Szombaton Úr Napja volt. Nem vagyok nagy templombajáró sajnos, de szívesen elmentem  volna a misére, valamint utána a körmenetre. De Csimbikém aludt. Meg aztán az ünnepi ruhám is valahol a dobozok mélyén volt. Ugyanis lassan egy éve már itt lakunk, de teljesen még mindig nem vagyunk kipakolva ;) Azért fénykép készült a körmenet után (persze kis játszós ruhában ;) :
Annyira szép volt. És annyira jó érzés, hogy a gyermekem ilyen közegben fog felnőni, nem pedig a tanárterrorban.  Persze ha nagy lesz, biztosan Pesten vagy máshol fog suliban járni, de mégis ezt a kezdőlöketet kapja majd. Nem a kis vadálllatos nyolckeres romákat. Most komolyan, a mi időnkben hol jutott ilyen eszünkbe, hogy terrorizáljunk akár egy gyereket, akár egy tanárt???!!! Mi tiszteltük a tanárainkat, vagy tartottunk tőlük. Nah, mind1. Leszámítva, hogy imádom Pestet a maga káoszával együtt, örülök, hogy eljöttünk onnan. Elég a heti egy-két alkalom is.
Vasárnap meccsen voltunk. Na nem ilyen nagy meccsre kell gondolni, csak itt nálunk a focipályán a Kisnémedi-Mogyoród meccsen. Ez teljesen biztonságos, itt nincs verekedés sosem. Mi természetesen a hazai Kisnémedi csapatnak szurkoltunk. Igen, Milán is. Olyan édes volt, végig sikongatott. Remélhetőleg egy-két hét múlva apjának sikongathat, ugyanis ő is játszik majd az "öregfiúk" csapatában. Hát úgy legyen. Hm.... focistafeleségleszek?? :DDD