Mivel 31-én született Milán Csimbi Bubor, ezért ebben a hónapban igen nagy gondban vagyok, hogy akkor ma, azaz 30-ám, vagy holnap, 1-jén jegyezzem életének 5 hónapos történését. De akkor legyen ma...
Pontos méretek jelenleg nincsenek. Van mérlegünk... elcsomagolva. Legutóbb (másfél hete 6600 gramm és 63 centi volt Buborkám. Ruhaméretből általában már a 68-at hordja.
Ámulok és ámulok és ámulok, hogy ilyen hamar eltelt öt hónap, holott még nemrég hoztuk haza.
Szellemi és fizikai fejlődésben hihetetlen mértékben haladtunk előre ebben a hónapban is. Tényleg hihetetlen. Napról-napra nyílik az értelme. Az esti fürdést már konkrétan felismeri, sőt, már a fürdést megelőző ceremóniát is. Sikongat, nevet, hörög, mindent, ami belefér.
Evés terén is óriás léptekben haladunk, habár szeretném szívem szerint azt írni, hogy evései nagy részét még a cici teszi ki, sajnos ez hazugság lenne. Napi egyszer van cici, a többi tápi és egy szilárd, illetve délelőttönként a közti étkezéseknél gyümi. Mindent megeszik, még a citromot is szívesen fogadja. Tiszta etetés szempontjából egyre durvábbak vagyunk, most már ő hordozóban, én pedig a földön ülve eszünk a konyhában, mivel egyre érdeklődöbb az iránt, hogy mit és mivel dugok a szájába. Közben persze játszik a lábával is, szóval garantált a szétfröcskölöm a kaját mindenhová, (mert még nem elég színes a lakás szindróma). Egyébként minden egyes falat előtt nyitja a száját, kezével fogja az én kanalas kezemet és vezényli a szája irányába. Hááát, szereti a hasát mint az anyja :D Az evések száma nem igen akar csökkenni, továbbra is napi hat a főétkezések száma, egy-egy gyümi köztinek még becsúszik. Hát Istenem, Ő dönti el ezt is, elég inteligens hozzá, mint minden gyerek. Az ütemet nézve írtó gyors ütemben kell etetni, különben nagy felháborodás van. Sokszor még arra sincs időm, hogy a kanálra tegyem a falatot...
Mozgásban most ott tartunk, hogy hátról hasra simán pár pillanat alatt bármikor. Sőőőt, szinte háton már nincs is. De, hasról hátra is átfordul most már, de inkább ezt még a nagy ágyon gyakorolja. Ha leteszem a habtapira akkor általában nyöszörög, sőt ordít, hogy segítsünk. Nem tudom, ott miért nem hajlandó megfordulni hasról hátra....
Viszont a kutyázás az megy ezerrel, mondhatnám azt is szakszerű szóval, hogy a büdösbogarazás.
Imádnivaló, sokszor csak a kis popsicsúcsa látszik ki a kiságyból (bár rendkívül kevés időt tölt saját ágyacskájában, kb. este fél tíztől hajnalig).
Mászni próbál, vagyis megemeli magát és arébb löki. Egyébként simán körbeforog, sőt előre-hátra is halad - valahogy...
Karban tartva gyönyörűen kitolja magát, sőt, lépeget felpuhult hasamon. Szó szerint halad fölfelé.
Ülni akar folyamatosan, sőt, állni, de ezt még azért annyira nem engedjük neki, hiszen rá ér ezzel még. Persze saját korlátain belül muszáj engedni, de csakis azt és annyit, amennyit Ő elbír.
Kezeit már profin használja, nyúl, fog, ráz, kaparászik. Körömvágás kétnaponti feladat, ami a szopi alatt történt még akkor, amikor szopizott rendesen. Most már úgy zajlik, hogy apa ölében "ül", fogja a karját, én meg a kezecskéjét, ill. ujjait, hozzáteszem erősen, és nagy koncentrálások közepette vágom a körmöcskéket. A rágókákat valahogy nem szereti, legyen az bármilyen formában. Előnyben részesíti azonban a kisebb, gyúrható, tömködhető, főleg golyócskával töltött állatkákat. Ízlések és pofonok....
Sokat kacag, nevet, a legváratlanabb dolgokon, szavakon, akármin is. Vannak kedvenc dalai is, amiket mindig felismer: Háp-háp-háp, jönnek a kacsák, Zenecirkusz, A cinege cipője, Cirmos cica, Bóbita stb...Ezek a dalok általában mindig jó kedvre derítik. Egyébként nagyon szereti a zenét, illetve szereti, ha leporelló mesekönyveiből olvasunk neki (Török és a tehenek, Anyám tyúkja, Három kismalac, Piroska és a farkas stb.)
Éjjel - vagyis inkább hajnalban - egyszer kel 5-6 körül, kivéve amikor 3-4 között is, de az 5-6 kelés akkor is megvan, de a végső kukoriszó az a fél hét. Este fél tízkor viszont már alvás van. Persze önállóan talán még sosem aludt el, általában az evésbe alszik be. Ha meg nem - ez ritkán fordul elő - az ciki, mert akkor hurcoljuk, babakocsizunk, illetve mostanában bevállt az ölben nagypárnán háton lábsimizve téma is. Egyszer majd biztosan elalszik magától is, addig viszont engem nem zavar, ha simiznem kell, nekem is jól esik. A hurcolás növekvő súlya miatt már nem annyira :D
Napközben javarészt vele kell lenni, hát remélhetőleg ez azért változni fog, bár inkább rajtam múlik ez erőteljesebben. Khömm, meglátjuk...
