viszem, itthon maradunk pár napot, ha visszavinném, még jobban megfázna, nem lenne jó most így fél órákat utaznia. Melóhelyemen biztosan örülni fognak... Lenne már vége ennek a rohadt télnek.

 

3 komment

Címkék: születésnap betegség

süti beállítások módosítása