Hétfőn bölcsi, megint nagyon rossz lesz a kezdet, mert hiányozni fog a szaros, de jobb lesz neki, mert itthon már unta magát. Pénteken elvittük a mamához, még hét elején apa hozta fel a témát, hogy vigyük el, mondom persze, aztán jött közben a barátosném hívása is, hogy mikor mennék át, hát akkor, ha már így alakult, pénteken. Fergetegesen jól éreztük magunkat, kár, hogy előtte sokszor két-három hónapig nem tudunk találkozni, de úgy gondolom, hogy be kéne vezetni a havi egyszeri talit. Csak ne lenne ilyen elfoglalt az ember :D

Milánovics Milán jól van, bár az orra még mindig picit túcsordul az orrlyukán, kutya baja. Folyamatosan beszél, és végre elkezdett egyedül játszani, méghozzá úgy, hogy beszélget a játékokkal, vagyis a két játék beszélget. Főleg autókról van szó, de mostanság a plüssöket is imádja, annyi van már abból is, hogy Dunát lehetne rekeszteni. Csütörtökön megtörtént második, eddigi legnagyobb esése: már sötét volt, apja ágy egyik szélén, én a másik szélén fekszem, középen Milán. Vagyis ő nem feküdt, még ugrabugrált, pakolta a párnákat, majd a kislámpát szerette volna fölkapcsolni, de átesett az apján és fejjel le az ágy és a fal közé úgy közel egy méterről. Szívinfarktus, gyerek ordít, apja ordít, szerencsére semmi baja nem lett az ijedtségen kívül, még csak be se pirosodott sehol.

Ma együtt vagyunk végre, várom, hogy felébredjenek, aztán induljon a nap :)